– Nem mer, mert Lemore rávenné, hogy b?nbocsánatért imádkozzon, a k?ly?k vele akarna menni, Griff pedig levágná a farkát, és lenyomná a torkán.
– Egy mesternek nincs szüksége farokra – mutatott rá Tyrion.
– Haldon csak félig mester.
– úgy látom, szórakoztatónak találod a t?rpét, kacsa – jegyezte meg Haldon. – Akkor lovagolhat veled. – Azzal megfordította a lovát, és távozott.
Kacsának további néhány percbe került, hogy a három málhás ló hátára r?gzítse Illyrio ládáit. Addigra Haldon elt?nt, de Kacsa szemlátomást nem aggódott. Fellendült a nyeregbe, megragadta Tyrion gallérját, és felrántotta maga elé a kis embert.
– Kapaszkodj er?sen a nyeregszarvba, és nem lesz semmi baj. A kanca nem dobál, a sárkányút pedig sima, akár egy sz?z segge. – A gyepl?t a jobb kezébe fogta, és elindultak.
– Sok szerencsét! – kiáltott utánuk Illyrio. – Mondjátok meg a fiúnak, mennyire sajnálom, hogy nem lehetek ott az esküv?jén! Westeroson találkozunk, ígérem az én édes kis Serrám kezére!
Tyrion Lannister hátranézve még annyit látott, hogy Illyrio
Mopatis tanácsos megg?rnyedt vállal, brokátk?penyben áll a gyaloghintón. Ahogy alakját elnyelte a por, a sajtok ura szinte aprónak t?nt.
Kacsa negyed mérf?lddel odébb érte utol Félmester Haldont, onnantól a két lovas egymás mellett haladt tovább. Tyrion g?rcs?sen kapaszkodott a nyeregszarvba, a lábát sután széttárta, és tudta, hogy tele lesz vízhólyagokkal, zúzódásokkal és kék foltokkal.
– Azon gondolkodom, a T?r-tó kalózai mit fognak kezdeni a mi t?rpénkkel – szólalt meg Haldon.
– T?rperagu? – találgatott Kacsa.
– Mosdatlan Urho a legrosszabb k?ztük – folytatta Haldon. – Már a szagával is meg tud ?lni egy embert.
Tyrion megvonta a vállát.
– Szerencsére nincs orrom.
Haldon keskeny mosollyal nézett rá.
– Ha találkozunk Korra úrn? Hárpiafogával, más testrészeidet is elveszítheted. Kegyetlen Korrának is hívják. A hajója legénysége gy?ny?r?, fiatal szüzekb?l áll, akik kiherélnek minden férfit, akit fogságba ejtenek.
– Félelmetes. Lehet, hogy mindjárt ?ssze is csinálom magam.
– Inkább ne – figyelmeztette komoran Kacsa.
– Ahogy óhajtod. Ha találkozunk ezzel a Korra úrn?vel, majd szoknyába bújok, és azt mondom, én vagyok Cersei, Királyvár híres szakállas szépsége.
Kacsa nevetett, Haldon ?sszevonta a szem?ld?két.
– Mulatságos kis fickó vagy, Yollo. Azt mondják, a Leples Nagyúr ajándékot ad mindenkinek, aki megnevetteti. Talán a Szürke Kegy majd téged választ ki dísznek k?ves udvarához.
Kacsa idegesen pillantott társára.
– Nem jó gúnyolódni rajta, amikor ilyen k?zel járunk a Rhoyne-hoz. Meghallhatja.
– Egy b?lcs kacsa – bólintott Haldon. – Bocsánatodat kérem, Yollo. Nem kell úgy elsápadnod, csak játszom veled. A Szomorúság Hercege nem osztogatja olyan k?nnyen szürke csókját.
Szürke csók. A gondolattól viszketni kezdett a b?re. A halál már rég nem rémisztette meg Tyrion Lannistert, de a szürkehám egészen más lapra tartozott. A Leples Nagyúr csupán legenda, nem valóságosabb, mint Eszes Lann szelleme, aki egyesek szerint Casterly-hegyen kísért. Ennek ellenére inkább befogta a száját.
A t?rpe szótlanságára senki nem figyelt fel, mert Kacsa belekezdett saját élett?rténetébe. Apja kovács volt Keser?hídon, ezért az acél csengesével a fülében született, és már nagyon fiatalon gyakorolni kezdte a kardvívást. Egy ilyen nagy és talpraesett k?ly?k természetesen felkeltette Caswell nagyúr figyelmét, aki helyet ajánlott neki a katonái k?zt, de a fiú ennél t?bbre vágyott. Figyelte, ahogy Caswell gyengécske fiából el?bb apród, majd fegyvern?k, végül lovag lesz.
– Cingár, ragyás kép? kis fajankó volt, de az ?regnek négy lánya mellé csak ez az egy fia született, így senki nem mondhatott rá egyetlen rossz szót sem. A t?bbiek a gyakorlótéren szinte kezet sem mertek emelni rá.
– Te viszont nem voltál ilyen tartózkodó. – Tyrion már látta, hová fog kifutni a t?rténet.
– Apám a tizenhatodik névnapomra készített nekem egy kardot, de Lorentnek annyira megtetszett, hogy magának k?vetelte, apám pedig nem mert ellentmondani neki. Amikor tiltakoztam, Lorent azt vágta a képembe, hogy a kezembe kalapács való, nem kard. így fogtam egy kalapácsot, és addig üt?ttem vele, amíg mindkét karja és a bordái fele el nem t?rt. Utána viszont nagyon gyorsan el kellett hagynom a Síkvidéket. átkeltem a vízen, hogy csatlakozzam az Arany Kompániához. Néhány évig inasként kovácsmunkát végeztem, aztán Ser Harry Strickland maga mellé vett fegyvern?knek. Amikor Griff elterjesztette a hírt, hogy szüksége van valakire, aki fegyverforgatásra tanítja a fiát, Harry engem küld?tt.
– és Griff üt?tt lovaggá?
– Egy évvel kés?bb.
Félmester Haldon halványan elmosolyodott.