– Nagyon nehéz lesz, de el kell mondanom valamit. – Majdnem azt mondta, kérnem, de az utolsó pillanatban észbe kapott.
– Mance? Val k?ny?rg?tt a királynak, hogy kímélje meg az életét. Meg azt is megígérte, hogy valamelyik térdepl? elveheti feleségül, és soha nem vágja el a torkát, ha Mance életben marad. Hiszen a Csontok Urának is megkegyelmeznek! Craster mindig is esküd?z?tt, hogy végez vele, ha odatolja a képét az er?dh?z. Mance fele annyi dolgot sem k?vetett el, mint ?!
Mance mind?ssze hadsereget vezetett a birodalom ellen, amelynek a védelmére egykor felesküd?tt.
– Mance elmondta az eskünket, Szegf?. Aztán k?p?nyeget fordított, feleségül vette Daliát, és a Falon Túli Királlyá koronázta magát. Az élete most már a király kezében van. Nem róla kell beszélnünk, hanem a fiáról. Dalla fiáról.
– A babáról? – Megremegett a hangja. – ? nem szegett meg semmiféle esküt, nagyuram! Csak alszik, sír és eszik, ennyit tesz; soha nem ártott senkinek! Ne hagyd, hogy az a n? megégesse! Mentsd meg ?t, k?ny?rg?m!
– Ezt csak te teheted meg, Szegf?. – és Jon elmondta, hogyan.
Más n? üv?lt?z?tt volna vele, szidalmazza, elátkozza a hét pokol legaljáig. Más n? düh?ng? fúriaként esett volna neki, hogy a k?rmeivel kaparja ki a szemét. Más n? szembeszállt volna vele.
Szegf? csak a fejét rázta.
– Ne! Kérlek, ne!
A holló átvette a szót.
– Ne! – rikoltotta.
– Ha visszautasítod, a fiú égni fog. Nem holnap, nem is azután... de hamarosan, amikor Melisandre úgy látja, fel kell ébresztenie egy sárkányt, vagy feltámasztania a szelet, vagy bármilyen más varázslatot elvégeznie, amihez királyi vérre van szüksége. Mance-b?l addigra csak csont és hamu marad, ezért Melisandre a fiát fogja felajánlani a lángoknak, Stannis pedig nem mond ellent neki. Ha nem viszed el a fiút, megfogja égetni.
– Elmegyek – mondta halkan Szegf?. – Elviszem magammal. Elviszem mindkett?t, Dalla fiát és a sajátomat. – K?nnyek csorogtak az arcán. Ha a gyertyák fénye nem csillant volna meg a cseppekben, Jon nem is tudta volna, hogy sír. Craster feleségei biztosan megtanították a lányaiknak, hogyan fojtsák párnába a k?nnyeiket. Talán kimentek a házból sírni, jó messzire Craster ?kleit?l.
Jon ujjai rászorultak kardja markolatára.
– Ha elviszed mindkét fiút, a királyné emberei utánad mennek és visszahoznak. A fiú akkor is égni fog... és te is vele. – Ha megnyugtatom, azt gondolhatja, hogy a k?nnyei meghatnak. Rá kell j?nnie, hogy nem engedek. – Egy fiút viszel, és az Daliáé lesz.
– Egy anya nem hagyhatja el a gyermekét, kül?nben ?r?kre átkozott lesz. F?leg nem egy fiút. Megmentettük ?t, Sam és én. Kérlek, k?ny?rg?k, nagyuram! Megmentettük a hidegt?l!
– Azt mondják, a fagyhalál szinte békés. A t?z viszont... látod a gyertyát, Szegf??
A lány a lángba nézett.
– Igen.
– érintsd meg. Tedd a kezed a láng f?lé.
A lány nagy, barna szeme még jobban elkerekedett. Nem mozdult.
– Tedd meg! – ?ld meg a fiút! – Most!
Szegf? kinyújtotta remeg? kezét, és jóval a gyertyaláng f?lé tartotta.
– Lejjebb! Hadd csókoljon meg.
A lány lejjebb eresztette a kezét. Egy hüvelyk. Még egy. Amikor a láng végignyalta a b?rét, visszarántotta a kezét, és zokogásban t?rt ki.
– A t?z nagyon kegyetlen halálnem. Dalla meghalt, hogy életet adjon a fiának, de te gondoztad, te etetted. Megmentetted a saját fiadat a jégt?l, most mentsd meg az ?vét a t?zt?l!
– Akkor az én babámat fogják megégetni! A v?r?s asszony! Ha nem kapja meg Daliáét, az enyémet égeti meg!
– A te fiadban nem folyik királyi vér, Melisandre semmit sem nyer vele, ha a t?znek adja. Stannis azt akarja, hogy a szabad nép érte harcoljon, ezért jó ok nélkül nem éget meg egy ártatlant. A fiad biztonságban lesz. Keresek neki egy szoptatós dajkát, és itt fog feln?ni a Fekete Várban, az én védelmem alatt. Megtanul lovagolni és vadászni, karddal, fejszével és íjjal harcolni. Arról is gondoskodom, hogy tudjon írni és olvasni. – Samnek tetszeni fog az ?tlet. – és ha elég id?s lesz, megtudhatja az igazságot a származásáról. Ha akar, megkereshet téged.
– Varjút csinálsz bel?le. – A lány apró, fehér kezével a szemét t?r?lgette. – Nem, nem vagyok rá képes!
?ld meg a fiút! – gondolta Jon.
– De igen. Kül?nben ígérem, azon a napon, amikor megégetik Dalla fiát, a tiéd is meghal!
– Meghal! – kárálta a Vén Medve hollója. – Meghal, meghal, meghal!
Szegf? magába roskadva ült, a gyertyalángot bámulta, szemében k?nnyek csillogtak. Végül Jon t?rte meg a csendet:
– Most mehetsz. Ne beszélj err?l senkinek, de állj készen az indulásra egy órával hajnal el?tt. Az embereim érted mennek.