– Vigyázz a nyelvedre, ser! – Ser Barristan egyáltalán nem kedvelte ezt a Gerris Drinkwatert, és nem volt hajlandó elt?rni, hogy Daeneryst gyalázza. – Quentyn herceg saját maga idézte el? a halálát, a ti segítségetekkel.
– A miénkkel? Miben vagyunk vétkesek, ser? Igen, Quentyn a barátunk volt! Ifjú bolond, mondhatnád, de minden álmodozó bolond. ám els?sorban és mindenekel?tt a hercegünk volt, engedelmességgel tartoztunk neki!
Barristan Selmy ennek igazságát nem vitathatta. élete nagy részét úgy élte le, hogy iszákosok és ?rültek parancsait teljesítette.
– Túl kés?n érkezett.
– A szívét ajánlotta fel! – ismételte Ser Gerris.
– A királyn?nek kardokra volt szüksége, nem szívekre.
– Dorne dárdáit is odaadta volna neki.
– Tisztában vagyok vele. – Senki nem szerette volna jobban, ha Daenerys a dorne-i harceget részesíti el?nyben, mint Barristan Selmy. – Csakhogy túl kés?n érkezett, és ez az ostobaság... zsoldosokat bérelni, és ráereszteni a városra két sárkányt... ?rültség volt, s?t még annál is rosszabb. árulás.
– Amit tett, azt a Daenerys királyn? iránt érzett szerelemb?l tette – hajtogatta makacsul Gerris. – Hogy bizonyítsa, méltó a kezére.
Az ?reg lovag eleget hallott.
– Amit Quentyn herceg tett, azt kizárólag Dorne-ért tette. Te valami szenilis vénembernek nézel engem? Egész életemet királyok, királyn?k és hercegek mellett t?lt?ttem. Napdárda hadba akar vonulni a Vastrón ellen. Nem, ne is próbáld tagadni! Doran Martell nem az a fajta ember, aki a gy?zelem reménye nélkül hívja ?ssze a dárdáit A k?telesség hozta ide Quentyn herceget. A k?telesség, a becsület és a dics?ség utáni vágy... de nem a szerelem. Quentyn a sárkányokért j?tt, nem Daenerysért.
– Te nem ismerted ?t, ser. ?...
– ? halott, Ivó. – Yronwood felállt. – A szavak nem hozhatják vissza. Cletus és Will is halottak. Ezért jobb lesz, ha befogod az átkozott pofádat, amíg bele nem t?m?m az ?kl?met. – A nagydarab lovag Selmyre nézett. – Mit akarsz tenni velünk?
– Tarfejü Skahaz fel akar akasztani titeket. Négy emberét meg?ltétek. A királyn? négy emberét. Ketten k?zülük felszabadítottak voltak, akik Astaporból k?vették ?felségét.
Yronwood nem t?nt meglepettnek.
– Igen, az állatemberek. én csak egyet ?ltem meg, a baziliszkuszt. A t?bbir?l a zsoldosok tehetnek. Persze tudom, ez nem számít.
– Quentynt védelmeztük – mondta Drinkwater. – Mi...
– Csend legyen, Ivó! ? is tudja. – A nagy ember újra Ser Barristan – hoz fordult. – Nem j?ttél volna ide beszélgetni, ha fel akarnál k?tni minket. Tehát másról van szó, igaz?
– Igaz. – Nem is olyan együgy?, mint amilyennek látszik. – Nagyobb hasznotokat veszem élve, mint holtan. Szolgáljatok engem, és kés?bb szerzünk nektek egy hajót, hogy hazatérhessetek Dorne-ba, és átadhassátok Quentyn herceg csontjait nemes atyjának.
Ser Archibald elfintorodott.
– Miért mindig hajók? Viszont valakinek haza kell vinnie Quentet. Mit kívánsz t?lünk, ser?
– A kardotokat
– T?bb ezer kardod van.
– A királyn? felszabadítottjai még tapasztalatlanok, a zsoldosaimban nem bízom. A Makulátlanok bátor katonák... de nem harcosok. Nem lovagok. – Egy pillanatra elhallgatott. – Mi t?rtént, amikor megpróbáltátok elfogni a sárkányokat? Mondjátok el.
A dorne-iak ?sszenéztek, végül Drinkwater válaszolt:
– Quentyn azt mondta a Rongyos Hercegnek, képes lesz irányítani ?ket. Azt állította, a vérében van. A Targaryen vér.
– A sárkány vére.
– Igen. A zsoldosoknak az lett volna a dolguk, hogy segítsenek megláncolni a sárkányokat, és levihessük ?ket a dokkokhoz.
– A Rongyos el?készített számunkra egy hajót – vette át a szót Yronwood. – Egy jó nagyot, arra az esetre, ha sikerülne mindkét sárkányt kihoznunk. Quent lovagolt volna az egyiken. – Bek?t?z?tt kezére nézett. – ám abban a pillanatban, ahogy beléptünk, r?gt?n nyilvánvalóvá vált, hogy nem sikerülhet. A sárkányok túlságosan vadak voltak. A láncok... t?r?tt láncok hevertek mindenhol, nagy láncok, emberfejnyi láncszemek a csontok k?z?tt. és Quent a Hét irgalmazzon neki, úgy festett, mint aki mindjárt belecsinál az alsójába. Caggo és Meris nem vakok, ?k is r?gt?n látták. Aztán az egyik számszeríjász leadott egy l?vést. Lehet, hogy mindvégig meg akarták ?lni
a sárkányokat, és minket használtak fel, hogy bejussanak hozzájuk. A Rongyosnál sosem lehet tudni. Akárhogy is, nem volt okos d?ntés. A vessz? csak feldühítette a sárkányt, pedig már eleve nem voltak jó hangulatban. Aztán... aztán minden rosszra fordult
– és a Szélfuttákat elfújta a szél – folytatta Ser Gerris. – Quent sikoltozva lángolt, ?k pedig elmenekültek. Caggo, Szép Meris, mindenki... kivéve a halottat.
– Mire számítottál, Ivó? A macska meg?li az egeret a malac szarban hentereg, a zsoldosok pedig elmenekülnek, amikor a legnagyobb szükség lenne rájuk Nem hibáztathatjuk ?ket, ilyen a természetük