Tyrion a sárkányáért nyúlt.
A t?rpe három órával kés?bb került el?, amikor felkapaszkodott a fedélzetre kiüríteni a hólyagját Kacsa segített Yandrynak bevonni a vitorlát, mik?zben Ysilla a kormányt kezelte. A nap már alacsonyan függ?tt a nyugati part nádasai f?l?tt, és kezdett feltámadni a szél. Kell egy t?ml? bor, gondolta Tyrion. Lába elzsibbadt a sámlin való kuporgástól, és olyan kótyagosnak érezte magát, hogy csak a csodával határos módon nem esett bele a folyóba.
– Yollo! – kiáltott oda neki Kacsa. – Hol van Haldon?
– Lefeküdt, nem érzi jól magát. Tekn?sbékák másztak ki a seggéb?l – Otthagyta az értetlenül bámuló lovagot, és felmászott a létrán a kabintet?re. Keleten, egy sziklás sziget m?g?tt már gyülekezett a s?tétség.
Lemore septa itt talált rá.
– érzed a vihart a leveg?ben, Hegyi Hugor? El?ttünk a T?r-tó, tele kalózokkal, azon túl pedig a Bánat.
De nem az enyém. én magammal cipelem a saját bánatomat, bárhová is megyek. Eszébe jutott Tysha, és azon t?prengett, vajon hová mehetnek a szajhák. Miért ne Volantisba? Talán ott megtalálom. Soha nem szabad feladni a reményt. és mit mondana neki? Sajnálom, hogy hagytalak meger?szakolni, szerelmem. Azt hittem, szajha vagy. Meg tudsz nekem bocsátani? Vissza szeretnék menni a kis falunkba, ahogy elterveztük, amikor még férj és feleség voltunk
A sziget elmaradt m?g?ttük. Tyrion a keleti part mentén romokat látott: düledez? falakat és leomlott tornyokat, hiányos kupolákat és rothadó fa oszlopsorokat sárban fuldokló és lilás mohával borított utcákat. Egy újabb halott város, tízszer akkora, mint Ghoyan Drohe. Tekn?s?k laknak ott most, hatalmas csontroppantók. A t?rpe látta ?ket napozni a parton, barna és fekete halmok, recés páncélszegély-lyel. Némelyik a Szende Szüzei megpillantva belecsússzam a vízbe, csak a hullámfodrok mutatták, hol merültek el. Itt biztosan nem lehet kellemes úszni.
A g?cs?rt?s, félig vízbe fúlt fákon és a széles, nedves utcákon túl vízfelületen csillant meg a nap fénye. Egy másik folyó, beletorkollik a Rhoyne-ba. A romok egyre magasabbak, a szárazf?ld egyre keskenyebb lett, míg végül a város véget ért egy f?ldnyelven, ahol gigantikus, rózsaszín és z?ld márványból épült palota maradványai álltak beomlott kupolákkal, és a boltíves folyosók f?lé magasodó karcsú tornyokkal. A mólóknál, ahol egykor félszáz hajó is kik?thetett, tekn?s?k heverésztek. Most j?tt rá, hol vannak. Ez volt Nymeria palotája, és ennyi maradt a városából, Ny Sarból
– Yollo! – kiáltotta oda neki Yandry, ahogy a hajó elsiklott a f?ldnyelv mellett. – Most mondd, hogy a westerosi folyók nagyobbak, mint Rhoyne Anya!
– Tévedtem! – kiáltott vissza. – A Hét Királyságban a legnagyobb folyók is csak feleekkorák!
Az új folyó, amelyik beletorkollott az ?vékbe, szinte ikertestvére volt a másiknak, és egymagában majdnem versenyre kelhetett a Manderrel vagy a Három Folyóval.
– Ez Ny Sar, ahol az Anya magához hívja Vad Lányát, Noyne-t – mondta Yandry –, de nem éri el a legszélesebb pontját, amíg a t?bbi lányt is be nem gy?jti. A T?r-tónál érkezik meg a Qhoyne, a S?tét Lány, tele arannyal és borostyánnal a Bárdból, és feny?tobozokkal a qohori erd?b?l. Onnan délre az anya találkozik Lhoruluval, az Arányló Mez?kr?l érkez? Mosolygó Lánnyal. Az ?sszefolyásnál fekszik Chroyane, a fesztiválok városa, ahol az utcák vízb?l vannak, a házak pedig aranyból. Aztán tovább kanyarog dél és kelet felé sok-sok mérf?ld?n át, míg végül bele?mlik a Selhoru is, a Szégyenl?s Lány, aki nádasok k?zt kanyarogva rejt?zk?dik. Rhoyne Anya ott már olyan széles, hogy a k?zepér?l nem lehet látni a partjait. Majd meglátod, kis barátom!
Meglátom, gondolta a t?rpe, egy apró hullámfodrot figyelve a hajó oldalától alig hatlábnyira. éppen fel akarta rá hívni Lemore figyelmét, amikor valami a felszínre emelkedett, olyan magas hullámot vetve, amely még a Szende Szüzet is megbillentette.
Egy újabb tekn?s volt, hatalmas méret?, szarvas példány, s?tétz?ld páncélját vastag rétegben borította a barnás vízi moha és a rengeteg apró, fekete kagyló. Felemelte a fejét, és mély torokhangon elb?dült, hangosabban, mint bármilyen harci kürt, amit Tyrion életében hallott.
– áldottak vagyunk! – kiáltott fel Ysilla k?nnyekt?l csillogó arccal. – áldottak, áldottak vagyunk!
Kacsa boldogan rikoltozott, akárcsak Ifjú Griff. Haldon felbukkant a fedélzeten, hogy megnézze, mi ez a ricsaj... de elkésett. Az óriási tekn?s addigra újra elt?nt a víz alatt.
– Mi volt ez a zaj? – kérdezte a Félmester.
– Egy tekn?sbéka – felelte Tyrion. – Nagyobb, mint ez a lélekveszt?.
– ? volt! – kiabálta izgatottan Yandry. – A Folyó ?regje!
Miért is ne? Tyrion elvigyorodott. A királyok születésénél mindig is csodák t?rténnek, és megjelennek az istenek.
Davos