Másnap reggel sajgó és elmerevedett tagokkal ébredt, arcán, karján és lábán hangyák nyüzs?gtek. Amikor ráj?tt mik azok, félrerúgta a fekhelyéül szolgáló barna f?csomókat, és talpra ugrott. Egész testét apró, v?r?s, viszket? és ég? csípések borították. Honnan j?tt ez a rengeteg hangya? Les?p?rte ?ket a karjáról és a hasáról. Végigfuttatta tenyerét leégett haja helyén, és ott is hangyákat érzett Az egyik a tarkóján mászott. Mindegyiket lerázta magáról, és csupasz lábbal eltaposta ?ket. Rengetegen voltak...
Kiderült, hogy a hangyaboly a fal másik oldalán emelkedik. Vajon a hangyák hogy másztak át a falon, és találtak rá? Számukra a k?vek olyan magasak lehettek, mint az embereknek a westerosi Fal. A legnagyobb fal a világon, mondogatta Viserys bátyja olyan büszkén, mintha ? maga építette volna.
Viserys mesélt neki lovagokról, akik olyan szegények voltak, hogy a Hét Királyság útjai mentén n?v? ?si s?vényfal alatt kellett aludniuk. Dany sok mindent megadott volna egy s?r? s?vényért. Lehet?leg hangyaboly nélkül.
A nap éppen felkelt, a kobaltkék égen még pislákolt néhány csillag. Talán az egyik Khal Drogo, ott ül tüzes cs?d?rén az éjszaka f?ldjén, és mosolyogva néz le rám. A füves síkságon még mindig látta Sárkányk?t. Olyan k?zelinek t?nik. Mérf?ldekre lehet, mégis, mintha egy óra alatt vissza tudnék érni. Szeretett volna lefeküdni, behunyni a szemét és átadni magát az alvásnak. Nem! Tovább kell mennem. A patak. Csak k?vesd a patakot.
Kellett néhány pillanat, hogy meghatározza az irányokat. Nem lett volna jó, ha rossz felé indul, és elveszti szem el?l a vízfolyást.
– A barátom – mondta hangosan. – Ha a barátom mellett maradok, nem tévedhetek el. – Ha mert volna, a víz mellett alszik, de voltak állatok, amelyek éjszaka jártak inni. Látta a nyomaikat. Dany nem nyújtott volna b?séges lakomát egy oroszlánnak vagy farkasnak, de még a szegényes étek is jobb, mint a semmilyen.
Amint megállapította, merre van dél, számolni kezdte a lépteit. Nyolcnál meglátta a csermelyt. Ivott bel?le. A vízt?l korgott a gyomra, de még mindig k?nnyebben el lehetett viselni a korgást, mint a szomjúságot. Másként csak a magas füv?n csillogó reggeli párát ihatta volna, élelme pedig egyáltalán nem volt hacsak nem vetemedik rá a f?re. Megpróbálhatnék hangyákat enni. Az apró sárgákkal nem sokra ment volna, de voltak jóval nagyobb v?r?s?k is a f?ben.
– Tengeren vagyok elveszve – mondta a kanyargós patak mellett bicegve –, talán találok néhány rákot vagy egy szép, k?vér halat – Ostora halkan csattogott a combján, vapp, vapp, vapp. Egyszerre egy lépés, és a patak hazavezeti.
Nem sokkal dél után egy bokorba botlott a víz mellett a g?cs?rt?s ágakon kemény, z?ld gyüm?lcs?k lógtak. Dany gyanakodva szemlélte ?ket aztán letépte az egyiket, és óvatosan beleharapott. Húsa fanyar volt és rágós, de a kesernyés utóízt ismer?snek érezte.
– A khalasarban hasonlóval ízesítették a húsokat. – Hangosan beszélt mert így sokkal kevésbé érezte magát bizonytalannak. Korgott a gyomra. Két kézzel esett a gyüm?lcs?knek, mohón t?mte a szájába.
Egy óra múlva olyan hasfájás fogta el, hogy képtelen volt továbbmenni. A nap hátralév? részében z?ld nyálkát ?klendezett. Ha itt maradok, meghalok. Lehet, hogy máris haldoklom. Vajon a dothrakik lóistene szétválasztja a füvet, és elviszi ?t égi khalasarjába, hogy együtt lovagolhasson Khal Drogóval az éjszaka f?ldjén? Westeroson a Targaryen-ház halottait a t?znek adták, de itt ki gyújtana máglyát? Farkasok és d?gev? varjak lakmároznak majd a testemb?l, gondolta szomorúan,férgek fúrják át a méhemet. Tekintete visszatért Sárkányk?h?z. Most már sokkal kisebbnek látszott. Látta, hogy a szélmarta csúcsról füst száll fel. Drogon visszatért a vadászatból.
A napnyugta a f?ben ?sszekuporodva, keservesen ny?sz?r?gve érte. Minden adag. fel?klendezett nyálka hígabb volt, mint az el?z?, és orrfacsaróbb szagú. Mire felkelt a hold, barna vizet ürített. Minél t?bbet ivott, annál t?bb j?tt ki bel?le, és annál szomjasabbá vált, ami arra késztette, hogy újra odamásszon a patakhoz inni Amikor végre sikerült lehunynia a szemét, nem tudta, másnap lesz-e elég ereje újra kinyitni.
Halott bátyjáról álmodott.
Viserys pont úgy nézett ki, mint amikor legutoljára látta. Szája szenved? grimaszba torzult, haja leégett, arca fekete volt, és füst?lt, ahol az olvadt arany lecsorgott a homlokán és az arcán, bele a szemébe.
– Te halott vagy – mondta neki Dany.
Meggyilkoltak. Bár a szája nem mozgott, Dany mégis hallotta a hangját, belesusogott a fülébe. Meg sem gyászoltál, húgom. Nem k?nnyü gyászolatlanul távozni.
– Régen szerettelek.
Régen, j?tt a válasz olyan keser?en, hogy Dany beleborzongott. Feleségül kellett volna j?nn?d hozzám, ezüsthajú és ibolyaszín szem? gyermekeket szüln?d nekem, tisztán tartanod a sárkány vérét. Gondoskodtam rólad. Megtanítottalak rá, ki vagy. Etettelek. Eladtam anyánk koronáját, hogy legyen mit enned.
– Bántottál és félelemben tartottál.
Csak amikor felébresztetted a sárkányt. Szerettelek.