Mance Rayder dús, szürkésbarna haja menet k?zben az arcába hullott. ?sszek?t?tt kezével hátrasimította a tincseket, és elmosolyodott. ám amikor meglátta a ketrecet, cserbenhagyta a bátorsága.
A királyné emberei a Kísértetjárta Erd? fáiból készítették, facsemetékb?l és hajlékony ágakból, gyantától ragacsos feny?kb?l és varsafák csontfehér ujjaiból. Meghajlították egymás k?rül, és farácsozatot hoztak létre bel?lük, melyet magasan a fahasábokkal, levelekkel és ágakkal teli g?d?r f?lé lógattak.
A vadak királya hátrah?k?lt a látványtól.
– Ne! – kiáltott fel. – Kegyelem! Ez nem igazság, én nem vagyok király, ?k...
Ser Godry megrántotta a k?telet. A Falon Túli Királynak nem volt más választása, mint utánabotladozni, a hurok beléfojtotta a szavakat. Amikor elvesztette az egyensúlyát, Godry a f?ld?n vonszolta tovább. Mance már vérzett, mire a királyné emberei odataszigálták-cipelték a ketrechez. Tucatnyi gyalogos katona húzta fel a szerkezetet a magasba egy k?télen.
Melisandre úrn? figyelte, ahogy emelkedik.
– SZABAD NéP! Itt áll el?ttetek a hazugságok királya! és itt a kürt, amellyel le akarta omlasztani a Falat!
A királyné két embere el?hozta Joramun Kürtjét, a fekete, óarannyal díszített eszk?z egyik végét?l a másikig nyolc láb hosszú lehetett. Az aranypántokba rúnákat véstek, az Els?k írásjegyeit. Joramun már t?bb ezer éve meghalt, de Mance megtalálta a sírját egy gleccser alatt, magasan a Jégagyarak bércei k?zt. Joramun megfújta a kürt?t, és el?hívta az óriásokat a f?ld alól. Ygritte azt mondta Jonnak, Mance nem találta meg a kürt?t. Hazudott, vagy Mance el?le is eltitkolta.
Ezer fogoly figyelte a tábor fakerítésén át, ahogy magasba emelik a kürt?t. Rongyosak voltak, és éheztek. A Hét Királyságban vadaknak nevezték ?ket, ?k szabad népnek hívták magukat. Most nem t?ntek sem vadnak, sem szabadnak – csak éhesnek, ijedtnek és fásultnak.
– Joramun Kürtje? – tette fel a kérdést Melisandre. – Nem! Nevezzük inkább a S?tétség Kürtjének! Ha a Fal elesik, leszáll az éj, a hosszú éjszaka, amely sosem ér véget. Ez nem t?rténhet meg, nem fog megt?rténni! A Fény Ura látta gyermekei szükségét, és egy bajnokot küld?tt hozzájuk! Az újjászületett Azor Ahait! – Széles karlendítéssel Stannisra mutatott, a hatalmas rubin felizzott a nyakán.
? a k? és a t?z. A király szeme kék duzzanatként ült mély üregében, a beesett arcon. Szürke lemezvértet viselt, széles válláról prémmel szegélyezett, aranyszín? k?peny lógott. Mellpáncélján a szíve f?l?tt egy másik, lángoló szív tünd?k?lt. Homlokán v?r?sarany korona ült, táncoló lángnyelveket formázó fémhegyekkel. Val ott állt m?g?tte, magasan és sz?kén. Az ? fejére egyszer?, s?tét bronzból kovácsolt koronát tettek, mégis sokkal királyibb jelenség volt bronzban, mint Stannis aranyban. Szürke szemében nyoma sem volt félelemnek, rezzenéstelen tekintettel nézett maga elé. A hermelinb?r k?peny alatt fehér és arany ruhát viselt. Mézsz?ke haja vastag varkocsba fonva, a jobb vállán átvetve lógott a derekáig. A h?v?s leveg? enyhe pírt varázsolt arcára.
Melisandre úrn? nem viselt koronát, de minden jelenlév? tudta, hogy ? Stannis Baratheon valódi királyn?je, nem az az egyszer? asszony, akit otthagyott reszketni a Tengermelléki Keleti ?rségben. Azt beszélték, a király addig nem fog elküldetni Selyse királynéért és a lányáért, amíg lakhatóvá nem teszik éjvárt. A Fal kevés kényelmet kínált ahhoz képest, amihez a délvidéki h?lgyek és az el?kel? származású kislányok hozzászoktak, éjvár pedig még annál is kevesebbet. Az er?d még a legjobb id?szakában is komor hely volt.
– SZABAD NéP! – kiáltotta újra Melisandre. – Lássátok azok végzetét, akik a s?tétséget választják!
Joramun Kürtje lángba borult.
A z?ld és sárga lángnyelvek halk ropogással táncoltak végig a kürt teljes hosszán. Jon lova idegesen ?sszerezzent, de másoknak is er?sebben kellett fogniuk a hátasukat. A fogolytábor kerítése m?gül ny?gés szállt fel, ahogy a szabad nép látta elfüst?lni utolsó reményét. Néhányan kiabáltak és átkozódtak, de a legt?bben némaságba burkolóztak. Az aranypántokba vésett rúnák egy pillanatra mintha felizzottak volna. A királyné emberei lendületet vettek, és behajították a kürt?t a t?zverembe.