Sárkányok tánca

mondta magának, de r?gt?n tudta, hogy téved. Viszketni kezdett az orra, vadul megvakarta. A fény egyre er?sebb lett, ahogy a Szende Sz?z k?zelebb ért hozzá. Lágyan dereng? fénypont csalogatta ?ket magához a k?d?n keresztül. Egy id? után kett? lett bel?le, majd három: jelz?fények egyenetlen vonala emelkedett fel a vízr?l.

 

– Az álom Hídja – mondta Griff. – Ahol a fények vannak, ott egy-egy k?ember áll. Néhányan talán üv?lteni kezdenek a k?zeledtünkre, de nem valószín?, hogy bántani próbálnának. A legt?bb k?ember suta, nehézkes, ügyetlen és ostoba lény. A vég k?zeledtével mind meg?rülnek, akkor a legveszélyesebbek. Ha szükséges, ijesszétek el ?ket a fáklyákkal, de semmi szín alatt ne engedjétek, hogy hozzátok érjenek.

 

– Talán nem is látnak minket – vélekedett Félmester Haldon. – A k?d elrejt minket el?lük, amíg egészen oda nem érünk a hídhoz, aztán már túl is leszünk rajtuk, miel?tt ráj?nnének, hogy ott vagyunk.

 

A k?szemek vak szemek, gondolta Tyrion. Tudta, hogy a szürkehám halálos fajtája a kiálló testrészeken kezd?dik: viszketés a2 ujjbegyben, elfeketed? lábk?r?m, a tapintás eltompulása. Ahogy a zsibbadás átterjed az egész kézre vagy fel a lábfejen, a hús megkeményedik és hideggé válik, az áldozat b?re szürkés árnyalatot ?lt, hasonlítani kezd a k?re. A szürkehámnak a szóbeszéd szerint három hatékony gyógymódja van: a fejsze, a kard és a bárd. A beteg testrész levágása bizonyos esetekben megállítja a fert?zés terjedését, de nem mindig. Sokan feláldozták a karjukat vagy a lábukat, hogy aztán a másik kezdjen el szürkülni. Ilyenkor már nem maradt remény. Amikor a kór elérte az arcot, a vakság volt a leggyakoribb k?vetkezmény Az átok végs? szakaszában a betegség befelé fordult, célba vette az izmokat, a csontokat és a bels? szerveket.

 

El?ttük a híd egyre nagyobbá vált Griff az álom Hídjának nevezte, de ez az álom darabokra hullott és eltorzult. Sápadt k?ívek tornyosultak a k?dben a Bánat Palotája és a nyugati part k?z?tt. Egy részük már leomlott lehúzta ?ket a szürke moha és a vízb?l el?tekered? vastag, fekete indák súlya. A fából készült fels? szerkezet szétrohadt, de az utat szegélyez? lámpások k?zül néhány még most is égett Ahogy a Szende Sz?z k?zelebb ért, Tyrion ki tudta venni a k?emberek mozgó árnyait, ahogy céltalanul keringenek a lámpások k?rül, lassú, szürke lepkékként. Néhányan meztelenek voltak, mások rongyokba ?lt?ztek.

 

Griff el?húzta a kardját.

 

– Yollo, gyújtsd meg a lámpásokat! K?ly?k, vidd vissza Lemore-t a kabinjába, és maradj ott vele!

 

Ifjú Griff sért?d?tten nézett az apjára.

 

– Lemore tudja, hol a kabinja. Maradni akarok!

 

– Felesküdtünk a védelmedre – mondta halkan Lemore.

 

– Nem kell megvédeni, ugyanolyan jól bánok a karddal, mint Kacsa. Félig már lovag vagyok!

 

– Félig pedig gyerek – zárta le a vitát Griff. – Tedd, amit mondtam. Most!

 

Az ifjú halk káromkodással hajította le csáklyáját a fedélzetre. A csattanás élesen visszhangzott a k?dben, egy pillanatra úgy t?nt, mintha minden irányból hallatszana.

 

– Miért kellene pont nekem elfutnom és elrejt?zn?m? Haldon itt marad, akárcsak Ysilla. Még Hugor is!

 

– Igen – bólintott Tyrion –, de én elég kicsi vagyok hozzá, hogy elrejt?zzem egy kacsa háta m?g?tt. – Belenyomott fél tucat fáklyát a parázstartóban izzó széndarabok k?zé, és figyelte, ahogy az olajos rongyok lángra kapnak. Ne nézz a t?zbe, figyelmeztette magát. A lángoktól id?legesen elveszítheti a látását a s?tétben.

 

– Te t?rpe vagy! – horkantotta Ifjú Griff gúnyosan.

 

– Kitudódott a titkom – értett egyet Tyrion. – Igen, feleakkora sem vagyok, mint Haldon, és lepkefingnyit sem t?r?dik vele senki, hogy élek-e vagy halok. – Legkevésbé én magam. – Te viszont... te vagy itt a mindenség.

 

– Figyelmeztettelek, t?rpe... – kezdte Griff, ám ekkor tompa, magas hangú sikoly hangzott fel a k?dben.

 

Lemore reszketve fordult meg.

 

– A Hét k?ny?rülj?n rajtunk!

 

A romos híd már csak tízlépésnyire volt t?lük. A pillérek k?rül fehéren ?rvénylett a víz, akár egy düh?ng? megszállott habzó szája. Negyvenlábnyival f?l?ttük a k?emberek a pislákoló lámpás alatt ny?sz?r?gtek és motyogtak. Legt?bbjük annyira sem t?r?d?tt a Szende Sz?zzel, mint egy úszó far?nkkel. Tyrion szorosabban markolta a fáklyáját, és egy id? után ráj?tt, hogy visszatartja a lélegzetét. Aztán beértek a híd alá, szürke gombafügg?nnyel takart fehér falak emelkedtek mindkét oldalon, a víz düh?sen kavargott k?rül?ttük. Egy pillanatig úgy t?nt, nekiütk?znek a jobb oldali pillérnek, de Kacsa felemelte a csáklyát, és visszal?kte a hajót az áramlás k?zepére. Néhány pillanattal kés?bb ismét biztonságban voltak, kiértek a híd alól.

 

Tyrion alig lélegzett fel, amikor Ifjú Griff megragadta a karját.

 

George R. R. Martin's books