A sárkány véréb?l származott. Meg?lheti a Hárpia Fiait, és azok fiait, és a fiúk fiainak fiait is. ám egy sárkány nem etethet meg egy éhes gyermeket, nem segíthet egy haldokló asszony fájdalmán. és ki venné a bátorságot, hogy egy sárkányt szeressen?
Azon kapta magát, hogy újra Daario Naharisra gondol. Aranyfogára, háromágú szakállára, er?s kezére, mely t?rén és arakh-ján pihent, s melyek aranymarkolata meztelen n?t mintázott. Arra a napra, amikor távozott, amikor búcsút vett t?le, és hüvelykujjával finoman simogatta a fegyverek markolatgombját Féltékeny vagyok azokra a markolatokra, j?tt rá, azokra az aranyból ?nt?tt n?kre. B?lcs d?ntés volt elküldeni ?t a bárányemberekhez. Elvégre ? királyn?, Daario Naharist pedig nem éppen királyi anyagból gyúrták.
– Oly sok id? eltelt – mondta el?z? nap Ser Barristannak. – Mi van, ha Daario elárult, és átállt az ellenségeimhez? – Három árulást fogsz megismerni. – Mi van, ha találkozott egy másik n?vel, valami lhazari hercegn?vel?
Tudta, hogy az ?reg lovag nem kedveli Daariót, nem is bízik benne, de még így is udvariasan felelt.
– Nincs felségednél gy?ny?r?bb asszony. Csak egy vak gondolhatja másként Daario Naharis pedig nem vak.
Nem, gondolta. A szeme mélykék, majdnem lila, aranyfoga pedig csillog, amikor rám mosolyog.
Ser Barristan biztos volt benne, hogy visszatér. Dany csak reménykedhetett, hogy igaza lesz.
Egy fürd? segítene megnyugodni. Mezítláb lépdelt át a füv?n a teraszon lév? tóhoz. A vizet hidegnek érezte, libab?r?s lett és borzongott. Karját és lábát apró halak csipkedték. Behunyta a szemét, és lebegett.
Súrlódó nesz riasztotta meg, halk csobbanással ült fel a vízben.
– Missandei? Irri? Jhiqui?
– Alszanak – j?tt a válasz.
Egy n? állt a datolyaszilvafa alatt, csuklyás k?penye a füvet súrolta. A csuklya alatt keménynek és fényesnek t?nt az arca. Maszkot visel, s?tétv?r?sre lakkozott famaszkot.
– Quaithe? álmodom? – Belecsípett a fülébe, és elfintorodott a fájdalomtól. – A Balerionon álmodtam rólad, amikor Astaporba érkeztünk.
– Nem álmodtál. Sem akkor, sem most.
– Mit keresel itt? Hogy jutottál át az ?reimen?
– Másik úton j?ttem, az ?reid nem láthattak.
– Ha kiáltok, meg?lnek.
– Meg fognak esküdni rá, hogy nem vagyok itt.
– Miért, itt vagy?
– Nem. Halld szavaimat Daenerys Targaryen. Az üveggyertyák égnek. Nemsokára megérkezik a fakó kanca, és utána a t?bbiek. Kraken és s?tét láng, oroszlán és griff, a nap fia és a komédiás sárkánya. Egyikben se bízz! Emlékezz a Halhatatlanokra! óvakodj a parfüm?s udvarnagytól!
– Reznaktól? Miért kellene tartanom t?le? – Dany felállt, és kilépett a tavacskából. Vízcseppek csorogtak a lábán, megborzongott a hideg éjszakai leveg?ben. – Ha figyelmeztetni akarsz, beszélj érthet?en! Mit akarsz t?lem, Quaithe?
A holdfény megcsillant a n? szemében.
– Megmutatni az utat
– Emlékszem az útra. északra megyek, hogy délre jussak, keletre megyek, hogy nyugatra jussak, hátramegyek, hogy el?rejussak. és hogy megérintsem a fényt, át kell haladnom az árnyék alatt. – Kicsavarta a vizet ezüst?s hajából. – Hányingerem van a talányoktól Qarthban koldus voltam, itt viszont királyn? vagyok. Megparancsolom, hogy...
– Daenerys! Emlékezz a Halhatatlanokra. Emlékezz, ki vagy!
– A sárkány vére. – De az én sárkányaim üv?ltenek az éjszakában. – Emlékszem a Halhatatlanokra. Hármak gyermekének neveztek. Három lovat ígértek, három tüzet és három árulást Egyet vérért, egyet aranyért, egyet pedig...
– Felség! – Missandei állt a királyn? hálószobájának ajtajában, lámpással a kezében. – Kivel beszélgetsz?
Dany visszafordult a datolyaszilvafa felé. Senki nem volt ott. A csuklyás k?peny, a festett maszk és Quaithe elt?nt.
Egy árny. Egy emlék. Nem más. ? volt a sárkány vére, de Ser Barristan figyelmeztette, hogy ez a vér fert?z?tt. Lehet, hogy meg?rül?k? Apját annak idején ?rültnek nevezték.
– Csak imádkoztam – felelte a naathi lánynak. – Nemsokára pirkad. Ennem kellene valamit a kérelmez?k fogadása el?tt.
– Hozok valamit, amivel el?zheted éhedet.
Miután egyedül maradt Dany k?rbesétált a piramisban, hátha megtalálja Quaithe-et. Ellépdelt a leégett fák és a felperzselt f?ld mellett, ahol az emberei megpróbálták elkapni Drogont. ám az egyedüli hang a szél susogása volt a gyüm?lcsfák ágai k?z?tt, és néhány sápadt szín? molylepkén kívül semmilyen él?lényt nem talált.