Goghor a fejét csóválta.
– Azel?tt a mesterekért harcoltam. Azt mondod, most harcoljak érted. én azt mondom, magamért akarok harcolni. – A hatalmas férfi a mellkasára üt?tt sonka nagyságú ?klével. – Aranyért. Dics?ségért
– Goghor mindannyiunk szájával beszél. – Foltos Macska egyik vállán átvetve leopárdb?rt viselt. – Amikor legutóbb eladtak, háromszázezer aranyat értem. Rabszolgaként prémes b?r?n aludtam és v?r?s húst ettem. Most, hogy szabad vagyok, csak szalma és sózott hal jut, ha egyáltalán tudok szerezni.
– Hizdahr megesküd?tt, hogy a gy?ztesek megkapják a kapunál beszedett pénz felét – mondta Khrazz. – A felét, erre megesküd?tt, és Hizdahr becsületes ember.
Nem, inkább ravasz. Daenerys csapdában érezte magát.
– és a vesztesek? ?k mit kapnak?
– Nevüket rávésik a Végzet Kapujára, a t?bbi bátor elesett mellé – felelte Barsena. állítólag nyolc éve minden más n?t meg?lt, akit ellene küldtek. – Minden férfinak meg kell halnia, és a n?knek is... de nem mindegyikre fognak emlékezni.
Dany erre nem tudott mit válaszolni. Ha a népem valóban ezt akarja, van jogom megtagadni t?lük? Ez az ? városuk volt, miel?tt az enyém lett, és a saját életüket akarják kockára tenni, nem másét.
– Megfontolom mindazt, amit mondtatok. K?sz?n?m, hogy idefáradtatok. – Felállt. – Holnap reggel folytatjuk.
– Térdeljetek le Viharbanszületett Daenerys, a T?zjáró, Meereen királyn?je, az andalok, a rhoyniak és az Els?k királyn?je, a Nagy F?tenger khaleesije, a Bilincsek Let?r?je, a Sárkányok Anyja el?tt! – csendült Missandei hangja.
Ser Barristan kísérte vissza a lakosztályába.
– Mondj nekem egy mesét, ser – kérte Dany, mik?zben felfelé lépdeltek a lépcs?n. – Aminek boldog a befejezése, és a bátorságról szól.
– Nagy szükségét érezte egy ilyen t?rténetnek. – Elmondhatnád, hogy sikerült megsz?kn?d a trónbitorlótól.
– Felség, abban nincs semmi dics?, ha az ember az életéért fut.
Dany letelepedett egy párnára, keresztbe tette a lábát, és felnézett a lovagra.
– Kérlek! Az ifjú bitorló bocsátott el téged a Királyi Test?rségb?l...
– Igen, Joffrey. A korommal indokolta, bár az igazság teljesen más volt. A k?ly?k fehér k?penyt akart adni a kutyájára, Sandor Cleganera, a királyn? pedig azt akarta, hogy a Király?l? legyen a parancsnoka. Amikor k?z?lték velem a d?ntést, én... levettem a k?penyemet, ahogy parancsolták, Joffrey lába elé hajítottam a kardomat, és meggondolatlanul mondtam valamit.
– Mit mondtál?
– Az igazságot... de abban az udvarban az igazság sosem volt szívesen látott vendég. Felszegett fejjel sétáltam ki a trónteremb?l, bár nem tudtam, hová fogok menni. Nem volt más otthonom, csak a Fehér Kard Tornya. Tudtam, hogy az unokatestvéreim találtak volna helyet nekem Aratócsarnokban, de nem akartam a fejükre idézni Joffrey haragját. A holmim ?sszeszedése k?zben d?bbentem rá, hogy mindezt saját magamnak k?sz?nhetem, amiért elfogadtam Robert kegyelmét. Jó lovag volt, de rossz király, mert semmi joga nem volt ahhoz a trónhoz, amelyen ült. Akkor j?ttem rá, csak úgy vezekelhetek, ha felkeresem az igaz királyt, és h?ségesen szolgálom minden er?mmel, ami még megmaradt.
– Viserys bátyámat
– Ez volt a szándékom. Amikor odaértem az istállóhoz, az aranyk?penyesek megpróbáltak elfogni. Joffrey felajánlott egy tornyot ahol meghalhatok, de én visszautasítottam az ajándékát ezért már csak a t?ml?c várt rám. A Városi ?rség parancsnoka maga állt elém, felbátorította üres kardhüvelyem, de csupán három embert hozott magával, és a t?r?m még nálam volt. Az egyik ?r arcát végighasítottam, amikor hozzám ért, a t?bbieken pedig átt?rtem. A kapu felé vágtatva hallottam, ahogy Janos Slynt utánam küldi ?ket. A V?r?s Torony mellett t?mve voltak az utcák, máskül?nben k?nnyedén elsz?khettem volna. így viszont a Folyami Kapunál feltartóztattak. Az utánam futó aranyk?penyesek kiabáltak a kapu?r?knek, akik keresztbe tették a dárdáikat, hogy elzárják az utam.