A repül? árny, így nevezte a gyászoló apa. ? volt a legnagyobb a három k?zül, a legvadabb, a legádázabb, éjfekete pikkelyeivel és zsarátnokként izzó szemével.
Drogon messzire járt vadászni, de amikor otthon tartózkodott, szeretett a Nagy Piramis csúcsán sütkérezni, ahol egykor Meereen hárpiája állt. Háromszor próbálták ott befogni, és háromszor vallottak kudarcot. Legbátrabb emberei k?zül kéttucatnyian tették ki magukat a veszélynek. Szinte mindegyikük megégett, négyen meg is haltak. Utoljára a harmadik kísérlet napjának alkonyán látta Drogont A fekete sárkány a Skahazadhan f?l?tt repült észak felé, a Dothraki-tenger füves pusztaságának irányába. Azóta sem tért vissza.
Sárkányok anyja, gondolta Daenerys. Sz?rnyetegek anyja. Mit szabadítottam a világra? Királyn? vagyok, de a trónom égett csontokból épült, és futóhomokon áll. Sárkányok nélkül hogyan reménykedhet benne, hogy megtartja Meereent, Westeros visszaszerzésér?l nem is beszélve? A sárkány vére vagyok, gondolta. Ha ?k sz?rnyetegek, én is az vagyok.
B?z?s
A patkány felsikoltott, amikor beleharapott, hevesen rúgkapált a kezében, megszállott módjára próbált szabadulni. A hasa volt a legpuhább része. Felszakította az édes húst, a meleg vér végigfolyt az ajkán. Olyan finom volt, hogy k?nnyek sz?ktek a szemébe. Gyomra megkordult, lenyelte a falatot. A harmadik harapásnál a patkány már nem mozgott, ? pedig szinte elégedettséget érzett.
Aztán meghallotta a hangokat b?rt?ne ajtajának túloldaláról.
Mozdulatlanná dermedt, még rágni is félt. Szája tele volt vérrel, hússal és sz?rrel, de sem lenyelni, sem kik?pni nem merte. Rettegve, k?vé váltan hallgatta a csizmák csosszanását és a vaskulcs z?rgését. Ne! – gondolta – Ne, k?ny?rg?m, istenek, ne most, ne most! Olyan sokáig tartott megfogni a patkányt. Ha így meglátnak, elveszik t?lem, aztán elmondják Ramsay nagyúrnak, és bántani fog!
Tudta, hogy el kellene rejtenie a patkányt, de annyira éhes volt. Két vagy talán három napja nem evett, idelent a s?tétben nehéz lett volna megmondani. Bár karja és lába pálcikavékonyságú volt, hasa felpuffadt és üresen kongott, ráadásul úgy fájt, hogy aludni sem tudott t?le. Amikor lehunyta a szemét, azonnal maga el?tt látta Hornwood úrn?t. Az esküv?jük után Ramsay nagyúr bezáratta az egyik toronyba, és halálra éheztette. Az asszony végül már a saját ujjait ette.
Lekuporodott cellája sarkába, és az álla alá szorította zsákmányát. Szája sarkából vér csorgott, ahogy fogai maradványaival a patkányt csipegette – próbált annyi meleg húst magába gy?rni, amennyit csak tud, miel?tt kinyílik a cella ajtaja. Harapott és nyelt, az apró csontok beleálltak az ínyébe, a fogai helyén tátongó lyukakba, úgy kellett kipiszkálnia ?ket. Fájt a rágás, de olyan éhes volt, hogy nem tudta abbahagyni.
A hangok egyre k?zeledtek. Istenek, csak ne értem j?jjenek! – fo
hászkodott, mik?zben letépte a patkány egyik lábát Már nagyon régóta nem j?tt érte senki. Voltak más cellák, más foglyok is. Id?nként még a vastag k?falakon át is hallotta ?ket sikoltozni. Mindig a n?k sikoltoznak a leghangosabban. Mohón habzsolta a nyers húst, és próbálta kik?pni a lábcsontot, de az csak kibukott az ajkán, és beleragadt a szakállába. Menjetek tovább, imádkozott, menjetek tovább, kérlek, k?ny?rg?m!
ám a léptek éppen akkor hallgattak el, amikor a leghangosabbak voltak, és a kulcsok az ajtó el?tt cs?rrentek meg. A patkány kiesett az ujjai k?zül, véres kezét a nadrágjába t?r?lte.
– Ne! – motyogta. – Neeeee! – Sarka megcsúszott a szalmán, ahogy megpróbált még beljebb furakodni a sarokba, beleolvadni a hideg, nyirkos k?falba.
Az elforduló zár kattanása a legfélelmetesebb hang volt mind k?zül. Amikor a fény teljes erejével az arcába csapott, éles sikolyt hallatott. El kellett takarnia a szemét a kezével. Ki is kaparta volna, ha meri, olyan fájdalmasan lüktetett a feje.
– Vigyétek innen, dugjátok el, k?ny?rg?m, ó k?ny?rg?m!
– Ez nem ? – mondta egy fiúhang. – Nézz csak rá. Rossz cellába j?ttünk.
– Bal oldalon az utolsó cella – felelte egy másik fiú. – Ez az utolsó cella a bal oldalon, nem?
– Aha. – R?vid szünet. – Mit mond?
– Szerintem nem szereti a fényt.
– Te szeretnéd, ha így néznél ki? – A fiú harákolt és kik?p?tt. – és micsoda szaga van! Felfordul a gyomrom.
– Patkányokat eszik, nézd! – mondta a második fiú.
– Valóban! – Nevetés. – Mókás.
Kénytelen vagyok. A patkányok alvás k?zben harapdálták, az ujjait rágták a kezén és a lábán, még az arcát sem kímélték, így amikor sikerült elkapnia az egyiket, nem habozott. Egyél, vagy téged esznek meg, ezek voltak a választási lehet?ségek.
– Megtettem – motyogta –, megtettem, megtettem! Megtettem, mert ? is evett engem, k?ny?rg?m...
A fiúk k?zelebb húzódtak, a szalma lágyan roppant a talpuk alatt.