Sam ugyanúgy menekült ki, ahogy nem sokkal el?tte Szegf?.
Jon kimerült. Aludnom kellene. A fél éjszakát ébren t?lt?tte, térképek f?lé g?rnyedt, leveleket írt, terveket sz?tt Aemon mesterrel. Az álom még azután sem j?tt k?nnyen, hogy bezuhant keskeny ágyába. Tudta, mivel kell ma szembenéznie, és éberen hánykolódott, mik?zben Aemon mester utolsó szavai jártak a fejében.
– Engedd meg, hogy még egy utolsó tanácsot adjak – mondta az ?regember. – Ugyanazt a tanácsot, amit egykor a testvéremnek adtam, amikor utoljára váltak szét útjaink. Harminc és három éves volt, amikor a Nagytanács kiválasztotta a Vastrónra. Feln?tt ember, saját utódokkal, valahogy mégis k?ly?k maradt. Eggben volt valami ártatlanság, valami kedvesség, amit mindannyian szerettünk, ?ld meg magadban a fiút, mondtam azon a napon, amikor felszálltam a Falhoz induló hajóra. Ez kell hozzá, hogy az ember uralkodhasson. Aegonra van szükség, nem Eggre. ?ld meg a fiút, és hagyd megszületni a férfit. – Az ?reg megtapogatta Jon arcát. – Feleolyan id?s vagy, mint Egg volt akkor, de attól tartok, a te terhed sokkal nagyobb és komorabb. Kevés ?r?met fogsz találni a pozíciódban, de azt hiszem, rendelkezel az er?vel, hogy megtedd, amit kell. ?ld meg a fiút, Havas Jon! Nyakunkon a tél. ?ld meg a fiút, és hagyd megszületni a férfit!
Jon magára kapta a k?penyét, és kisétált az ajtón. Mindennap k?rbesétálta a Fekete Várat, meglátogatta az ?rségben állókat, els? kézb?l hallgatta meg jelentéseiket, figyelte Ulmert és tanítványait az íjászok gyakorlóterén, beszélt a király és a királyné embereivel, végiglépdelt a Fal tetejét borító jégen, vetett egy pillantást az erd?re. Szellem fehér árnyként loholt a nyomában.
Fehérszem? Kedge volt ?rségben, amikor felért. Kedge t?bb mint negyven névnapot számlált, ebb?l harmincat a Falon t?lt?tt. Bal szemére megvakult, de a jobbal t?kéletesen látott. A vadonban, a fejszéjével és a lovával ugyanolyan jó felderít? volt, mint bárki más az ?rségben, de sosem j?tt ki jól a t?bbiekkel.
– Csendes nap – mondta Jonnak. – Nincs jelentenivaló, kivéve az eltévedt felderít?ket.
– Eltévedt felderít?k? – kérdezte Jon.
Kedge elvigyorodott.
– Két lovag. Egy órával ezel?tt távoztak, dél felé lovagoltak a királyi úton. Amikor Dywen látta ?ket elmenni, azt mondta, a déli bolondok rossz felé lovagolnak.
– értem – mondta Jon.
Dywent?l már t?bbet megtudott. Az ?reg erdészt a barakkban találta, éppen árpalevest evett.
– Igen, parancsnok uram, láttam ?ket. Horpe és Massey. Azt mondták, Stannis küldte ki ?ket, de nem árulták el hová, miért, vagy hogy mikor j?nnek vissza.
Ser Richard Horpe és Ser Justin Massey mindketten a királyné emberei voltak, és magas helyet foglaltak el a király tanácsadói k?z?tt. Ha Stannis csak felderíteni akarna, két szabadlovas is megtette volna, gondolta Jon, k?vetnek vagy hírviv?nek viszont alkalmasabbak a lovagok. Cotter Pyke üzenetet küld?tt a Keleti ?rségb?l, hogy a Hagymalovag és Salladhor Saan útra keltek Fehérrévbe, tárgyalni Manderly nagyúrral. ésszer?nek t?nt, hogy Stannis más k?veteket is szétküldj?n. ?felsége nem volt türelmes ember.
Hogy az ?eltévedt felderít?k” visszaj?nnek-e, az már más kérdés. Lehet, hogy lovagok voltak, de nem ismerték északot. A királyi út mentén figyelni fogják ?ket, és nem csak barátok. Igazából ez nem Jon problémája volt. Hadd titkolózzon Stannis. Az istenek a tanúi, én is azt teszem.
Szellem aznap éjjel az ágy lábánál aludt, és Jon most az egyszer nem azt álmodta, hogy farkassá változott. Ennek ellenére nyugtalan éjszakája volt, órákig hánykolódott, és utána is csak rémálmot látott. Szegf? szerepelt benne, sírva k?ny?rg?tt neki, hogy hagyja békén a gyermekeit, de ? kitépte a kicsiket a karjából, levágta a fejüket, megfordította, és azt mondta a lánynak, varrja vissza ?ket.
Amikor felébredt, Edd Tollett tornyosult f?lé a hálószoba s?tétjében.
– Parancsnok, itt az id?. A farkas órája. Utasítottál, hogy ébresszünk fel.
– Hozz valami forrót! – Jon ledobta magáról a takarót.
Mire fel?lt?z?tt, Edd is visszatért, és egy g?z?lg? kupát nyomott a kezébe. Jon forralt borra számított, de meglepve tapasztalta, hogy levest kapott, valami hagyma-és répaszagú, híg l?tty?t, de nem látott benne sem hagymát, sem répát. A szagok sokkal er?sebbek a farkasálmaimban, és az étel is ízesebb. Szellem sokkal él?bb, mint én. Az üres kupát a kovácst?zhelyen hagyta.
Ezen a reggelen B?d?n ?rk?d?tt az ajtaja el?tt.