Szegf? felállt. Sápadtan, egyetlen szó nélkül távozott, vissza sem nézett. Jon hallotta a lépteit, ahogy átsiet a kovácsm?helyen. Majdnem futott.
Odasétált az ajtóhoz, és látta, hogy Szellem az üll? alatt kuporogva egy ?k?r csontját nyalogatja. A nagy, fehér rémfarkas felnézett gazdájára.
– épp ideje volt visszaj?nn?d. – Jon visszatért a székéhez, és újra elolvasta Aemon mester levelét.
Hamarosan megérkezett Samwell Tarly, hóna alatt egy k?teg k?nyvvel. Amint belépett, Mormont hollója odaszállt mellé, és kukoricát k?vetelt. A k?vér fiú sietett eleget tenni az óhajának, az ajtó melletti zsákból kivett egy marék gabonát. A holló megpróbálta kicsipegetni a tenyeréb?l. Sam üv?lt?tt, a madár felrebbent, a kukorica szétszóródott
– Megsebesített ez a nyomorult? – érdekl?d?tt Jon.
Sam óvatosan lefejtette a keszty?jét.
– Igen... vérzik!
– Mindannyian a vérünket ontjuk az ?rségért. Hordj vastagabb keszty?t – Jon a lábával barátja felé l?k?tt egy széket. – ülj le, és olvasd el ezt. – átadta Samnek a pergament.
– Mi ez?
– Egy papírpajzs.
Sam lassan olvasta.
– Levél Tommen királynak?
– Deresben Tommen fakarddal harcolt Bran ?csém ellen – emlékezett vissza Jon. – úgy kipárnázták, hogy leginkább egy t?m?tt libára hasonlított. – Az ablakhoz lépett, és kitárta a zsalukat. A leveg? odakint hideg volt, és friss, bár az ég tompa szürkébe ?lt?z?tt. – Bran most mégis halott, a dundi, rózsaszín kép? Tommen pedig a Vastrónon ül, koronával aranyfürtjein.
Sam kül?n?s tekintettel nézett rá, és egy pillanatra úgy t?nt, mintha mondani akarna valamit, de végül csak nyelt egy nagyot, és visszatért az olvasáshoz.
– Nem írtad alá a levelet.
Jon a fejét rázta.
– A Vén Medve vagy százszor k?ny?rg?tt segítségért a Vastrónnak, mire ?k ideküldték Janos Slyntet. Nincs levél, amit?l a Lannisterek jobban kedvelnének minket. F?leg nem akkor, ha megtudják, hogy segítettünk Stannisnek.
– Csak a Fal megvédésében, nem a lázadásban. A levélben is ez áll.
– A kül?nbség nem nagyon fogja érdekelni Tywin nagyurat – Jon visszavette a levelet. – Miért segítene most? Eddig sem tette.
– Nem hagyhatja, hogy azt mondják, Stannis sietett a birodalom segítségére, amíg Tommen otthon játszadozott. Akkor mindenki megvetéssel nézne a Lannister-házra.
– én halált és pusztulást kívánok a Lannister-háznak, nem megvetést. – Jon felolvasott egy részletet a levélb?l. – ?Az éjjeli ?rség nem vesz részt a Hét Királyság háborúiban. Eskünk a birodalomhoz k?t minket, és a birodalmat most halálos veszély fenyegeti. Stannis Baratheon segít nekünk a Falon túli ellenségeinkkel szemben, de nem állunk a szolgálatában...”
Sam kényelmetlenül fészkel?d?tt a széken.
– Nos, valóban nem. Vagy igen?
– ételt és menedéket adtam Stannisnek, valamint éjvárat, ezenkívül engedélyeztem a vadak letelepedését az Adomány területén. Ez minden.
– Tywin nagyúr ezt túl soknak fogja tartani.
– Stannis szerint viszont még ez is kevés. Minél t?bbet adsz egy királynak, annál t?bbet akar. Vékony jéghídon egyensúlyozunk, és mindkét oldalon ott a feneketlen mélység. Egy király kedvében járni sem k?nny? dolog, de kett?ében szinte lehetetlen.
– Igen, de... ha a Lannisterek uralmon maradnak, és Tywin nagyúr úgy d?nt, hogy Stannis megsegítésével elárultuk a királyt, az az éjjeli ?rség végét jelentheti. M?g?tte állnak a Tyrellek égikert teljes haderejével. és a Feketevíznél már legy?zte Stannis nagyurat.
– A Feketevíz csupán egyetlen csata volt. Robb minden csatáját megnyerte, mégis elvesztette a fejét. Ha Stannis fel tudja sorakoztatni északot...
Sam r?vid habozás után szólalt meg.
– A Lannistereknek is vannak északi sz?vetségeseik. Bolton nagyúr és a fattya.
– Stannisnek pedig a Karstarkok. Ha meg tudná nyerni Fehérrévet...
– Ha – hangsúlyozta Sam. – Ha viszont nem... még egy papírpajzs is jobb a semminél.
– Lehetséges. – ? és Aemon is így gondolják. Valamiért abban reménykedett, hogy Sam Tarlynak talán más lesz a véleménye. Ez csak pergamen és tinta. Belet?r?dve kézbe vette a tollat, és aláírta. – Add a pecsétviaszt. – Miel?tt meggondolom magam. Sam sietve engedelmeskedett. Jon rányomta a viaszra a parancsnoki pecsétet, és átadta barátjának a levelet. – Amikor mész, vidd el ezt Aemon mesternek, és mondd meg neki, hogy küldje el egy madárral Királyvárba.
– úgy lesz – felelte Sam megk?nnyebbülten. – Parancsnok, ha megkérdezhetem... láttam Szegf?t távozni. Majdnem sírt.
– Val küldte, hogy megint Mance életéért k?ny?r?gj?n – hazudta Jon, és a k?vetkez? percekben Mance-r?l, Stannisr?l és asshai Melisandréról beszélgettek, amíg a holló meg nem ette az utolsó szem kukoricát is, és felkárogott:
– Vér!