Xaro a leveg?ben elkapta a gyüm?lcs?t, és beleharapott.
– Honnan j?tt ez az ?rültség? Talán szerencsésnek kellene tartanom magam, amiért nem szabadítottad fel a rabszolgáimat, amikor a vendégem voltál Qarthban?
én kolduskirályn? voltam, te pedig Xaro a Tizenhármakból gondolta Dany, és a sárkányaimon kívül semmit nem akartál t?lem.
– A rabszolgáid elégedettnek t?ntek, és jól tartottad ?ket. Egészen Astaporig nem nyílt fel a szemem. Tudod, hogyan képezik ki a Makulátlanokat?
– Kegyetlen módon, ez nem is kétséges. Amikor egy kovács kardot készít, a t?zbe tartja a pengét, kalapáccsal üti, majd jeges vízbe mártja, hogy megeddze az acélt. Ha meg akarod ízlelni egy gyüm?lcs édességét, locsolnod kell a fát.
– Ezt a fát vérrel locsolták.
– Mi egyéb módon lehetne, ha harcost kell nevelni bel?le? Fényességednek tetszettek a táncosaim. Meglep?dnél, ha azt mondanám, hogy rabszolgák, akiket Yunkaiban neveltek és képeztek ki? Táncolnak, mióta csak járni tudnak. Másként hogyan érhetnének el ilyen t?kéletességet? – Ivott egy korty bort. – Az ?sszes erotikus m?vészetben is képzettek. Arra gondoltam, odaajándékozom ?ket felségednek.
Dany ezen nem lep?d?tt meg.
– Fel fogom ?ket szabadítani.
A férfi elfintorodott.
– és mit kezdenének a szabadsággal? Mintha páncélt akarnál adni egy halra, ?ket táncra teremtették.
– Ki teremtette? A mestereik? A táncosaid talán jobban szeretnének építkezni, kenyeret sütni vagy f?ldet m?velni. Megkérdezted ?ket valaha?
– és talán az elefántjaid is szívesebben lennének fülemülék. Akkor Meereen éjszakái édes dallal telnének meg harsány trombitálás helyett, a fáid pedig ?sszeroskadnának a hatalmas, szürke madarak súlya alatt. – Xaro felsóhajtott – Daenerys, szívem ?r?me, tudom, hogy az édes, fiatal kebel alatt egy t?r?d? szív dobog... de fogadd el egy ?regebb, b?lcsebb ember tanácsát. A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak. Sok minden jó, ami gonosznak t?nik. Gondolj csak az es?re.
– Az es?re? – Bolondnak néz, vagy csak gyermeknek?
– átkozzuk az es?t, amikor a fejünket veri, nélküle mégis éheznénk. A világnak szüksége van es?re... és rabszolgákra is. Látom, hogy fintorogsz, pedig ez az igazság. Vegyük például Qarthot. Zenében, m?vészetben, mágiában, kereskedelemben, egyszóval mindenben, ami az állatok elé helyez minket, Qarth ugyanúgy az emberiség t?bbi része f?l?tt áll, ahogy te ennek a piramisnak a tetején trónolsz. ám a Városok Királyn?je minden nagyszer?ségével együtt nem téglákon, hanem rabszolgák hátán nyugszik. Tedd fel magadnak a kérdést: ha minden embernek a f?ldet kell túrnia ennivalóért, ki fogja felemelni a tekintetét, és gy?ny?rk?dni a csillagokban? Ha mindannyiunknak kunyhók építése k?zben kell megroppantanunk a gerincünket, ki fog templomokat emelni az istenek dics?ítésére? Egyes embereknek a felemelkedés a sorsuk, másoknak a rabszolgaság.
Ez már túl ékesszóló volt Dany számára, nem tudott mit válaszolni rá, de az ellenérzései nem sz?ntek meg.
– A rabszolgaság nem olyan, mint az es? – felelte végül. – én már áztam meg, és el is adtak. Nem ugyanaz. Senki nem akarja, hogy birtokolják.
Xaro nevetve vonta meg a vállát.
– Amikor partra szálltam gy?ny?r? városodban, a folyóparton megpillantottam egy embert, aki egykor vendégként járt a villámban. Egy keresked?t, aki ritka f?szerekkel és válogatott borokkal üzletelt. Deréktól felfelé meztelen volt, leégett és hámlott a b?re, és valamilyen g?dr?t ásott.
– Nem g?dr?t, árkot, hogy a folyótól a f?ldekre vezessük a vizet. A babültetvényeknek vízre van szükségük.
– Milyen kedves az én ?reg barátomtól, hogy segít a munkában! és milyen szokatlan is egyben. Lehetséges volna, hogy nem volt szabad választása az ügyben? Nem, ez lehetetlen, hiszen Meereenben nincsenek rabszolgák!
Dany elv?r?s?d?tt.
– A barátodat élelemmel és menedékkel fizetjük ki, a vagyonát viszont nem adhatom vissza. Meereennek nagyobb szüksége van babra, mint ritka f?szerekre, a babnak pedig víz kell.
– A táncosaimat is elküldenéd árkot ásni? Drága királyn?m, amikor az az ember meglátott engem, térden állva k?ny?rg?tt, hogy rabszolgaként vigyem magammal Qarthba.
Daenerys úgy érezte, mintha pofon vágták volna.
– Vidd hát el!
– Ha ?r?m?dre szolgál... mert neki biztosan ?r?mere fog. – Xaro a királyn? karjára tette a kezét. – Vannak igazságok, melyeket csakis egy barát mondhat el. Segítettem neked, amikor koldusként j?ttél Qarthba, most pedig átkeltem a viharokon és a tengeren, hogy ismét segítsek. Van itt egy hely, ahol ?szintén beszélhetünk?