Jhiqui és Irri várják ?t Meereenben, a piramis tetején, biztatta magát. és ott a kedves kis írnok, Missandei is, meg a pohárnokai. Hoznak neki ennivalót, ? pedig megfürdik a datolyaszilvafa alatti tóban. Jó lesz újra tisztának érezni magát. Danynek nem volt szüksége tük?rre, hogy tudja, mennyire mocskos.
éhes is volt. A déli lejt?n egy nap talált vadhagymát, és még ugyanazon a napon nagy level?, v?r?ses z?ldséget is lelt, valamilyen káposzta-féle lehetett. Akármi is volt nem lett t?le beteg. Ezenkívül csupán egyetlen halat fogott a Drogon barlangja melletti kis tóban, melyet vékony csermely táplált de jórészt kénytelen volt beérni a sárkány maradékával, az égett csontokkal és a füst?lg?, félig elszenesedett félig nyers húsdarabokkal. Tudta, hogy ennél t?bbre van szüksége. Egy nap meztelen lábával lerúgott egy szétt?rt báránykoponyát a lejt?n, és ahogy figyelte, amint lefelé pattog a sziklákon, ráj?tt hogy k?vetnie kell.
Sebes léptekkel gázolt a f?tengerben, melegnek érezte a f?ldet lábujjai k?zt. A f? olyan magas volt, mint ? maga. Sosem t?nt ilyen nagynak, amikor az ezüst?m?n lovagoltam, napom és csillagom oldalán, a khalasar élén. Menet k?zben a veremmester korbácsát ütemesen a combjához üt?gette. Mind?ssze ennyit hozott magával Meereenb?l, és persze a ruhaként viselt rongyokat.
Bár egy z?ld királyságon vágott keresztül, semmi nem a nyár mélyz?ldjében tünd?k?lt. Az ?sz ide is elért, és már a tél sem járhatott messze. A f? sokkal sápadtabb volt, mint amilyenre emlékezett, beteges szín?, néhol már-már sárgába hajló. Nemsokára meg fog barnulni. A f? haldokolt.
Daenerys Targaryen számára nem volt ismeretlen a dothraki tenger, a hatalmas f?óceán, amely Qohor erdeit?l egészen a Hegyek Anyjáig és a Világ Méhéig húzódott. Még lánykorában látta el?sz?r, amikor feleségül ment Khal Drogóhoz, és útban voltak Vaes Dothrakba, hogy bemutassák ?t a dosh khaleen vénasszonyainak. A végtelen f?tenger láttán a lélegzete is elállt. Az ég kék volt, a f? z?ld, én pedig tele voltam reménnyel. Ser Jorah, a mogorva, ?reg medve akkor még ott lovagolt mellette. Irri, Jhiqui és Dorea gondoskodtak róla, napja és csillaga ?lelte ?t éjszakánként, és a hasában ott n?vekedett a gyermek. Rhaego. Rhaegónak neveztem el, és a dosh khaleen szerint ?? lett volna a cs?d?r, aki meghágja a világot”. A félig elfeledett id?szak óta, amikor Braavosban élt a v?r?s ajtós házban, nem érezte annyira boldognak magát.
ám a V?r?s Pusztaságban minden ?r?me hamuvá vált. Napja és csillaga leesett a lováról, Mirri Maz Duur meggyilkolta Rhaegót a méhében, Dany pedig saját kezével ?lte meg Khal Drogo üres porhüvelyét. Drogo hatalmas khalasarja szétszéledt. Ko Pono Khal Ponóvá nevezte ki magát, és magával vitte a lovasok egy részét, rengeteg rabszolgával együtt. Ko Jhaqo Khal Jhaqo lett, és még t?bb embert vitt el. Mago, a vérlovasa meger?szakolta és meg?lte Eroeh-t, egy lányt akit Daenerys egyszer már megmentett t?le. Csupán a sárkányai születése Khal Drogo halotti máglyájának füstjében és lángjában, az gátolta meg, hogy Danyt visszavigyék Vaes Dothrakba, hogy életének hátralév? részét a dosh khaleen vénasszonyai k?z?tt kelljen leélnie.
A t?z leégette a hajamat, de más kárt nem tett bennem. Ugyanaz t?rtént Daznak Vermében is. Nagyjából ennyit tudott felidézni, minden, ami utána t?rtént, jórészt homályban maradt. Rengeteg üv?lt?, l?kd?s?d? ember. ágaskodó lovakra emlékezett, egy felborult szekérr?l szétguruló dinnyékre. Valahonnan lentr?l dárda r?ppent fel, melyet számszeríjvessz?k sokasága k?vetett. Az egyik olyan k?zel suhant el, hogy Dany érezte a szelét az arcán. Néhány lepattant Drogon pikkelyeir?l, k?zéjük ékel?d?tt, vagy átlyukasztotta szárnya b?rlebenyeit. Aztán a sárkány hirtelen megfordult vele, hogy kitérjen a l?vedékek el?l, ? pedig elkeseredetten kapaszkodott a kemény pikkelyekbe. A sebek füst?ltek. Dany látta, hogy az egyik l?vedék lángra lobban. Egy másik visszahullott, miután a szárnyak heves csapkodásától kilazult. Odalent lángba borult emberek vonaglottak égnek emelt karokkal, mintha valami ?rült táncot járnának. Egy z?ld tokaros asszony üv?lt? csecsem?jéért nyúlt és szorosan magához ?lelte, hogy védje a t?zt?l. Dany emlékezett a színre, de a n? arcára nem. Az emberek átgázoltak rajtuk, néhányuk ruhája lángolt.
Aztán minden elhalványult, a hangok elhaltak, az emberek ?sszementek, a dárdák és nyílvessz?k alattuk suhantak el, ahogy Drogon egyre feljebb kapaszkodott az égen. Mind magasabbra, magasabbra és magasabbra vitte ?t, a piramisok és vermek f?lé, kiterjesztett szárnyával csapdába ejtette a város felhevült tégláiból felszálló forró légáramlatot. Ha leesek és meghalok, már akkor is megérte, gondolta Dany.