– Mondd el a kis barátunknak azt is, hogyan tettél szert a nevedre.
– Egy lovagnak nem lehet csupán egyetlen neve – magyarázta a nagy ember –, és éppen egy mez?n voltunk, amikor lovaggá üt?tt. Felnéztem, megláttam a kacsákat, és... hé, ez nem nevetséges!
Nem sokkal napnyugta után letértek az útról, és egy régi k?kút mellett, elvadult n?vényzettel ben?tt udvarban pihentek meg. Tyrion leugrott, hogy megmozgassa elgy?t?rt tagjait, míg Kacsa és Haldon megitatták a lovakat. A k?vek k?zeiben vastag szálú, barna f? és kisebb bokrok n?ttek, a rég elhagyott, hatalmas villa k?falait moha borította. A lovasok az állatok ellátása után megosztották vele sózott disznóhúsból és hideg fehérbabból álló vacsorájukat, amit s?rrel ?blítettek le. Tyrion az egyszer? ételt üdít? változatosságnak találta Illyrio pazar lakomái után.
– Ezek a ládák – mondta evés k?zben. – El?sz?r azt hittem, arany az Arany Kompániának, amíg meg nem láttam, hogy Ser Rolly milyen k?nnyedén cipeli ?ket. Egy ládányi érmét nem emelgetne ilyen k?nnyen.
– Csak páncélok – vonta meg a vállát Kacsa.
– és ruhák – tette hozzá Haldon. – Udvari ruházat az egész csapatunknak. K?penyek finom gyapjúból, bársonyból, selyemb?l. Rongyosan nem lehet egy királyn? elé állni... sem üres kézzel. A b?kez? tanácsos ellátott minket megfelel? ajándékokkal.
Mire a hold felkelt, már ismét nyeregben ültek, és a csillagos ég alatt kelet felé baktattak. Az ?si valyriai út úgy csillogott el?ttük, akár egy ezüstszalag, melyet átf?ztek az erd?k?n és v?lgyeken. Tyrion Lannister egy ideig szinte békességet érzett.
– Hosszúlépt? Lomas igazat mondott. Az út maga a csoda.
– Hosszúlépt? Lomas? – vonta fel a szem?ld?két Kacsa.
– Egy b?lcs, rég meghalt – felelte Haldon. – Egész életében utazgatott, és mindent, amit látott, megírta két k?nyvében: a Csodákban és az Ember alkotta csodákban.
– Az egyik nagybátyámtól kaptam meg ?ket még k?ly?kkoromban – mondta Tyrion. – Annyit olvastam mindkett?t, hogy darabokra hullottak.
– Az istenek hét csodát teremtettek, a halandó ember kilencet – idézte Félmester. – Micsoda arcátlanság a halandó embert?l, hogy kett?vel túlszárnyalta az isteneket, de igazad van. Valyria k?útjai Hosszúlépt? kilenc csodájának egyike. Ha jól emlékszem, az ?t?dik.
– A negyedik – javította ki Tyrion, aki még gyerekkorában megtanulta mind a tizenhatot. Gerion nagybátyja szerette kiállítani ?t a lakomákon, hogy felsorolja ?ket. Nekem is tetszett, vagy nem? Ott állni az étellel teli asztalok k?z?tt, mik?zben mindenki rám figyel, és bizonyítani, micsoda okos kis ?rd?gfióka vagyok. Utána még évekig arról álmodozott, hogy egy nap beutazza a világot, és megnézi Hosszúlépt? mindegyik csodáját.
Tywin nagyúr ennek a reménynek t?rpe fia tizenhatodik névnapja el?tt tíz nappal vetett véget, amikor Tyrion megkérte, hogy engedje elutazni a Kilenc Szabad Városba, mivel nagybátyjai is hasonló korukban tették meg az utat.
– A testvéreim esetében lehetett rá számítani, hogy nem hoznak szégyent a Lannister-házra – felelte az apja. – Soha egyikük sem vett feleségül egy szajhát.
Amikor Tyrion emlékeztette rá, hogy tíz nap múlva feln?tt férfinak fog számítani, aki oda utazik, ahová csak akar, azt felelte:
– Egyetlen ember sem szabad, ezt csak a gyermekek és az ostobák gondolják. De menj csak, ha akarsz, ?lts bolondruhát, és állj tótágast, hogy szórakoztasd a f?szerurakat és a sajtkirályokat. Az utat mindenesetre neked kell fizetned, és jobb, ha nem is gondolsz a visszatérésre.
A fiú magabiztossága ezzel ?ssze is omlott.
– Ha hasznos id?t?ltésre vágysz, meg is fogod találni – mondta még az apja, és hogy jelezze, Tyrion valóban feln?ttkorba lépett, átadta neki Casterly-hegy minden csatornájának és ciszternájának felügyeletét. Talán abban reménykedett, hogy beleesem az egyikbe. ám Tywinnek csalódnia kellett. A csatornahálózat soha nem m?k?d?tt feleolyan jól sem, mint az ? ellen?rzése alatt.
Innom kéne egy kupa bort, hogy ki?blítsem a számból az apám ízét. Egy egész t?ml?vel még jobb lenne.
Egész éjjel lovagoltak, Tyrion id?nként elszunyókált a nyeregszarvra d?lve, hogy aztán r?gt?n fel is riadjon. Néha elkezdett lecsúszni a nyeregb?l, de Ser Rolly ilyenkor mindig visszarántotta a helyére. Hajnalra a t?rpe lába elzsibbadt, ülepe fájt és kid?rzs?l?d?tt.
Másnap érték el a folyó mellett fekv? Ghoyan Drohét.
– A mesés Rhoyne – mormolta Tyrion, amikor az egyik magaslat tetejér?l megpillantotta a lassan h?mp?lyg?, z?ld viz? folyót.