– KAPUT KINYITNI! – visszhangozta Ser Corliss Penny, az ?r?k parancsnoka.
– KAPUT KINYITNI! – kiáltották az ?rmesterek.
A katonák sietve engedelmeskedtek. Hegyes karók húzódtak vissza a f?ldb?l, palánkok ereszkedtek a mély árkokra, és a c?l?pkapuk szélesre tárultak. Havas Jon felemelte a kezét, majd leeresztette, mire a fekete sorfal kettévált, szabaddá téve az utat a Falig, ahol Bánatos Edd Tollett kitárta a vaskaput.
– Gyertek! – biztatta ?ket Melisandre. – Gyertek a fényre... vagy fussatok vissza a s?tétségbe! – Odalent a g?d?rben még mindig pattogott a t?z. – Ha az életet választjátok, gyertek hozzám!
és j?ttek. A foglyok el?sz?r csak lassan, sántikálva vagy társaikra támaszkodva merészkedtek el? b?rt?nükb?l. Ha enni akartok, gyertek, gondolta Jon. Ha nem akartok fázni és éhezni, engedelmeskedjetek! Az els? néhány fogoly tétovázva, csapdára gyanakodva lépdelt át a pallón, és indult el Melisandre és a Fal felé. Amikor látták, hogy nem esik bántódásuk, t?bben k?vették ?ket. Aztán még t?bben, míg végül már folyamatosan áramlottak az emberek. A királyn? párnázott zubbonyt és félsisakot visel? emberei minden férfinak, n?nek és gyermeknek egy darab fehér varsafát adtak: egy t?r?tt csontra emlékeztet? kis ágat, rajta néhány vérv?r?s levéllel. A régi istenek egy darabja táplálja az újat. Jon kardforgató kezének ujjai megfeszültek.
A t?zverem h?je még ilyen távolságból is érzékelhet? volt; a vadak minden bizonnyal perzsel?nek érezték. Látta, hogy t?bben reszketve k?zelítik meg a g?dr?t, a gyermekek sírtak. Néhányan az erd? felé indultak. Látott egy fiatal n?t, aki mindkét karjában egy-egy gyermekkel távolodott. Id?nként visszafordult, hogy biztos legyen benne, senki nem j?n utánuk, és amikor a fák k?zelébe ért, futásnak eredt. Az egyik ?sz szakállú férfi megpróbálta fegyverként használni a varsafa ágat, de a királyné emberei pillanatok alatt k?rbevették dárdáikkal. A t?bbiek kikerülték a holttestet, amíg Ser Corliss bele nem dobta a t?zbe. Ezután valamivel t?bben választották az erd?t... talán minden tízb?l egy.
A legt?bben azonban j?ttek, csak a fagy és a halál maradt m?g?ttük. El?l a remény várt rájuk, f?ttek a fadarabjukat markolászva, amíg el nem érkezett az id?, hogy átadják ?ket a lángoknak. R’hllor ?r?kké éhes, féltékeny isten volt. Az új isten felemésztette a régi tetemét, és gigantikus árnyékkal rajzolta ki Stannis és Melisandre k?rvonalait a Falra; a fekete élesen elvált a jég rozsdav?r?s tükr?z?dését?l.
Sigorn térdelt le els?ként a király el?tt Thenn új Magnarja apja fiatalabb, alacsonyabb mása volt – karcsú, kopaszodó férfi bronz lábszárvéd?ben és bronzlemezekkel kivarrt b?rpáncélban. Utána j?tt Z?rg?vért csontból és keményített b?rb?l készült csattogó páncéljában, óriásfejb?l kialakított sisakjában. A csontok alatt egy szánalmas emberroncs rejt?z?tt t?redezett, barna fogakkal, enyhén sárgás szemmel. Apró, rosszindulatú és alattomos féreg, legalább olyan ostoba, mint amennyire kegyetlen. Jon egy pillanatig sem hitte, hogy betartja az esküjét. Vajon Val mit érezhetett, amikor látta, hogy letérdel és bocsánatot nyer?
K?vetkeztek a kisebb vezérek. Két klánvezér szarulábúak t?rzséb?l, fekete és csontkemény lábbal. Egy ?reg bábaasszony, akit a Tejfolyó mentén mindenki tisztelt. Egy tíz és két éves, cingár k?ly?k, Varjú?l? Alfyn fia. Halleck, Kutyafej? Harma testvére a malacaival. Mindegyik térdet hajtott a király el?tt.
Túl hideg van ehhez a kutyakomédiához, gondolta Jon.
– A szabad nép megveti a térdepl?ket – figyelmeztette Stannist – Hagyd meg nekik a büszkeségüket, és sokkal jobban fognak szeretni.
ám ?felsége nem hallgatott rá.
– A kardjaikra van szükségem, nem a csókjaikra! – felelte.
Miután letérdeltek, a vadak áthaladtak a fekete testvérek sorai k?zt a kapuhoz. Jon Lót, Selymet és még fél tucat katonát bízott meg, hogy fáklyával a kezükben átvezessék ?ket a Falon. Odaát forró hagymaleves várta ?ket, fekete kenyér és kolbász. Kapnak ruhát is: k?penyt, nadrágot, csizmát, zubbonyt, vastag b?rkeszty?t. Tiszta szalmaágyon alhatnak, és lobogó tüzek fogják távol tartani az éjszaka hidegét. A király gondosan ügyelt a részletekre, óriásvész Tormund azonban el?bb vagy utóbb újra megtámadja a Falat, és ha elj?n ez az id?, Stannis új alattvalói vajon melyik oldalra álnak majd? Adhatsz nekik f?ldet és kegyelmet, de a szabad nép maga választja a királyát, és ?k Mance-et választották, nem téged.
Bowen Marsh odaléptetett lovával Jon mellé.