– Igen, Qarthból. Van bors is. – Godric nagyúr hüvelyk-és mutatóujja k?zé csippentett egy kis f?szert, és megszórta az ételét. – ?r?lt fekete bors Volantisból, nincs ennél jobb. Vegyél csak, amennyit jónak látsz, ha borsosan szereted. Negyvenládányi van bel?le, ezenkívül szegf?szeg, szerecsendió és egy font sáfrány. Egy k?kényszem? sz?zt?l szereztem – nevetett Davos látta, hogy még megvan az ?sszes foga, bár mindegyik sárga volt, az egyik fels? pedig megfeketedett és elhalt. – Braavosba indult, de egy vihar besodorta a Harapásba, és ?sszezúzta magát a szikláimon. Láthatod, nem te vagy az egyetlen ajándék, amit a vihar partra vetett nálam. A tenger csalárd jószág.
Nem olyan csalárd, mint az emberek, gondolta Davos. Godric nagyúr felmen?i kalózkirályok voltak, amíg a Starkok t?zzel és karddal rendet nem tettek a szigeteken. Abban az id?szakban a szigetlakók átengedték a nyílt kalózkodást Salladhor Saannak és a fajtájának, és csak a roncsok kifosztásával foglalkoztak. A Három N?vér partjain ég? jelz?fények eredetileg azt a célt szolgálták, hogy figyelmeztessék a hajókat a zátonyokra és sziklákra, de a viharos, k?d?s éjszakákon voltak, akik hamis fényeket gyújtottak, hogy a végzetükbe vezessék az óvatlan kapitányokat.
– A vihar szívességet tett neked, amikor idesodort – mondta Godric nagyúr. – Fehérrévben igen barátságtalan fogadtatásra számíthattál volna. Túl kés?n érkeztél, ser. Wyman nagyúr térdet fog hajtani, és nem Stannisnek. – Nagyot kortyolt a s?réb?l – A Manderlyk nem igazi északiak. Alig kilencszáz éve j?ttek északra, az ?sszes aranyukkal és holmijukkal együtt. Uraknak számítottak a Manderen, amíg túl messzire nem nyújtóztak, és a z?ld kéz lesújtott rájuk. A farkaskirály elvette az aranyukat, de minden mást megtarthattak, és f?ldet is kaptak. – Kenyere héját belemártogatta a raguba. – Ha Stannis azt gondolja, a k?vér ember felugrik a szarvas hátára, nagyot téved. Az Oroszláncsillag tizenkét nappal ezel?tt megállt vizet vételezni N?vérfalván. Ismered a hajót? Karmazsin vitorlái vannak, az orrán pedig egy aranyoroszlán. Tele volt Freyekkel, Fehérrévbe igyekeztek.
– Freyekkel? – Ez volt a legutolsó dolog, amire Davos számított. – úgy hallottuk, a Freyek végeztek Wyman nagyúr fiával.
– így van – bólintott Godric –, és a k?vér ember haragjában esküt tett, hogy kenyéren és boron fog élni, amíg bosszút nem áll. ám még el sem telt a nap, már ismét kagylóval és süteménnyel t?mte a hasát. A hajók állandóan j?nnek-mennek a N?vérek és Fehérrév k?z?tt. Mi rákot, halat és kecskesajtot adunk el nekik, ?k pedig fát, gyapjút és b?r?ket hoznak. Ahogy hallottam, az uraság k?vérebb, mint valaha, szóval ennyit az eskükr?l. A szó olyan, mint a szél, és a Manderly ajkáról fújó szél nem ér t?bbet annál, mint amit a hátsó felén ereszt ki. – A nemes újabb darab kenyeret t?rt a mártogatáshoz. – A Freyek egy zsáknyi csontot hoztak a dagadt bolondnak. Néhányan azt mondanák, milyen nemes cselekedet elhozni az apának a halott fía csontjait. Ha az én fiam lett volna, viszonzom az udvarias gesztust, és k?sz?netet mondok a Freyeknek, miel?tt felakasztom ?ket, de a k?vér ember ehhez túlságosan nemes lelk?. – Bekapta a kenyérdarabot, és egy ideig elrágódott rajta. – Vendégül láttam a Freyeket. Az egyik pont ott ült, ahol most te, Rhaegarnak nevezte magát. Majdnem a képébe r?h?gtem. Azt mondta, elvesztette a feleségét, de akar egy újat szerezni Fehérrévben. A hollók k?zben ide-oda r?pk?dtek. Wyman és Walder nagyurak alkut k?t?ttek, amit házassággal akarnak megpecsételni.
Davos úgy érezte, mintha vendéglátója gyomron vágta volna. Ha ez igaz, a királyom elveszett. Stannis Baratheonnak kétségbeejt?en nagy szüksége volt Fehérrévre. Ha Deres észak szíve, akkor Fehérrév a szája. A folyótorkolat évszázadok óta nem fagyott be, még a leghidegebb télben sem. és mivel éppen k?zelgett a tél, ez kül?n?sen nagy jelent?séget kapott, akárcsak a város ezüstje. A Lannistereknek ott volt Casterly-hegy minden aranya, és mellé égikert gazdagsága. Stannis király kincstára ellenben kiürült. Legalább meg kell próbálnom. Talán van rá mód, hogy megakadályozzam ezt a házasságot.
– El kell jutnom Fehérrévbe! – jelentette ki. – K?ny?rg?m, nagyuram, segíts nekem!
Godric nagyúr hozzálátott a cipóhoz, hatalmas kezével méretes darabokat t?rt le róla. A ragu átáztatta és megpuhította a kenyeret.