– A Királyi Test?rség lovagja – felelte ünnepélyes hangon Selmy.
– Hallottad Xaro ajánlatát?
– Igen, felség. – Az id?s lovagnak sikerült megállnia, hogy ne Dany csupasz mellét nézze beszéd k?zben.
Ser Jorah nem fordította volna el a tekintetét. N?ként szeretett, míg Ser Barristan csak a királyn?t látja bennem. Mormont besúgó volt, minden lépésér?l jelentést tett westerosi ellenségeinek, ám jó tanácsokkal is szolgált.
– Mit gondolsz err?l az egészr?l? Mit gondolsz róla?
– Róla nem sokat vagy még annál is kevesebbet. A hajók viszont... felség, ezekkel a hajókkal még az év vége el?tt hazatérhetnénk.
Danynek sosem volt otthona. Braavosban volt egy v?r?s ajtós ház, de ez minden.
– ?rizkedj az ajándékot hozó qarthiaktól, kül?n?sen a Tizenhármak keresked?it?l Csapdát szimatolok. Talán a hajók korhadnak, vagy...
– Ha nem állnák a tengert, el sem jutottak volna idáig Qarthból – mutatott rá Ser Barristan –, de felséged jól tette, hogy ragaszkodott az átvizsgálásukhoz. Hajnalban magam megyek oda Groleo admirálissal, a kapitányaival és két tucat tengerésszel. A hajók minden hüvelykjét alaposan átnézzük.
Jó ?tletnek t?nt.
– Rendben, majd intézkedj.
Westeros. Otthon. Viszont ha elmegy, mi lesz a városával? Meereen soha nem volt a te városod, suttogta bátyja hangja. A te városaid a tenger túlsó partján vannak. Ott a te Hét Királyságod, ahol az ellenségeid várnak. Arra születtél, hogy vérrel és t?zzel szolgáld ?ket!
Ser Barristan megk?sz?rülte a torkát.
– Ez a boszorkánymester, akir?l a keresked? beszélt...
– Pyat Pree. – Dany megpróbálta felidézni az arcát, de csak az ajkára emlékezett. A boszorkánymesterek bora teljesen kékre festette. – Ha egy boszorkánymester varázslata képes lenne meg?lni, mostanra már rég halott lennék. Hamuvá égettem a palotájukat. – Drogon megmentett, amikor el akarták szívni az életer?met. Drogon mindegyiket porrá égette.
– Ahogy gondolod, felség. Azért figyelni fogok.
Daenerys arcon csókolta a lovagot.
– Tudom. Gyere, menjünk vissza a lakomára.
Másnap reggel reményekkel telve ébredt, el?sz?r azóta, hogy a Rabszolga-?b?lbe érkezett. Daario nemsokára újra mellette lesz, és együtt hajóznak át Westerosba. Haza. Egyik fiatal túsza hozta neki a reggelit, egy g?mb?lyded, szégyenl?s, Mezzara nev? lány, akinek az apja Merreq piramisát uralta. Dany boldogan meg?lelte, és csókkal k?sz?nte meg a kiszolgálást.
– Xaro Xhoan Daxos felajánlott nekem tizenhárom gályát – újságolta Irrinek és Jhiquinek ?lt?zk?dés k?zben.
– A tizenhárom szerencsétlen szám, Khaleesi – mormolta Jhiqui dothraki nyelven. – Ez tudott.
– Ez tudott – értett egyet vele Irri.
– Harminc sokkal jobb lenne – bólintott Daenerys –, és háromszáz még jobb. De tizenhárom is elég lesz, hogy átvigyen minket Westerosra.
A két dothraki lány ?sszenézett.
– A mérgezett víz meg van átkozva, Khaleesi – mondta Irri. – A lovak sem isszák.
– Nem meginni akarom – nyugtatta meg Dany.
Aznap reggel csupán négy kérelmez? várt rá. Mint mindig, most is Ghael nagyúr lépett el? els?ként; a k?vet nyomorultabbul festett, mint valaha.
– Fényesség! – ny?gte a királyn? lába elé borulva a márványpadlón. – Yunkai seregei Astaport támadják! K?ny?rg?m, vonulj délre minden er?ddel!
– Figyelmeztettem a királyodat, hogy a háborúja ostobaság – emlékeztette Dany. – Nem hallgatott rám.
– A dics? Cleon csak le akart sújtani a gonosz yunkai rabszolgatartókra!
– A dics? Cleon maga is rabszolgatartó.
– Tudom, hogy a Sárkányok Anyja nem hagy magunkra szükségünk órájában! Add k?lcs?n a Makulátlanjaidat, hogy megvédhessük a falainkat!
és ha megteszem, ki védi mega mi falainkat?
– A felszabadítottjaim jó része rabszolga volt Astaporban. Talán vannak k?ztük, akik hajlandóak a királyod védelmére kelni. Szabad emberként ez az ? d?ntésük. én megadtam a szabadságot Astapornak, a ti dolgotok, hogy megvédjétek.
– Akkor mindannyian halálra vagyunk ítélve. Halált adtál nekünk, nem szabadságot! – Ghael talpra ugrott, és Daenerys arcába k?p?tt.
Er?s Belwas abban a pillanatban megragadta a k?vet vállát, és olyan er?vel vágta a márványpadlóhoz, hogy Dany hallotta Ghael fogainak reccsenését. A Tarfej? még rosszabbat is tett volna vele, de a királyn? megállította.
– Elég! – kiáltotta, és tokarja szegélyével megt?r?lgette az arcát. – Egy k?pésbe még senki nem halt bele. Vigyétek innen!