Sárkányok tánca

Nem így kellett volna véget érniük.

 

– Ez egy olyan t?rténet lesz, amit egyszer majd el lehet mesélni az unokáknak – jelentette ki Cletus azon a napon, amikor elindultak apjuk várából. Will elfíntorodott, és annyit felelt

 

– Inkább a kocsmai szajháknak, hátha felemelik a szoknyájukat

 

Cletus a hátára csapott

 

– Az unokákhoz gyerekek kellenek, a gyerekekhez pedig fel kell emelned néhány szoknyát.

 

Kés?bb, Palánkvárosban a dorne-iak pohárk?sz?nt?t mondtak Quentyn j?vend?beli menyasszonyára, durva tréfákat eregettek a k?zelg? nászéjszakáról, és arról beszélgettek, amit látni fognak, a tettekr?l, amiket véghezvisznek, és persze a dics?ségr?l, amit learatnak. A dics?ségb?l csak egy k?vekkel megt?lt?tt vászonzsák jutott nekik.

 

Bármennyire is gyászolta Willt és Cletust, legérzékenyebben a mester elvesztése érintette. Kedry folyékonyan beszélt az ?sszes Szabad Város nyelvén, még a keverék ghisit is értette, amit a Rabszolga?b?l partján él?k használtak.

 

– Kedry mester csatlakozik hozzátok – mondta apja az indulás el?tti estén. – Hallgass a tanácsaira. életének felét a Kilenc Szabad Város tanulmányozásának szentelte.

 

Quentyn elt?prengett, vajon mennyivel mennének k?nnyebben a dolgok, ha támaszkodhatnának a mester útmutatására.

 

– Az anyámat is eladnám egy kis szélért – szólalt meg Gerris, mik?zben végiggurultak a mólók mentén. – Olyan nedves itt minden, mint a Sz?z lyukában, pedig hol van még dél... gy?l?l?m ezt a várost!

 

Quentyn egyetértett. Volantis nyomasztó, nedves h?sége elszívta az erejét, és folyamatosan mocskosnak érezte magát t?le. A legrosszabb az a tudat volt, hogy az éjszaka sem fog enyhülést hozni. Yronwood nagyúr birtokától északra, a hegyi legel?k?n a leveg? mindig friss és h?v?s volt s?tétedés után, akármilyen h?ség is uralkodott napk?zben. Itt nem. Volantisban az éjszakák csaknem olyan forróak voltak, mint a nappalok.

 

– Az Istenn? holnap reggel indul új-Ghisbe – emlékeztette Gerris. – Azzal valamivel k?zelebb tudunk jutni.

 

– új-Ghis egy sziget, ráadásul sokkal kisebb a kik?t?je. Valóban k?zelebb jutnánk, de lehet, hogy ott is ragadnánk. Ráadásul új-Ghis Yunkai sz?vetségese. – Ez a hír nem okozott meglepetést Quentynnek. új-Ghis és Yunkai egyaránt ghisi városok voltak. – Ha Volantis is sz?vetségre lépne velük...

 

– Talán keresnünk kéne egy Westerosról induló hajót – javasolta Gerris. – Egy keresked?gályát Lannisrévben vagy óvárosban.

 

– Kevesen j?nnek onnan ilyen messzire, és azok is inkább a Jáde-tengeren t?ltik meg a rakter?ket selyemmel és f?szerrel, aztán r?gt?n indulnak is haza.

 

– Esetleg egy braavosi hajó? A bíbor vitorlák állítólag egészen Asshaiig és a Jáde-tenger szigeteiig elmennek.

 

– A braavosiak sz?k?tt rabszolgák leszármazottai. Nem kereskednek a Rabszolga-?b?llel.

 

– Nincs elég aranyunk, hogy vegyünk egy hajót?

 

– és ki vezetné el? Te? én? – A dorne-iak nem voltak tengerjáró népség, mióta Nymeria felgyújtotta tízezer hajójukat. – Valyria k?rül veszélyesek a vizek, hemzsegnek ott a kalózok.

 

– Elegem van a kalózokból. Inkább ne vásároljunk hajót.

 

Ez még mindig csak játék számára, j?tt rá Quentyn. Semmiben sem kül?nb?zik attól mint amikor hatunkat felvezetett a hegyekbe, hogy megkeressük a Kesely?király régi barlangját. Gerris Drinkwater természetéb?l adódóan nem tudta elképzelni, hogy kudarcot vallhat, és f?leg nem azt, hogy meghalhat. úgy t?nt, még a három barát halála sem viselte meg. Azt inkább rám hagyja. Tudja, hogy legalább olyan óvatos vagyok, mint amennyire ? vakmer?.

 

– Talán a nagy embernek igaza van – mondta Gerris. – Hugyozzunk a tengerre, és menjünk inkább szárazf?ldi úton.

 

– Te is tudod, miért javasolja ezt – csóválta a fejét Quentyn. – Inkább meghalna, semmint hogy újra hajóra tegye a lábát.

 

A nagy ember utazásuk minden napján tengeribeteg volt. Lysben négy nap kellett, hogy visszanyerje az erejét. Kénytelenek voltak kivenni egy szobát az egyik fogadóban, hogy Kedry mester tollas ágyba fektethesse, és levessel meg gyógyitalokkal t?mje, amíg vissza nem tért a szín az arcába.

 

Igaz, a szárazf?ld?n át is el lehet jutni Meereenbe, a régi valyriai utak elvinnék ?ket oda. Sárkányutak, az emberek így nevezték a Birtok széles k?útjait, de a Volantisból Meereenbe vezet? útvonalnak volt egy másik, sokkal baljósabb neve is: démonút.

 

– A démonút veszélyes, és túlságosan lassú – mondta Quentyn. – Tywin Lannister azonnal a királyn? után fogja küldeni az embereit, amint eljut a híre Királyvárba. – Apja ebben teljesen biztos volt. – és az ?véi késekkel érkeznek. Ha el?bb érnek oda hozzá, mint mi...

 

George R. R. Martin's books