Alliser Thorne visszahúzta a kezét, és oldalra lépett, hogy elengedje Edd Tollett-et.
Bánatos Edd megragadta Slynt egyik karját, Vas Emmett a másikat, és elrángatták az asztaltól.
– Ne! – tiltakozott Slynt zabkását k?pk?dve. – Engedjetek el, ez csak egy k?ly?k, egy fattyú! Az apja áruló volt! Rajta van a sz?rnyeteg jele, a farkasa egy... engedjetek el! Megbánjátok a napot, amikor kezet emeltetek Janos Slyntre! Befolyásos barátaim vannak Királyvárban! Figyelmeztetlek titeket... – Még akkor is kiabált, amikor felráncigálták a lépcs?n.
Jon k?vette ?ket a szabadba, m?g?tte kiürült a terem. A felvonóketrecnél Slynt egy pillanatra kiszabadította magát, és menekülni próbált, de Vas Emmett elkapta a torkát, és néhányszor nekicsapta a vasrácsnak, amíg fel nem adta a harcot. Addigra a teljes Fekete Vár a jelenetet figyelte. Még Val is megjelent az ablakban, vállára omló aranyfürtjeivel. Stannis a Király Tornyának lépcs?jén állt, lovagjaival k?rülvéve.
– Ha a k?ly?k azt hiszi, megfélemlíthet, hát nagyon téved! – kiabálta Slynt. – Nem mer felakasztani! Janos Slyntnek barátai vannak, fontos barátai, majd meglátjátok... – Mondandója t?bbi részét elvitte a szél.
Ez így nem jó, gondolta Jon.
– állj!
Emmett a homlokát ráncolva fordult meg.
– Uram?
– Nem lógatom fel – k?z?lte Jon. – Hozzátok ide!
– A Hét k?ny?rülj?n rajtunk! – hallotta Bowen Marsh hangját.
Janos Slynt gúnyos mosolyától még a vaj is megsavanyodott volna.
Aztán leolvadt az ajkáról a vigyor.
– Edd, hozz egy t?nk?t! – Jon el?húzta Hosszúkarmot.
Mire kerítettek egy megfelel? tuskót, Slynt visszahúzódott a ketrec sarkába, de Vas Emmett utánament és kirángatta.
– Ne! – sikoltotta Slynt, mik?zben Emmett félig l?kd?sve, félig rángatva keresztültaszigálta az udvaron. – Vedd le rólam a kezed... nem teheted... ha ezt Tywin Lannister megtudja, mindannyian megbán...
Emmett kirúgta alóla a lábát, Bánatos Edd pedig a hátara lepett, hogy úgy maradjon térden állva, amíg Emmett alárakja a t?nk?t.
– K?nnyebb lesz, ha mozdulatlan maradsz – ígérte Havas Jon. – Ha megpróbálod elkerülni a csapást, ugyanúgy meghalsz, csak sokkal fájdalmasabb lesz. Nyújtsd ki a nyakad, Slynt uram. – A reggeli nap sápadt fénye végigfutott a pengén, ahogy Jon két kézre fogta a markolatot, és a feje f?lé emelte a fegyvert. – Ha utoljára még akarsz szólni valamit, itt az ideje. – Egy utolsó átkozódásra számított.
Janos Slynt elcsavarta a nyakát és felnézett rá.
– Kérlek, nagyuram... kegyelem! Elmegyek, engedelmeskedem...
Nem, gondolta Jon. Az az ajtó már bezárult. Hosszúkarom lezúdult.
– Enyém lehet a csizmája? – kérdezte Fajankó Owen, amint János Slynt feje odébb gurult a sáros f?ld?n. – Majdnem új, és prémes a szegélye.
Jon felnézett Stannisra, egy pillanatra találkozott a tekintetük, aztán a király bólintott, és visszament a tornyába.
Tyrion
A mikor felébredt, egyedül volt, és a hintó állt.
Illyrio fekhelyét csak néhány ?sszegy?rt párna jelezte. A t?rpe torka kiszáradt és kapart. álmában... mir?l is álmodott? Nem emlékezett.
Odakint emberek beszélgettek ismeretlen nyelven. Tyrion kidugta a lábát az ajtót takaró függ?ny?n, és leugrott a f?ldre. Illyrio tanácsos a lovak mellett állt, és két lovas magasodott f?lé. S?tétbarna gyapjúk?penyük alatt mindketten kopott b?rpáncélt viseltek, de a kardjuk a hüvelyben pihent, és a k?vér ember szemlátomást nem volt veszélyben.
– Pisálnom kell – jelentette be a t?rpe. Lesétált az útról, kioldotta a nadrágját, és k?nnyített magán a tüskés bokrok k?z?tt. Meglehet?sen hosszú ideig tartott.
– Hugyozni legalább jól tud – szólalt meg egy hang.
Tyrion lerázta az utolsó cseppeket, és megigazgatta a nadrágját.
– és ez csak egy a képességeim k?zül, mégpedig a leggyengébb. Látnod kéne egyszer, ahogy szarok. – Illyrióra nézett. – Ez a két fickó ismer téged, tanácsos? T?rvényen kívülieknek t?nnek. Hozzam a csatabárdomat?
– A csatabárdodat? – nevetett a nagyobbik lovas, egy megtermett, bozontos szakállú, narancssárgás hajú férfi. – Hallottad ezt, Haldon? A kis ember harcolni akar velünk!
Társa id?sebb volt nála, borotvált arccal és aszketikus alkattal. Haját hátrasimítva, a tarkóján csomóba fogva viselte.
– A kis emberek gyakran érzik úgy, hogy üres h?sk?déssel kell bizonyítaniuk bátorságukat – mondta. – Kétlem, hogy akár egy kacsát is meg tudna ?lni.
Tyrion megvonta a vállát.
– Ide azzal a kacsával!
– Ha ragaszkodsz hozzá... – A lovas a társára nézett.
A megtermett férfi el?húzott egy másfél kezes kardot.
– A nevem Kacsa, te nagyszájú kis hugyosv?d?r.
ó, az istenek legyenek velem.
– én valami kisebb kacsára gondoltam.
A nagy ember harsányan felnevetett.