– Hogy értetted? Mi az, hogy én vagyok a mindenség? Mit jelentsen ez? Miért vagyok az?
– Miért? – kérdezett vissza Tyrion. – Ha a k?emberek elvitték volna Yandryt, Griffet vagy a mi szépséges Lemore-unkat, meggyászoltuk volna ?ket, és az élet megy tovább. Ha viszont téged veszítünk el, akkor az egész utazást le lehet fújni, és hosszú évek lázas tervezgetése vész kárba a sajtkeresked? és az eunuch részér?l... nem így van?
A fiú Griffre nézett.
– Tudja, ki vagyok.
Ha eddig nem tudtam volna, most már biztosan tudnám. Addigra a Szende Sz?z jó messzire eltávolodott az álom Hídjától. Mind?ssze néhány remeg? fénypont maradt bel?le messze hátul, azok is elt?ntek nemsokára.
– Te vagy Ifjú Griff, a zsoldos Griff fia – mondta Tyrion. – Vagy talán te vagy a Harcos, halandó gúnyában. Hadd nézzelek meg k?zelebbr?l. – Felemelte a fáklyáját, hogy a fény Ifjú Griff arcára essen.
– El onnan, vagy megbánod! – mordult rá Griff.
A t?rpe ügyet sem vetett rá.
– A kék haj miatt a szemed is kéknek látszik, ez jó. és a mese, hogy halott tyroshi anyád emlékére festetted be, annyira megható, hogy magam is kis híján megk?nnyeztem. Egy kíváncsi ember mégis felteheti magában a kérdést, hogy egy egyszer? zsoldos k?lykének miért van szüksége arra, hogy egy bukott septa oktassa a Hitre, vagy egy lánc nélküli mester tanítson neki t?rténelmet és nyelveket. Egy okos ember pedig azt is megkérdezheti, miért alkalmaz apád egy kóbor lovagot a harci képzésedre ahelyett, hogy egyszer?en elküldene tanoncnak valamelyik szabad kompániába. Majdnem úgy t?nik, mintha rejtegetni akarnának, amíg felkészítenek... mire is? Nos, ez még rejtély, de biztos vagyok benne, hogy hamarosan az is kiderül. El kell ismernem, egy halott fiúhoz képest meglehet?sen nemes vonásokkal rendelkezel.
A k?ly?k elv?r?s?d?tt.
– Nem vagyok halott!
– Hogyhogy nem? Nemes atyám tekerte a holttestedet bíbor k?penybe, és ? fektetett a n?véred mellé a Vastrón t?vébe, ajándékként az új királynak. Akiknek volt gyomruk hozzá, hogy felemeljék a k?penyt, egy?ntet?en vallották, hogy a fél fejed elt?nt.
A fiú zavartan lépett hátra.
– Nemes...
–...atyám, igen. Tywin a Lannister házból. Talán már hallottal róla.
Ifjú Griff habozott.
– Lannister? Az apád...
–...halott. Az én kezemt?l halt meg. Ha felségednek megfelel, hívj csak Yollónak vagy Hugornak, de nem árt tudnod, hogy Lannister-házi Tyrionként láttam meg a napvilágot, édes gyermeke vagyok Tywinnek és Joannának, akiket mellesleg meg?ltem. Az emberek azt fogják mondani neked, király– és rokongyilkos vagyok, valamint hazudozó, és ez természetesen mind igaz... de hiszen ez itt a hazugok társasága, nem így van? Vegyük például az álapádat. Griff, ugye? – A t?rpe halkan kuncogott. – Megk?sz?nhetnéd az isteneknek, hogy Varys, a Pók is a cselsz?vésetek részét képezi. A Griff név egy pillanatra sem vezette volna félre azt a t?ketlen tüneményt, mint ahogy engem sem vezetett. Nem nagyúr, mondtad nekem, és nem lovag. én pedig nem vagyok t?rpe. Csakhogy attól, hogy kimondjuk, még nem lesz igaz. Ki más nevelhette volna fel jobban Rhaegar herceg csecsem? fiát, mint Rhaegar herceg legkedvesebb barátja, Jon Connington, Griff-fészek egykori ura, a Király Segít?je?
– Csendet! – parancsolta feszült hangon Griff.
A hajó jobb oldalán hatalmas k?kéz jelent meg a víz alatt. Két ujj átt?rte a felszínt Hány ilyen lehet odalent? – t?prengett Tyrion. Gerince mentén verejtékcsepp csorgott végig, a csiklandó érzést?l megborzongott. A Bánat lassan sodródott el mellettük. A k?d?n átkémlelve megpillantott egy t?r?tt tornyot egy fejetlen h?st, egy ?si fát, melyet kitéptek a f?ldb?l és felfordítottak; hatalmas gy?kerei behálózták az ablaknyílásokat és a beomlott kupolát. Miért t?nik mindegyik olyan ismer?snek?
Pontosan el?ttük fakó márványlépcs? emelkedett ki a s?tét vízb?l kecses spirálban, hogy tíz lábbal a fejük felett véget is érjen. Nem, gondolta Tyrion, ez nem lehetséges.
– El?l! – Lemore hangja remegett. – Fény!
Mindannyian odanéztek, és meglátták.
– A Jégmadár – mondta Griff. – Vagy egy másik hajó. – De azért újra el?húzta a kardját.
Senki nem szólt egy szót sem. A Szende Sz?z úszott az árral. A vitorlát nem húzták fel, mióta behatoltak a Bánatba, csak az áramlatban bízhattak. Kacsa hunyorogva bámult mindkét kezével er?sen markolta a csáklyát. Egy id? után még Yandry is abbahagyta a csáklyázást. Minden tekintet a távoli fényre tapadt. Ahogy k?zelebb értek, kett? lett bel?le. Aztán három.
– Az álom Hídja – ismerte fel Tyrion.
– Lehetetlen! – felelte Félmester Haldon. – A hidat magunk m?g?tt hagytuk, a folyók csak egy irányba folynak.
– Rhoyne Anya arra folyik, amerre akar – mormolta Yandry.
– A Hét irgalmazzon! – lehelte Lemore.