– Parancsnoknak? Engem? Parancsnok uram, ugye tudod, hogy én csak egyszer? f?ldm?ves vagyok, akit vadorzásért elfogtak?
– Tucatnyi éve szolgálsz felderít?ként. Túlélted az Els?k ?klét és Craster Er?djét, és visszaj?ttél, hogy beszámolj a t?rténtekr?l. A fiatalabbak felnéznek rád.
A kis ember elnevette magát.
– Rám legfeljebb a t?rpék néznek fel. Nem tudok olvasni, ha jó napom van, esetleg leírom a nevem.
– Már kértem óvárosból mestereket. Magaddal viszel két hollót, ha sürg?sen szükséged volna valamire. Ha nem, küldj lovasokat
Amíg nem lesz t?bb mesterünk és madarunk, jelz?tornyokat akarok felállítani a Fal tetején.
– és hány szerencsétlen balfácánnak fogok parancsolni?
– Húsznak az ?rségb?l, és még feleannyinak Stannis emberei k?zül. – ?regeknek, z?ldfül?eknek, betegeknek. – Nem a legjobb emberei lesznek, és egyik sem ?lt feketét, de engedelmeskednek. Használd ?ket, amire tudod. Akiket elküld?k veled, azok k?zül négy testvér királyvári, ?k Janos Slynttel érkeztek. Egyik szemed rajtuk legyen, a másik a falmászókon.
– Figyelhetünk, parancsnok, de ha elég falmászó jut fel a Fal tetejére, harminc ember kevés lesz, hogy ledobáljuk ?ket.
Talán háromszáz sem lenne elég. Jon megtartotta magának a kételyeit. A falmászók valóban nagyon sebezhet?ek voltak kapaszkodás k?zben. K?vek, dárdák, ég? szurokkal teli korsók záporozhattak rájuk odafentr?l, és nem tehettek semmit, kapaszkodniuk kellett a jégbe. Néha a Fal maga rázta le ?ket, ahogy a kutya a bolhákat. Jon ezt saját szemével látta, amikor egy jégt?mb megmozdult Val szeret?je, Jarl alatt, és a férfi halálra zúzta magát.
Azonban ha a mászóknak sikerült észrevétlenül elérniük a Fal tetejét, minden megváltozott. Id?vel kialakíthattak maguknak egy kis, védhet? állást, saját rámpákkal, és k?teleket dobhattak le t?bb ezer társuknak. V?r?sszakállú Raymun is ezt tette – Raymun, aki nagyapja nagyapjának korában Falon Túli Királyként uralkodott. Akkoriban Jack Musgood volt a fal parancsnoka. Vidám Jacknek hívták, miel?tt a V?r?sszakállú megtámadta északot; onnantól álmos Jack lett a neve. Raymun serege véres véget ért a Hosszú-tó partján, a deresi Willam nagyúr és a Részeges óriás, Harmond Umber csapatainak gy?r?jében. A V?r?sszakállút K?ny?rtelen Artos ?lte meg, Willam nagyúr fiatalabbik fivére. Az ?rség túl kés?n érkezett, hogy megütk?zz?n a vadakkal, de még id?ben, hogy eltemesse ?ket – Artos Stark ezt a feladatot adta nekik haragjában, mik?zben elesett testvére fejetlen holtteste f?l?tt gyászolt.
Jon nem akarta, hogy álmos Havas Jónként emlékezzenek rá.
– Harminc embernek jobbak az esélyei, mint nullának – mondta óriásnak.
– Ez igaz – bólintott a kis ember. – Csak Jégvégr?l van szó, vagy más er?d?ket is megnyitsz?
– Id?vel az ?sszesben hely?rséget akarok tudni – felelte Jon –, de egyel?re csak Jégvéget és Szürkelest nyitjuk meg.
– és eld?nt?tted már, ki lesz Szürkeles parancsnoka?
– Janos Slynt. – Az istenek kegyelmezzenek nekünk! – Ha nem értene hozzá, nem tették volna meg az aranyk?penyesek parancsnokává. Egy mészáros fiaként született, és a Vaskapu kapitánya volt, amikor Manly Stokeworth meghalt, majd Jon Arryn a kezébe helyezte Királyvár védelmét. Biztosan nem olyan ostoba, mint amilyennek látszik. – és távol akarom tartani Alliser Thorne-tól.
– Lehetséges – ismerte el óriás –, de én mégis inkább a konyhába küldeném, hogy segítsen Háromujjú Hobbnak répát szeletelni.
Ha megtenném, soha t?bbé nem mernék répát enni.
A reggel fele eltelt, mire Slynt is megérkezett. Jon éppen Hosszúkarmot tisztította. Mások ezt a munkát egy intéz?re vagy apródra bízták volna, de Eddard nagyúr arra tanította fiait, hogy t?r?djenek a saját fegyverükkel. Jon megk?sz?nte B?d?nnek és Bánatos Eddnek, hogy odakísérték Slyntet, és hellyel kínálta a férfit.
Slynt leült, karba fonta a kezét, és savanyú ábrázattal bámulta parancsnokát, ügyet sem vetve a meztelen acélra annak kezében. Jon végighúzta az olajos rongyot a kardon, figyelte a reggeli fények játékát a pengén, és arra gondolt, milyen k?nnyen áthatolna a penge b?r?n, zsíron és inakon, ha le akarná választani Slynt ellenszenves fejét a nyakáról. A férfi minden b?ne semmissé vált, amikor feketét ?lt?tt, és a hovatartozása sem számított t?bbé, mégis nehéz volt Janos Slyntre a testvéreként gondolni. K?zénk áll a vér. Ez az ember segített meg?lni az apámat, és mindent megtett, hogy én is hasonló sorsra jussak.
– Janos nagyúr. – Jon visszadugta a hüvelybe a kardját. – Rád bízom Szürkeles parancsnokságát.
Ez meglepte Slyntet.