Odakint er?s széll?kések fogadták, a teret megvilágító lámpások lángja meg-megrebbent. Mióta a nap lement, sokkal h?v?sebb lett a leveg?, de Davosnak eszébe jutott a Keleti ?rség, és a Falon át éjjelenként sikoltva támadó szél, amely még a legvastagabb ruházaton is áthatolt, és megfagyasztotta a vért az ember ereiben. Ahhoz képest Fehérrév kifejezetten meleg hely volt.
Más helyekre is mehetett volna hallgatózni: egy orsóhalas lepényér?l híres kocsmába, a s?rházba, ahová a gyapjúkeresked?k és a vámintéz?k jártak, vagy a mutatványosok csarnokába, ahol néhány krajcárért lehetett erk?lcstelen szórakozásban részesülni. ám Davos úgy érezte, eleget hallott. Elkéstem. A régi ?szt?n?k arra késztették, hogy a melléhez nyúljon, ahol régebben egy b?rszíjra f?z?tt tasakban az ujjcsontjait tartotta. Persze semmi nem volt ott. Elvesztette a szerencséjét a Feketevízen tomboló t?zben, amikor a hajója és a fiai is odalettek.
Mit tegyek? ?sszehúzta magán a k?penyét. Másszak fel a dombra, és jelentkezzem az újvár kapujánál, hogy el?adhassam hiábavaló kérelmemet? Térjek vissza N?vérfalvába? Vagy menjek vissza Maryához és a fiúkhoz? Vegyek egy lovat, és a királyi úton vágtassak Stannishez, megmondani neki, hogy Fehérrévben nincsenek barátai, és oda minden reményünk?
Selyse királyné a flotta indulása el?tti estén lakomára látta vendégül Sallát és kapitányait. Cotter Pyke is csatlakozott hozzájuk, valamint az éjjeli ?rség másik négy magas rangú tisztje. Shireen hercegn?nek is engedélyezték, hogy jelen legyen. Mik?zben felszolgálták a lazacot, Ser Axell Florent egy Targaryen hercegecskér?l szóló mesével szórakoztatta asztaltársaságát, aki majmot tartott háziállatként. A herceg szerette halott fia ruháiba ?lt?ztetni az állatot, és úgy tett, mintha ? lenne a gyermeke. Id?r?l id?re még feleséget is próbált neki szerezni. A figyelmével kitüntetett nemesek ilyenkor udvariasan elhárították az ajánlatot, mert nem is tehettek mást.
– Egy majom selyembe és bársonyba ?lt?ztetve is majom marad – állapította meg Ser Axell. – Egy b?lcsebb herceg biztosan tudta volna, hogy egy majommal nem lehet elvégeztetni egy férfi munkáját
A királyné emberei nevettek, néhányan Davosra vigyorogtak. Nem vagyok majom, gondolta. Ugyanolyan nemes vagyok, mint te, csak jobb nálad. ám az emlék akkor is fájt.
A Fókakaput éjszakára bezárták, Davos hajnalig nem térhetett vissza a Vidám Bábára. Itt kellett t?ltenie az éjszakát. Felnézett a t?r?tt szigonyú Vén Hallábra. átj?ttem es?n, viharon és pusztuláson.
Nem fogok visszamenni dolgom végezetlenül, akármilyen reménytelennek is látszik az ügyem. Lehet, hogy elvesztette az ujjait, és vele a szerencséjét, de akkor sem bársonyba ?lt?ztetett majom, ? a Király Segít?je.
A Várlépcs? egy széles, lépcs?zetesen emelked?, fehér k?vel burkolt utca volt, amely a víz mellé épült Farkasodútól indulva vezetett a dombtet?n álló újvárig. Márványsell?k világították be az utat Davos el?tt, a figurák ég? bálnaolajjal teli tálat tartottak a karjukban. Amikor felért, megfordult és visszanézett. Innen jól látta mindkét kik?t?t. A hullámt?r? gát m?g?tti bels? kik?t?t megt?lt?tték a hadigályák. Huszonhármat számolt meg. Lehet, hogy Wyman nagyúr k?vér ember, de a jelek szerint nem sokat lustálkodik.
Az újvár kapuja csukva volt, de kiáltására kinyílt egy mellékajtó, és az el?bukkanó ?r megkérdezte, mi járatban van. Davos megmutatta neki a királyi pecsétekkel ellátott fekete-arany szalagot.
– Azonnal találkoznom kell Manderly nagyúrral. Beszédem van vele, és csak vele.
Daenerys
A táncosok karcsú, borotvált testén fénylett a vékony olajréteg.
ég? fáklyák r?ppentek egyik kézb?l a másikba, a düb?rg? dobok és a trillázó furulya ritmusára. Amikor két fáklya elsuhant egymás mellett a leveg?ben, egy meztelen lány sz?kkent k?zéjük p?r?gve. A fáklyafény megcsillant az olajozott végtagokon, melleken, fenekeken.
A három férfi merevedése jól látható volt Az ? izgalmuk látványa izgatóan hatott, de Daenerys Targaryen egyben komikusnak is érezte. Mindhárman ugyanolyan magasak voltak, hosszú lábbal és lapos hassal, minden izmuk élesen kirajzolódott, mintha k?b?l faragták volna ki. Valahogy még az arcuk is hasonlónak t?nt... amit Dany kissé kül?n?snek talált, mivel az egyiknek ébenfa s?tétség? volt a b?re, a másodiknak tejfehér, a harmadiké pedig rezesen fénylett.