Meereen és testvérvárosai, Yunkai és Astapor évszázadokon át a rabszolga-kereskedelem gócpontjai voltak. A dothraki khalok és a Baziliszkusz-szigetek kalózai itt adták el foglyaikat, és az egész világ ide járt vásárolni. Rabszolgák nélkül Meereen nem sok mindent nyújthatott a külvilágnak. A ghisi dombok k?z?tt rengeteg volt ugyan a réz, de a fém már korántsem ért annyit, mint amikor a bronz uralta a világot. A parton egykor magasra n?v? cédrusok már nem léteztek, kid?nt?tték ?ket a régi birodalom fejszéi, vagy elemésztette ?ket a sárkányt?z, amikor Ghis Valyria ellen háborúzott. Amint a fák elt?ntek, a f?ldet keményre perzselte a nap, és a por s?r?, v?r?s felh?kben ülte meg a leveg?t.
– Ezek a sorscsapások tették rabszolgatartóvá a népemet – mondta neki Galazza Galare a Kegyek Templománál. és én leszek az a sorscsapás, amelyik újra emberré változtatja a rabszolgatartókat, fogadta meg magában Dany.
– J?nn?m kellett – felelte Xaro egykedv?en. – Még a messzi Qarthban is eljutottak hozzám a rémiszt? t?rténetek. Zokogtam, amikor végighallgattam ?ket. Azt beszélték, ellenségeid gazdagságot, dics?séget és száz sz?z rabszolgalányt ígérnek annak, aki végez veled.
– A Hárpia Fiai. – Honnan tudja? – éjszaka a falakon osonnak, és álmukban vágják el a becsületes felszabadítottak torkát, nappal pedig rejt?znek, akár a csótányok. Félnek a Bronz Bestiáimtól. – Skahaz mo Kandaq felállította neki az új ?rséget, amit kért t?le, egyenl? arányban felszabadítottakból és tarfej? meereeniekb?l. éjjel-nappal járták az utcákat s?tét csuklyában, bronzmaszkban. A Hárpia Fiai kegyetlen halált ígértek minden árulónak, aki szolgálni meri a sárkánykirályn?t, ezért a Tarfej? emberei sakált, baglyot és más állatokat ábrázoló maszkokat viseltek, hogy elrejtsék arcvonásaikat. – Talán lenne is okom félni t?lük, ha meglátnának egyedül az utcán, de csakis éjszaka, meztelenül és fegyvertelenül. Gyáva féreg mind.
– Egy gyáva féreg kése ugyanolyan k?nnyen meg?lhet egy királyn?t, mint egy bátor h?sé. Sokkal nyugodtabban aludnék, ha tudnám, hogy szívem gy?ny?r?sége maga k?rül tartja ádáz lovasurait. Qarthban három vérlovas volt veled, akik sosem tágítottak mell?led. Hová lettek?
– Aggo, Jhoqo és Rakharo továbbra is engem szolgálnak. – Játszik velem. ám ezt a játékot Dany is ismerte. – én csak egy fiatal lány vagyok, és keveset tudok ezekr?l a dolgokról, de ?regebb, b?lcsebb emberek azt mondták, hogy ha meg akarom tartani Meereent, uralnom kell a Lhazartól nyugatra fekv? területeket is, egészen a délen húzódó yunkai dombokig.
– A k?rnyez? területek nem értékesek számomra, te viszont az vagy. Ha bármi baj t?rténne veled, a világ elvesztené zamatát.
– Hálás vagyok, amiért nagyuram ennyit t?r?dik velem, de a védelmemr?l megfelel?képpen gondoskodnak. – Dany Barristan Selmyre mutatott, aki egyik kezét kardja markolatán nyugtatva állt a k?zelben. – Bátor Barristannak hívják, eddig kétszer mentett meg az orgyilkosoktól.
Xaro érdekl?dve mérte végig a Selmyt.
– Talán Vén Barristant akartál mondani? A medvelovagod jóval fiatalabb volt, és h?en k?vetett téged.
– Nem szeretnék Jorah Mormontról beszélni.
– Ahogy kívánod. Egyébként is, az az ember k?z?nséges volt, és sz?r?s. – A keresked?herceg el?rehajolt az asztal f?l?tt. – Beszéljünk inkább szerelemr?l, a világ legszebb asszonya, Daenerys álmairól és vágyairól. Már a látványod is megrészegít.
Dany már hozzászokott Qarth túláradó szívélyességéhez.
– Ha részeg vagy, csak a bort okolhatod.
– Nincs bor, ami fele olyan részegít? lenne, mint a te szépséged. Birtokom üres, akár egy sírbolt, mióta Daenerys távozott, és a Városok Királyn?jének ?sszes élvezete hamuvá válik a számban. Miért hagytál el engem, mondd?
Az életemet féltve menekültem a városodból.
– Mert ideje volt. Qarth nem akart engem.
– Kik? A Tisztavér?ek? Azoknak víz folyik az ereikben. A F?szerkeresked?k? Nekik aludttej van a füleik k?z?tt. A Halhatatlanok pedig mind halottak. El kellett volna fogadnod engem férjedül. Biztos vagyok benne, hogy megkértem a kezed, talán még k?ny?r?gtem is.
– Csupán félszáz alkalommal – incselkedett Dany. – Túl k?nnyen feladtad, nagyuram. Abban mindketten egyetértünk, hogy férjhez kell mennem.
– Egy khaleesinek szüksége van khalra – szólt k?zbe Irri, mik?zben újrat?lt?tte a királyn? kupáját. – Ez tudott.
– Talán meg kéne kérdeznem újra? – t?n?d?tt Xaro. – Nem, ismerem ezt a mosolyt. Kegyetlen királyn? vagy, aki játszik a férfiak szívével. A magamfajta egyszer? keresked?k csupán kavicsok ékk?ves szandálod talpa alatt. – Egyetlen k?nnycsepp g?rdült le a sápadt arcon.
Dany túl jól ismerte a férfit ahhoz, hogy meghatódjon. A qarthiak akármikor képesek voltak k?nnyeket hullatni.
– ó, hagyd már ezt! – Felkapott egy szem cseresznyét az asztalon lév? tálból, és orron dobta vele a keresked?t. – Lehet, hogy fiatal lány vagyok, de olyan ostoba nem lehetek, hogy feleségül menjek valakihez, aki izgalmasabbnak találja a gyüm?lcs?stálat a keblemnél. Láttam, melyik táncosokat figyelted.
Xaro let?r?lte a k?nnycseppet.
– Ha jól sejtem, ugyanazokat, akiket felséged. Látod, hasonlóak vagyunk. Ha nem fogadsz magad mellé férjnek, hajlandó vagyok a rabszolgád is lenni.
– Nem akarok rabszolgákat. Felszabadítalak. – A férfi ékk?ves orra csábító célpontot kínált. Dany ezúttal egy kajszibarackkal dobta meg.