– Most még nem, de hamarosan csatlakozik. A Sárga Város k?vete jelen pillanatban is Volantisban tartózkodik, és zsoldosokat bérel fel. A Hosszú Lándzsák már elindultak Yunkai felé, a Szélfútták és a Macska Kompániája pedig hamarosan k?veti ?ket, amint felt?lt?tték soraikat. Az Arany Kompánia szintén kelet felé menetel. Mindez tudott.
– Ha te mondod. én borral foglalkozom, nem háborúval. A ghisi bor gyenge min?ség?, ebben mindenki egyetért. A meereeniek jó pénzt fognak fizetni az én kiváló dorne-i ned?imért.
– A halott embereket nem érdekli, milyen bort isznak. – A Kaland kapitánya beletúrt a szakállába. – Azt hiszem, nem én vagyok az els?, akit megkerestetek. Nem is a tizedik.
– Nem – ismerte el Gerris.
– Akkor hányadik? Századik?
K?zel jár, gondolta Quentyn. A volantisiak szerettek azzal kérkedni, hogy a kik?t?jük Braavos száz szigetét is nyom nélkül elnyelné. Quentyn sosem járt Braavosban, de el tudta hinni. Az egyszerre gazdag, pezsg? és romlott Volantis úgy terült el a Rhoyne torkolata k?rül, mint egy meleg, nedves csók, a folyó mindkét oldalán lefedve a dombokat és a mocsarakat. Mindenhol hajók hemzsegtek, a folyón ereszkedtek lefelé, vagy éppen a nyílt tengerre indultak, ?sszet?m?rültek a mólóknál és rakpartoknál, árut rakodtak ki vagy vettek fel. Hadihajók, bálnavadászok, keresked?gályák, karakkok és szkiffek, koggék és nagy koggék, hosszúhajók, hattyúhajók, lysi, tyroshi és pentosi hajók. Kastély méret? quarti f?szerszállítók, Tolosból és Yunkaiból érkezett hajók, és persze a baziliszkuszok. Olyan sok volt bel?lük, hogy amikor Quentyn els? alkalommal látta meg a kik?t?t a Pityer fedélzetér?l, azt mondta barátainak, három napnál tovább nem maradnak itt.
Mégis eltelt húsz nap, és még mindig nem találtak maguknak hajót. A Melantine, a Triarka Lánya és a Sell?csók kapitánya elutasította ?ket, a Bátor Utazó els? tisztje az arcukba nevetett. A Delfin kapitánya lehordta ?ket, amiért vesztegetik az idejét, a Hetedik Fiú tulajdonosa pedig kalózkodással vádolta meg ?ket. és mindez az els? napon t?rtént.
Egyedül az ?z kapitánya indokolta meg elutasítását.
– Igaz, hogy kelet felé hajózom – mondta nekik vizezett borát iszogatva –, délr?l megkerül?m Valyriát, és célba veszem a napkeltét. új-Ghisben vizet és élelmet vételezek, azután Qarth és a Jade Kapu felé veszem az irányt, ahogy csak az evez?k bírják. Minden utazásnak megvannak a veszélyei, a hosszabbaknak sokkal nagyobbak. Miért kockáztatnék még t?bbet azzal, hogy behajózom a Rabszolga?b?lbe? Az ?z jelenti a megélhetésemet. Nem fogom kockára tenni csak azért, hogy három ?rült dorne-it bevigyek a háborúba.
Quentyn kezdte azt gondolni, jobban jártak volna, ha vesznek maguknak egy hajót Palánkvárosban. Azzal azonban nem kívánt figyelmet vontak volna magukra. A Póknak mindenhol voltak ügyn?kei, még Napdárda csarnokaiban is.
– Dorne vérezni fog, ha fény derül a küldetésedre – figyelmeztette apja, mik?zben a Vízkertekben figyelte a kutaknál és tavaknál játszadozó gyermekeket. – Amit teszünk, az árulás, ezt egy percre se téveszd szem el?l. Csak az útitársaidban bízz, és tégy meg mindent, hogy elkerüld a felt?nést.
Gerris Drinkwater ezért a leglefegyverz?bb mosolyát villantotta a Kaland kapitányára.
– Igazság szerint nem számoltam a gyáva férgeket, akik visszautasítottak minket, de a Keresked?házban azt mondták, te bátor lélek vagy, az a fajta, aki elegend? aranyért bármilyen kockázatot vállal.
Csempész, gondolta Quentyn. A Keresked?házban a t?bbi hajós pontosan ezzel a szóval jellemezte a Kaland kapitányát.
– Csempész és rabszolga-keresked?, félig kalóz, félig kerít?, de lehet, hogy ? az egyetlen reményetek – mondta nekik a kocsmáros.
A kapitány ?sszed?rzs?lte hüvelyk-és mutatóujját.
– és hány aranyat tartanátok megfelel? fizetségnek egy ilyen útért?
– Háromszor annyit, mint egy szokványos útért a Rabszolga?b?lbe.
– Mindegyik?t?kért? – A kapitány kivillantotta a fogait; valószín?leg mosolyogni akart, de a grimasz még ijeszt?bbé tette keskeny arcát. – Talán lehet róla szó. Valóban bátrabb vagyok a legt?bb hajósnál. Mikor akartok indulni?
– Holnap reggel még nem lenne túl kés??
– Rendben. Gyertek vissza napkelte el?tt egy órával, a barátaitokkal és a borral együtt. Jobb lesz útra kelni, amíg Volantis még alszik, hogy senki ne tegyen fel kényelmetlen kérdéseket.
– Ahogy kívánod. Egy órával napkelte el?tt.
A kapitány mosolya kiszélesedett.
– ?rül?k, hogy segíthetek. Jó kis utunk lesz, nem igaz?
– Ebben teljesen biztos vagyok – bólintott Gerris.
A kapitány s?rért kiáltott, és ittak a megegyezésre.