– Eladtál. Elárultál!
Nem, te voltál az áruló. Ellenem fordultál, a saját véred ellen. Becsaptak, a lószaros férjed és a b?zl? vademberei. Hazugok és csalók, egyt?l egyig. Aranykoronát ígértek, és ezt adták. Megérintette az arcára csorgott olvadt aranyat, ujjaiból füst szállt fel.
– Megkaphattad volna a koronádat – felelte Dany. – Napom és csillagom megszerezte volna neked, ha kivárod.
Eleget vártant. Egész életemben csak vártam. én voltam a királyuk, a jogszerinti királyuk. Nevettek rajtam.
– Pentosban kellett volna maradnod, Illyrio tanácsossal. Khal Drogónak be kellett engem mutatnia a dosh khaleennek, de neked nem volt muszáj velünk lovagolnod. A te választásod, a te tévedésed volt
Fel akarod ébreszteni a sárkányt, te ostoba kis szajha? Drogo khalasarja az enyém volt! Megvásároltam t?le mind a százezer vademberét. A szüzességeddel fizettem nekik!
– Soha nem értetted. A dothrakik nem adnak el és nem vásárolnak. Ajándékoznak, és cserébe el is fogadnak. Ha vártál volna...
Vártam. A koronámra, a trónomra, rád. Az a rengeteg év, és mindezért csak egy korsó olvadt aranyat kaptam. Miért neked adták a sárkánytojásokat? Engem illettek volna. Ha lett volna egy sárkányom, megtanítottam volna a világot a szavaink jelentésére! Viserys nevetett, míg az állkapcsa füst?lve lehullott a fejér?l, a szájából olvadt arany és vér csordult.
Dany zihálva riadt fel, a combja csupa vér volt.
Egy pillanatig fel sem ismerte, mit lát. Még éppen hogy csak kezdett világosodni, a magas f? lágyan susogott a szélben. Ne, kérlek, hadd aludjak még egy kicsit! Megpróbálta befúrni magát a f?párna alá, amit elalvás el?tt tornyozott fel magának. A szálak némelyike nedvesnek t?nt. Megint esett volna? Felült mert megijedt, hogy álmában ?sszepiszkította magát. Amikor arcához emelte az ujjait, érezte rajtuk a vér szagát. Haldoklom? Aztán meglátta a holdsarlót magasan a pusztaság f?l?tt, és csak akkor jutott eszébe, hogy ez holdvérzés.
Ha nem lett volna olyan beteg és fáradt talán még meg is k?nnyebbül. Ehelyett azonban vadul remegni kezdett. Ujjait a f?ldbe t?r?lte, és kitépett egy marék füvet, hogy megtisztogassa magát a lába k?z?tt A sárkány nem sír. Vérzett, de ez asszonyvérzés. Viszont még csak újhold van. Hogyan lehetséges ez? Megpróbált visszaemlékezni az utolsó vérzésére. A legutóbbi teliholdkor? Vagy eggyel el?tte? Még el?tte? Nem, olyan rég nem lehetett.
– A sárkány vére vagyok – mondta hangosan a f?nek.
Voltál susogta vissza a f?, amíg meg nem láncoltad a sárkányaidat a s?tétben.
– Drogon meg?lt egy kislányt. úgy hívták, hogy... hogy... – Dany nem emlékezett a gyermek nevére. Ett?l annyira elszomorodott, hogy el is sírta volna magát, de a k?nnyei már rég elégtek. – Nekem soha nem lesz kislányom. én voltam a Sárkányok Anyja.
Igen, felelte a f?, de a gyermekeid ellen fordultál
A gyomra üres volt, a lába sajgott és felsebz?d?tt, és a g?rcs is egyre kellemetlenebbé vált. Gyomra tele volt tekerg? kígyókkal, melyek a zsigereit mardosták. Remeg? kézzel merített egy kis vizet és sarat. Délre a víz langyossá vált, a hajnali h?v?sben azonban szinte hideg volt, és segített az ébren maradásban. Ahogy az arcát locsolta, észrevette, hogy friss vér csorog a combján, megfogta alsótunikájának szakadt szegélyét is. A sok v?r?s látványától megijedt. Holdvérzés, csak holdvérzés, de nem emlékezett rá, hogy valaha is ilyen er?s lett volna. Lehet, hogy a vízt?l? Ha igen, akkor halálra van ítélve. Innia kell, kül?nben szomjan hal.
– Indulj! – parancsolt saját magára Dany. – K?vesd a patakot, és elvezet a Skahazadhanhoz! Daario ott majd rád talál! – ám ahhoz is minden erejére szüksége volt, hogy felálljon, és utána nem is volt másra képes, csak ott állni, lázasan és véresen. Tekintetét az üres, kék égre emelte, hunyorogva nézett a napba. A fél délel?tt eltelt, j?tt rá csalódottan. Kényszerítette magát, hogy tegyen egy lépést, aztán még egyet, és végül sikerült elindulnia, k?vette tovább a víz útját.
A leveg? egyre melegebbé vált, a nap k?ny?rtelenül süt?tte fejét és haja égett maradványait. Felsebzett lábára víz fr?ccsent. A patakban lépdelt. Vajon mióta? A lágy, barna sár kellemes érzés volt lábujjai k?z?tt, és valamelyest megnyugtatta vízhólyagos b?rét. A vízben vagy mellette, de tovább kell mennem. A víz lefeléfolyik. A patak elvezet a folyóhoz, a folyó pedig haza.
Nem, ez nem igaz.