– Hacsak a k?vetkez? elmés megjegyzéseddel nem vagy képes szétoszlatni ezt a k?d?t, akkor tartsd meg magadnak!
Igenis, atyám, mondta ki majdnem hangosan a t?rpe. Csendben leszek, k?sz?n?m. Nem ismerte a volantisiakat, de úgy t?nt számára, az elefántoknak és a tigriseknek minden okuk megvan a sz?vetkezésre, ha sárkányokkal állnak szemben. A sajtkeresked? talán rosszul mérte fel a helyzetet. Arannyal megvásárolhatsz egy embert, de csak a vér és az acél biztosíthatja, hogy h?séges is maradjon.
újra megpiszkálta a széndarabokat, és egy kicsit meg is fújta, hogy jobban izzanak. Gy?l?l?m ezt az egészet. Gy?l?l?m a k?d?t. Gy?l?l?m ezt a helyet, és Griffet sem zártam a szívembe. Tyrion meg?rizte az Illyrio kertjében szedett mérges gombákat, és bizonyos napokon nagy volt a kísértés, hogy belecsempéssze Griff ételébe. Az egyetlen problémát az jelentette, hogy Griffet csak nagyon ritkán látta enni.
Kacsa és Yandry nekifeszültek a csáklyáknak, Ysilla elfordította a kormányrudat. Ifjú Griff eltaszította a Szende Szüzet egy leomlott toronytól, melynek ablakai vak, fekete szemekként meredtek rájuk. A hajó vitorlája elnehezülve lógott az árbocról. A víz egyre mélyebbé vált a t?rzs alatt, míg végül már a csáklyák sem érték el a folyó fenekét, az áramlat azonban vitte ?ket tovább, amíg...
Tyrion csak annyit látott, hogy valami hatalmas, z?m?k és baljóslatú dolog emelkedik ki a vízb?l. El?sz?r azt hitte, valamilyen domb tornyosul egy erd?s sziget f?lé, vagy egy mohával és páfrányokkal ben?tt, kolosszális szikla az. ám ahogy a Szende Sz?z k?zelebb ért, az alakja is kivehet?bbé vált. A víz partján rothadó, n?vényzettel ben?tt, fából épült er?d állt. Karcsú tornyok n?ttek ki bel?le, némelyik kettét?rt, akár egy dárda nyele, másoknak a teteje hiányzott, vakon t?rtek az ég felé. Folyosók és galériák bukkantak el?, majd t?ntek el, kecses támpillérekkel, finoman megmunkált boltívekkel, bordázott oszlopokkal, teraszokkal és lugasokkal.
Az egész romos volt, elhagyatott, elfeledett.
A szürke moha itt vastagon tenyészett, nagy foltokban borította a lezuhant k?veket, és k?rben?tte a tornyokat. Az ablakokon fekete indák tekerg?ztek ki és be, át az ajtókon és a boltíveken, tél a magas k?falak oldalán. A k?d a palota háromnegyed részét elfedte, de ami látszott, az b?ven elegend? volt Tyrionnak ahhoz, hogy tudja: ez az er?d tízszer akkora lehetett, mint a V?r?s Torony, és százszor olyan csodálatos. Már tudta, hol van.
– A Szerelem Palotája – suttogta halkan.
– Ez volt a rhoyne-i neve – bólintott Félmester Haldon –, de ezer éve már csak a Bánat Palotájának hívják.
A rom szomorú látványt nyújtott, de még szomorúbb volt tudni, mi m?velte ezt vele. Egykor ezt a helyet nevetés t?lt?tte be, gondolta Tyrion. Virágoktól pompázó kertek sorakoztak itt, a kutak vize aranylóan csillogott a napsütésben. Szerelmesek léptei visszhangoztak a folyosókon, és a beszakadt kupola alatt házasságok ezreit pecsételték meg csókkal Gondolatai ismét Tysha felé fordultak, aki oly r?vid ideig volt a felesége. Jaime volt, jutott eszébe keser?en. A saját vérem, az én nagy, er?s bátyám. Amikor kicsi voltam, játékokat hozott nekem, hordóabroncsokat, fakockákat és faragott oroszlánokat. T?le kaptam az els? pónimat, és meg is tanított lovagolni rajta. Amikor azt mondta, megvett téged nekem, egy pillanatig sem kételkedtem a szavában. Miért is tettem volna? ? volt Jaime, te pedig csak egy lány, aki eljátszotta a szerepét. Ett?l tartottam már kezdett?l fogva, attól a pillanattól, hogy el?sz?r rám mosolyogtál, és engedted, hogy megérintsem a kezed. A saját apám sem szeretett. Te miért tetted volna, ha nem aranyért?
A k?d hosszú, szürke ujjain át ismét hallotta a számszeríj húrjának mély pendülését, Tywin nagyúr mordulását, ahogy a vessz? eltalálta a hasa alatt, a farpofák csattanását a k?v?n, ahogy visszaesett az árnyékszékre és meghalt. ?Ahová a szajhák mennek”, ezt mondta. és az hol van? Tyrion szerette volna megkérdezni t?le. Hová ment Tysha, apám?
– Meddig kell még elviselnünk ezt a k?d?t?
– Még egy óra, és magunk m?g?tt hagyjuk a Bánatot – felelte Félmester Haldon. – Onnan már kényelmes csónakázás lesz, a Rhoyne minden kanyarulatánál falvak várnak minket, gyüm?lcs?s kertekkel, sz?l?kkel, érett gabonamez?kkel. A folyón halászok, a fogadókban forró fürd? és édes borok. Selhorys, Valysar és Volon Therys fallal k?rülvett városok, olyan nagyok, hogy akár a Hét Királyságban is lehetnének. Azt hiszem, én...
– Fény el?ttünk! – szóit hátra figyelmeztet?en Ifjú Griff.
Tyrion is észrevette. A Jégmadár az, vagy egy másik dereglye,