Tywin nagyúr halott. Ez mindent megváltoztat.
– Nagyuram, megengeded, hogy hollót küldjék a Falra? –?felsége biztosan tudni akar Tywin nagyúr haláláról.
– Megtudja, de nem t?lem. és nem is t?led, amíg itt tartózkodsz, az én lyukas tet?m alatt. Nem akarom, hogy bárki azt mondja, segítséget vagy tanácsot adtam Stannisnek. A Sunderlandek a Blackfyre-lázadás idején kettészakították a N?véreket, és ezt mindannyian megszenvedtük. – Godric kanalával az egyik székre mutatott. – ülj le, miel?tt ?sszeesel, ser. A csarnokom hideg, nyirkos és s?tét, de némi jó modorral itt is találkozhatsz. Keresünk neked száraz ruhát, de el?sz?r egyél. – Kiáltott, mire egy n? lépett a terembe. – Vendégünk érkezett! Hozzatok neki s?rt, kenyeret és ragut!
A s?r barna volt, a kenyér fekete, a ragu krémesen fehér. A n? egy kibelezett cipóban tálalta fel. B?ségesen volt benne póréhagyma, fehér-és sárgarépa, árpagy?ngy, valamint kagyló, t?kehaldarabok, rákhús – mindez le?ntve nehéz mártással és vajjal. Az a fajta étel volt, ami a csontja velejéig átmelegíti az embert, pontosan az ilyen nedves és hideg éjszakákra való. Davos hálásan kanalazta.
– Ettél már máskor is n?vérragut?
– Igen, nagyuram. – Ugyanezt a ragut szolgálták fel a Három N?vér minden kocsmájában és fogadójában.
– Ez biztosan jobb, mint amit eddig ettél. Gella készíti, a lányom lánya. Te házas vagy, Hagymalovag?
– Igen, nagyuram.
– Milyen sajnálatos! Gella nem az. A házias n?k a legjobb feleségek. Háromféle rák van benne: v?r?s rák, pókrák és rablórák. A pók-rákot nem eszem meg, csak a n?vérraguban. Félig kannibálnak érzem magam t?le. – A hideg kandalló felett lógó zászlóra mutatott, melyen z?ld-szürke háttér el?tt fehér pókrák látszott. – Olyan t?rténeteket is hallottunk, hogy Stannis megégette a Segít?jét.
Az el?ttem lév? Segít?t. Melisandre Sárkányk?n az istenének áldozta Alester Florentet, hogy megidézze a szelet, amely északra hozta ?ket. Florent nagyúr bátran és némán t?rte, hogy a királyné emberei a póznához k?t?zzék, és meg?rizte minden méltóságát – már amennyi egy félmeztelen embernek lehet –, ám amikor a lángok végignyalták a lábát, sikoltozni kezdett, és sikolyai egészen a Keleti ?rségig repítették a flottát, ha hinni lehet a v?r?s asszony állításának. Davos nem szerette azt a szelet Mintha ég? hústól b?zl?tt volna, és kísértetiesen süvített a k?telek k?z?tt. én is lehettem volna.
– Nem égtem meg – biztosította Godricot –, viszont a Keleti ?rségben kis híján megfagytam.
– A Falon meg is fogtok. – A n? friss kenyeret hozott, még meleg volt, most vehették ki a kemencéb?l. Amikor Davos tekintete a kezére tévedt, elkerekedett a szeme, ami Godric figyelmét sem kerülte el.
– Igen, rajta is ott a jel. Akárcsak minden Borrellen, immár ?tezer éve. A lányom lánya. Nem az, aki a ragut készítette. – Kettét?rte a kenyeret, és az egyik felét odakínálta Davosnak. – Egyél csak, jóíz?.
Valóban az volt, bár Davos most a száraz morzsának is ?rült volna; ez azt jelentette, hogy vendégnek számít, legalább erre az éjszakára. A Három N?vér urai rossz hírnévnek ?rvendtek, és k?zülük is a leghírhedtebb volt Godric Borrell, édesn?vér ura, N?vérfalva Pajzsa, a Hullám t?r? kastély ura, az éjjeli Lámpás ?re... de még a rablóurakat és fosztogatókat is k?t?tte a vendéglátás ?si t?rvénye. Legalább a hajnalt megérem, gondolta Davos. Ettem a kenyeréb?l és a sójából.
Bár a n?vérraguban a sónál kül?n?sebb f?szerek is akadtak.
– Sáfrányt érzek? – A sáfrány még az aranynál is t?bbet ért Davos eddig csak egyszer kóstolta, amikor Robert király az egyik Sárkányk?n rendezett lakomán küld?tt neki egy fél halat