– A Kis-Rhoyne – javította ki Kacsa.
– Legyen. – Szép kis folyó, de a Három Folyó legkisebb ága is kétszer ilyen széles, és mindhárom gyorsabb folyású. A romváros sem tett rá mélyebb benyomást. Tyrion emlékezett az olvasmányaiból, hogy Ghoyan Drohe soha nem tartozott a nagyobb települések k?zé, de kellemes hely volt, z?ld és virágzó, tele csatornával és kúttal. Egészen a háborúig. A sárkányok elj?veteléig. A csatornákat még ezer évvel kés?bb is nád és iszap t?mte el, a poshadt állóvíz rovarok millióit hozta a világra. A templomok és kastélyok t?redezett k?vei belesüppedtek a f?ldbe, a folyóparton s?r?n n?ttek a g?cs?rt?s, ?reg f?zfák.
Néhány ember maradt csupán itt, a gyom k?z?tt m?velték apró kertjeiket. A régi valyriai úton kopogó vaspatkók hangjára a legt?bben visszahúzódtak üregeikbe, de a bátrabbak kint maradtak a napon, és tompa, fásult tekintettel ügyelték az elhaladó lovasokat. Egy térdig sáros, meztelen kislány képtelen volt levenni a tekintetét Tyrionról. Még sosem látott t?rpét, f?ként nem orr nélküli t?rpét. Tyrion grimaszolt és kinyújtotta a nyelvét, mire a kislány sírva fakadt.
– Mit m?veltél? – kérdezte Kacsa.
– Dobtam neki egy csókot. Minden lány sírva fakad, ha csókot kap t?lem.
A kusza f?zfákon túl az út váratlanul véget ért, ók pedig északnak fordultak, és egy ideig a víz mellett lovagoltak, míg a bokrok k?zül kibukkanva egy régi k?mólóhoz értek. A félig elsüllyedt mólót magas, barna nádas vette k?rül.
– Kacsa! – kiáltott valaki. – Haldon!
Tyrion oldalra fordította a fejét, és meglátott egy fiút egy alacsony faépület tetején, amint széles karimájú szalmakalapjával integet. Karcsú, jó felépítés? k?ly?k volt, magas és szikár, a haja pedig s?tétkék. A t?rpe tizen?t-tizenhat évesnek gondolta.
Mint kiderült, a tet?, amin a fiú állt a Szende Sz?z, egy ?reg, rozoga, egyárbocos dereglye kabinjához tartozott A hajót szélesre és lapos fenek?re építették, ami ideális volt a keskeny folyami csatornákon és a homokpadokon. Csúnyácska kis sz?z, gondolta Tyrion, de néha a legcsúfabbak a legmohóbbak az ágyban. A Dorne folyóin k?zleked? csáklyás dereglyéket gyakran rikító színekre festették és díszesen kifaragták, de ezt nem. A festés szürkésbarna mocsárszín? volt, foltos és málladozó, a nagy, g?rbe kormányrúd egyszer? és dísztelen. úgy néz ki, mint egy rakás szar, gondolta, de nyilván ez is volt a cél.
Kacsa visszakiabált. A kanca átgázolt a sekély vízen, letaposva a nádat. A fiú leugrott a kabin tetejér?l a bárka fedélzetére, és el?került a Szende Sz?z legénységének t?bbi tagja is. A kormányrúd mellett id?sebb, rhoyne-i vonásokat visel? pár állt, a kabin ajtaján pedig éppen akkor lépett ki egy vonzó, fehér k?penyes septa, és egy kézmozdulattal hátras?p?rte szemébe lógó barna hajtincsét.
Griffet azonban senkivel nem lehetett ?sszetéveszteni.
– Elég lesz a kiabálásból – mondta, és hirtelen csend telepedett a folyóra.
Vele gondok lesznek, állapította meg Tyrion.
Griff k?penye egy rhoyne-i v?r?s farkas irhájából és fejéb?l készült. A k?peny alatt vasgy?r?kkel meger?sített b?rpáncélt viselt. Simára borotvált arca hasonlóan szívósnak t?nt, mint a hátán viselt állatb?r, szeme sarkában apró ráncok húzódtak. Bár a haja ugyanolyan kék volt, mint a fiáé, a t?vében és a szem?ld?kén jól látszott az eredeti v?r?s szín. Csíp?jén kard és t?r lógott. Ha ?rült is Kacsa és Haldon visszatérésének, ügyesen leplezte, Tyrion láttán azonban nem titkolta elégedetlenségét.
– Egy t?rpe? Mi ez?
– Tudom, hogy inkább egy sajthengerre számítottál. – Tyrion elfordult, és lefegyverz? mosolyt villantott Ifjú Griffre. – A kék haj Tyroshban jó szolgálatot tehet, de Westeroson a gyerekek megdobálnának k?vel, a lányok pedig a képedbe nevetnének.
A k?ly?k láthatóan zavarba j?tt.
– Anyám tyroshi h?lgy volt, az ? emlékére festem a hajam.
– Mi ez a kreatúra? – vicsorgott Griff.
– Illyrio küld?tt magyarázó levelet – felelte Haldon.
– Akkor add ide, a t?rpét meg vigyétek a kabinomba!
Nem tetszik a szeme, gondolta Tyrion, amikor a zsoldos leült vele szemben a hajó félhomályos belsejében. Csak egy ?sszekarcolt deszkaasztal és egy faggyúgyertya volt k?z?ttük. Jégkék, sápadt, hideg. A t?rpe nem szerette a fakó szemszínt. Tywin nagyúr szeme fakóz?ld volt, arannyal pettyezve.
Figyelte az olvasó zsoldost. Már az is sok mindent elárult, hogy tudott olvasni. Hány zsoldos büszkélkedhet hasonlóval? Alig mozgatja az ajkát.
Griff végül felnézett a pergamenb?l, és a fakó szem ?sszesz?kült.