– Vagy átmásznia.
– Az valószín?tlen – ingatta a fejét Marsh. – Ezek nem martalócok, akik fosztogatni és feleséget szerezni j?nnek. Tormunddal ?regasszonyok vannak, gyerekek, juhok és kecskék, még mamutok is. Szüksége van egy kapura, amib?l csak három maradt. Ha pedig felküldi a mászóit a Fal tetejére, nos... ellenük olyan k?nny? védekezni, mint megszigonyozni egy v?d?rbe tett halat.
A halak soha nem másznak ki a v?d?rb?l és nem d?fnek dárdát a gyomrodba. Jon egy alkalommal már maga is megmászta a falat.
Marsh folytatta:
– Mance Rayder íjászai az ?sszegy?jt?tt szárak alapján vagy tízezer nyílvessz?t kil?ttek ránk. Ebb?l alig száz jutott el a Fal tetejéig, jórészt egy kegyes széll?késnek k?sz?nhet?en. Rózsaerdei V?r?s Alyn volt az egyetlen halottunk odafent, és ? is a saját hibájából halt meg, nem a lábát megsebesít? nyílvessz? miatt. Donal Noye a kapu védelmében veszett oda. Bátor tett volt, az biztos... de ha a kaput lezártuk volna, a mi vitéz kovácsunk még mindig élne. Akár száz, akár százezer ellenféllel állunk szemben, amíg mi vagyunk a Fal tetején, ?k pedig alul, nem árthatnak nekünk.
Nem mond butaságot. Mance Rayder serege úgy t?rt meg a Falon, akár a hullámok a sziklás tengerparton, mik?zben a védelem jórészt ?regekb?l, z?ldfül?ekb?l és sebesültekb?l állt. Ennek ellenére Bowen javaslata szembement Jon minden ?szt?nével.
– Ha lezárjuk a kaput, nem tudunk kiküldeni felderít?ket – mondta. – Gyakorlatilag megvakulunk.
– Mormont nagyúr utolsó felderítése az ?rség állományának negyedébe került, uram. Meg kell ?riznünk az er?nket. Minden egyes halál tovább gyengít minket, és már így is kevesen vagyunk. A nagybátyám azt mondta, mindig foglald el a magaslatot, és nyerd meg a csatát. A Falnál nincs magasabb állás, parancsnok.
– Stannis f?ldet, élelmet és igazságot ígér minden vadnak, aki térdet hajt el?tte. Soha nem fogja engedni, hogy lezárjuk a kaput.
Marsh tétovázott.
– Parancsnok, én nem szeretem a pletykákat, de az a hír járja, hogy túlságosan... barátságos vagy Stannis nagyúrral. Egyesek egyenesen azt állítják, hogy te... nos...
Lázadó vagyok, és k?p?nyegforgató, valamint fattyú és varg. Janos Slynt már elt?nt, de a hazugságai itt maradtak.
– Tudom, mit mondanak. – Jon is hallotta a suttogásokat, és látta az elforduló arcokat, amikor átvágott az udvaron. – Mit várnak t?lem, egyszerre ragadjak kardot Stannis és a vadak ellen? ?felségének háromszor annyi harcosa van, mint nekünk, ráadásul a vendégünk. A vendéglátás t?rvénye óvja. Ezenkívül az adósai vagyunk, neki és az embereinek.
– Stannis nagyúr segített, amikor segítségre volt szükségünk – ismerte el vonakodva Marsh –, de attól még lázadó, és az ügye bukásra van ítélve. Ugyanúgy, ahogy mi is, ha a Vastrón árulónak kiált ki minket. Gondoskodnunk kell róla, hogy ne a vesztes oldalon álljunk!
– Nem szándékozom egyik oldalra sem állni – felelte Jon –, viszont nem is vagyok olyan biztos ennek a háborúnak a végkimenetelében, mint te. F?leg nem így, hogy Tywin nagyúr meghalt. – Ha hinni lehetett a királyi úton felszivárgó szóbeszédnek, a Király Segít?jét saját t?rpe fía gyilkolta meg, mik?zben az árnyékszéken ült. Jon valamennyire ismerte Tyrion Lannistert. Kezet fogott velem, és a barátjának nevezett. Nehezen tudta elhinni, hogy a kis ember meg?lte a saját apját, viszont Tywin nagyúr halála biztosnak t?nt – A királyvári oroszlán csupán egy k?ly?k, a Vastrón pedig feln?tt embereket is képes miszlikbe szabdalni.
– Lehet, hogy csak egy k?ly?k, parancsnok, de... Robert királyt szerették, és a legt?bben továbbra is a fiának fogadják el Tomment. Stannis nagyurat minél t?bbet látják, annál kevésbé kedvelik, Melisandre úrn?t pedig még kevésbé szeretik a tüzeivel és a komor, v?r?s istenével. Mindenki panaszkodik.
– Mormont parancsnok miatt is állandóan panaszkodtak. Egyszer azt mondta nekem, a férfiak szeretnek panaszkodni a feleségükre és az urukra. Akiknek nincs feleségük, kétszer annyit szidalmazzák az urukat. – Havas Jon a kerítésre pillantott. – Magadra hagylak titeket, végezzétek a munkátokat, Bowen. Gondoskodjatok róla, hogy minden holttest el legyen égetve. K?sz?n?m a tanácsot, ígérem, elgondolkodom azon, amit mondtál.
A g?d?r felett még mindig kavargott a füst és a hamu, amikor Jon visszaindult a kapuhoz. Ott leszállt, és átvezette lovát a Fal déli oldalára. Bánatos Edd fáklyával a kezében ment el?tte. A lángok az alagút mennyezetét nyaldosták, minden lépésnél vízcseppek hullottak rájuk.