A férfi azonban nem látta meg ?t. A f? elrejtette, és egyébként is másfelé nézett. Dany k?vette a tekintetét, és megpillantotta a széttárt szárnnyal suhanó árnyat. A sárkány egymérf?ldnyire lehetett, a felderít? mégis k?vé dermedt, amíg a cs?d?re fel nem nyerített félelmében. Akkor mintha álomból ébredt volna, megfordította hátasát, és sebes vágtában távozott.
Dany figyelte, amíg el nem t?nt. Amikor a patadobogás végleg el
halt, kiabálni kezdett. Kiabált, amíg be nem rekedt... és Drogon j?tt, füstpamacsokat fájva, a f? meghajolt el?tte. Dany felugrott a hátára. Vért?l, verejtékt?l és félelemt?l b?zl?tt, de mindez nem számított.
– Hogy el?rejussak, hátrafelé kell mennem – mondta. Csupasz lába rászorult a sárkány nyakára. Sarkával megb?kte, mire Drogon a leveg?be rúgta magát. Az ostorát valahol elvesztette, ezért a kezével és a lábával fordította hátasát északkeletnek, amerre a felderít? elt?nt Drogon készségesen engedelmeskedett; talán érezte a lovas félelmének szagát.
Tucatnyi szívverés alatt lehagyták a lent vágtázó dothrakit. Dany jobbra és balra megégett foltokat látott a f?ben. Drogon már járt itt korábban, j?tt rá. Vadászatának jelei szürke szigetekként pettyezték a z?ld óceánt.
Rengeteg ló t?nt fel alattuk. Lovasok is voltak, tucatnyi vagy még t?bb, de a sárkány láttán azonnal megfordultak és elmenekültek. A lovak szintén irányt változtattak, amikor az árnyék rájuk esett, vágtattak a f?ben, amíg a tajték ki nem verte az oldalukat, patájukkal felszántották a talajt... de bármilyen gyorsak is voltak, repülni nem tudtak Az egyik nemsokára elkezdett lemaradozni a t?bbiekt?l. A sárkány üv?ltve csapott le rá, és szegény párát a k?vetkez? pillanatban elnyelték a lángok, valahogy mégis futott tovább, minden lépésnél fájdalmasan nyerítve, amíg Drogon ráereszkedve el nem t?rte a gerincét Dany teljes erejéb?l kapaszkodott a sárkány nyakába, nehogy lecsússzon.
A tetem túlságosan nagy volt ahhoz, hogy visszavigye a barlanghoz, ezért Drogon ott helyben falta fel, éhesen tépte a friss húst, mik?zben a f? lángolt k?rül?ttük, és égett lósz?rt?l b?zl? füstoszlop emelkedett a magasba. Az éhségt?l félholt Dany lecsúszott a sárkány hátáról, és vele együtt evett; csupasz, megégett kezével marcangolta a halott ló füst?lg? húsát. Meereenben selyembe ?lt?z?tt királyn? voltam, t?lt?tt datolyát és mézes bárányt csemegéztem, emlékezett vissza. Mit gondolna nemes férjem, ha most látna? Hizdahr elborzadna, ez nem is kétséges. De Daario...
Daario nevetne, arakhjával vágna magának egy darab lóhúst, és lekuporodna mellé falatozni.
Amikor a nyugati égbolt színe véres horzsolásra kezdett hasonlítani, meghallotta a k?zeled? lovak zaját. Dany felállt, megt?r?lte kezét rongyos alsótunikájában, és odaállt a sárkánya mellé.
így talált rá Khal Jhaqo, amikor félszáz lovas harcosával el?bukkant a gomolygó füstb?l.
Epilógus
Nem vagyok áruló! – jelentette ki Griff-fészek lovagja. – Tommen király embere vagyok, és a tiéd!
Szavait halk, ütemes csepp-csepp-csepp festette alá, ahogy a k?penyén vízzé olvadó hó tócsába gy?lt a lábánál. Királyvárban az éjszaka nagy részében esett a hó, odakint bokáig ér? buckák képz?dtek Ser Kevan Lannister ?sszébb húzta magán a k?penyt.
– Te ezt mondod, ser, de a szavak olyanok, akár a szél.
– Akkor hadd bizonyítsam kardommal igazukat! – A fáklyák fénye lángra gyújtotta Ronnet Connington hosszú, v?r?s haját és szakállát. – Küldj engem a nagybátyám ellen, és visszahozom a fejét, meg azét a hamis sárkányét is!
A trónterem nyugati fala mentén bíbor k?penyt és oroszlános félsisakot visel? Lannister-dárdások sorakoztak, velük szemben Tyrell-katonák álltak ?rt z?ld k?penyben. A hangulat fagyos volt. Bár sem Cersei, sem Margaery királyné nem ültek ott a kistanacs asztalánál, távoli jelenlétük megmérgezte a leveg?t, akár a szellemek egy lakoma légk?rét.
Az asztal m?g?tt, ahol a király kistanácsának ?t tagja ült, a Vastrón kuporgott hatalmas, fekete sz?rnyetegként, tüskéit, pengéit és karmait félig az árnyak k?zé rejtve. Kevan Lannister érezte a trónust a háta m?g?tt, szinte viszketett t?le a lapockája. K?nnyen el tudta képzelni, ahogy az ?reg Aerys király odafent ül, friss vágásokkal a testén, és mogorván mered lefelé. A szék azonban ma üres volt. A Segít? nem látott rá okot, hogy Tommen is csatlakozzon hozzájuk, hagyta, hogy a fiú az anyjával maradjon. Csak a Hét tudhatja, mennyi id?t t?lthetnek még együtt Cersei tárgyalásáig... és talán a kivégzéséig.
– Id?vel majd elbánunk a nagybátyáddal és azzal a hasonmással – mondta Mace Tyrell. A király új Segít?je kéz alakúra faragott t?lgyfa trónon ült, a nevetségesen hivalkodó széket még azon a napon elkészíttette, amikor Ser Kevan felajánlotta neki a tisztséget, amire annyira vágyott. – Te itt maradsz, amíg készen nem állunk a kivonulásra. Utána majd bizonyíthatod h?ségedet.