– Szürkeles... az az, ahol átmásztál a Falon a vad barátaiddal...
– így van. Az er?d szánalmas állapotban van, ezt elismerem. Helyre fogod állítani, amennyire csak lehet. Kezdd az erd? kiirtásával. Az ?sszeomlott épületek k?veivel javítsd ki a még állókat. – Nehéz és kegyetlen munka lesz, tehette volna hozzá. K?v?n fogsz aludni, túlságosan kimerült leszel a panaszkodáshoz és a cselsz?véshez, és hamarosan elfelejted a melegnek még az emlékét is. Viszont talán sikerül felidézned magadban, milyen férfinak lenni. – Harminc embert kapsz magad mellé. Tízet innen, tízet az ámyéktoronyból, tízet pedig Stannis királytól.
Slynt arca aszalt szilva színezetet ?lt?tt, húsos pofazacskója megremegett.
– Azt hiszed, nem látom, mit m?velsz? Janos Slyntet nem szeded rá ilyen k?nnyen! Királyvár védelmével bíztak meg, amikor te még a pólyádba piszkítottál! Tartsd meg a romodat, fattyú!
Adok neked egy esélyt. Ez jóval t?bb, mint amennyit te adtál apámnak.
– Félreértesz – mondta Jon. – Ez nem ajánlat volt, hanem parancs. Szürkeles negyvenmérf?ldnyire van. Vedd a fegyveredet és a páncélodat, búcsúzz el a társaidtól, és készülj fel a holnap hajnali indulásra.
– Nem! – Slynt talpra ugrott, széke hangos reccsenéssel repült hátra. – Nem fogok birkaként menni és halálra fagyni! Janos Slyntnek semmilyen áruló fattya nem parancsolhat! Figyelmeztetlek, nekem is vannak barátaim, itt és Királyvárban is! én Harrenhal ura voltam! Add a romodat valamelyik vak bolondnak, aki rád tette a k?vét, mert nekem nem kell! értesz engem, k?ly?k? Nem kell!
– Pedig elfogadod.
Slynt erre már nem is válaszolt, távoztában még belerúgott a székbe.
Még mindig fiúnak néz, gondolta Jon, z?ldfül? fiúnak, akit düh?s szavakkal meg lehet félemlíteni. Csak reménykedhetett benne, hogy egy kiadós alvás jobb belátásra bírja a férfit
A másnap reggel bebizonyította, hogy reménye hiábavaló volt.
Slyntet a k?z?s helyiségben találta, éppen reggelizett. Ott volt vele Ser Alliser Thorne is, és néhány másik talpnyalója. Hangosan nevettek valamin, amikor Jon lelépdelt a lépcs?n, nyomában Vas Emmett-tel és Bánatos Edd-del. ?ket k?vette Mully, Ló, V?r?s Jack Crabb, R?t Flowers és Fajankó Owen. Háromujjú Hobb a konyhában mérte ki a zabkásaadagokat. Az asztaloknál a királyné emberei, a király emberei és fekete testvérek ültek, néhányan a tányérjuk f?lé g?rnyedve kanalazták a zabkását, mások pirított kenyérrel és szalonnával csillapították éhségüket. Jon látta Pypet és Grennt az egyik asztalnál, Bowen Marshot egy másiknál. A leveg? b?zl?tt a füstt?l és a zsírtól, a teremben visszhangot vert a kanalak és kések csattogása.
Egy pillanat alatt elhalt minden hang.
– Janos nagyúr – szólalt meg Jon –, adok neked egy utolsó esélyt.
Tedd le a kanaladat, és menj az istállóba. A lovad felszerszámozva, megetetve vár. Hosszú és nehéz az út Szürkelesig.
– Akkor jobb, ha azonnal indulsz, k?ly?k – r?h?g?tt Slynt, és a szájából egy darab zabkása hullott a ruhájára. – Azt hiszem, Szürkeles t?kéletes hely a magadfajtának, jó messzire esik minden becsületes embert?l. A sz?rnyeteg jele van rajtad, fattyú!
– Nem engedelmeskedsz a parancsomnak?
– Dugd f?l a parancsodat a fattyú seggedbe! – sziszegte Slynt remeg? arccal.
Alliser Thorne halványan elmosolyodott, fekete szeme Jonra szegez?d?tt. Egy másik asztalnál óriás?l? Godry elnevette magát.
– Ahogy akarod. – Jon intett Vas Emmettnek. – Vigyétek fel a Falra...
...és tegyétek be egy jégcellába, mondhatta volna. Egy nap a jégben, vagy tíz, és vacogva k?ny?r?gne kegyelemért, Jonnak efel?l kétsége sem volt. és abban a pillanatban, hogy kikerülne, Thorne-nal újabb ?sszeesküvést sz?nének.
...és k?ssétek a lovához, mondhatta volna. Ha Slynt nem akar Szürkelesbe menni mint parancsnok, akkor elmegy szakácsként. Csak id? kérdése, hogy dezertáljon, és vajon hány embert visz magával?
–...és k?ssétek fel – fejezte be a mondatot.
Janos Slynt arca falfehérré vált, a kanál kicsúszott a kezéb?l. Edd és Emmett léptei hangosan d?ngtek a k?padlón. Bowen Marsh kinyitotta a száját, majd becsukta, de hang nem j?tt ki rajta. Ser Alliser Thorne a kardja után nyúlt. Rajta! – gondolta Jon. Mutasd meg az acélodat! Adj rá okot, hogy én is azt tegyem!
A teremben ül?k fele felpattant. Déli lovagok és gyalogosok, Stannis királyhoz vagy a v?r?s asszonyhoz, esetleg mindkett?h?z h? emberek, valamint az éjjeli ?rség felesküd?tt testvérei. Sokan k?zülük Jont választották parancsnokuknak, mások Bowen Marshra, Ser Denys Mallisterre, Cotter Pyke-ra... vagy Janos Slyntre tették a k?vüket. T?bb százan, ha jól emlékszem. Jon azon t?prengett, hányan tartózkodhatnak k?zülük a teremben. Jelen pillanatban minden kardélen egyensúlyozott.