– Túl hosszú az éjszaka – mondta Missandeinek –, és rengeteg a tennivaló, mint mindig. Itt és a Hét Királyságban is. Te viszont már eleget tettél mára, gyermek. Menj és pihenj. – és ha az istenek kegyesek nem sárkányokról fogsz álmodni
A lány távozása után az ?reg lovag visszahajtotta a takarót, hogy vessen még egy utolsó pillantást Quentyn Martell arcára, vagy legalábbis a maradványaira. A herceg húsa szinte elpárolgott, látszott alatta a koponyacsont Szemei gennyedz? tavak voltak. Dorne-ban kellett volna maradnia, békaként élnie tovább. Nem minden ember született arra, hogy a sárkányokkal táncoljon. Mik?zben újra betakarta az ifjút, azon gondolkodott, vajon van-e valaki, aki betakarja a királyn?jét, vagy a teste gyászolatlanul hever valahol a dothraki tenger magas füvében, és vakon mered az égre, amíg a hús le nem válik a csontjairól.
– Nem – mondta fennhangon. – Daenerys nem halt meg. Elrepült a sárkányon, saját szememmel láttam. – Ezt már t?bb százszor elmondta... de minden egyes nappal egyre nehezebben hitte el. Lángolt a haja. Azt is láttam. égett... és ha nem is láttam lezuhanni, t?bb százan esküsznek rá, hogy ?k igen.
A nappal bekúszott a városba. Bár az es? még esett, keleten felt?nt valami kis fény az égen. és a nappallal együtt a Tarfej? is megérkezett. Skahaz szokásos ruházatát – fekete csataszoknyát, lábszárvéd?t és bordázott kialakítású páncélt – viselte, a karja alá szorított bronzmaszk viszont új volt – egy lógó nyelv? farkas.
– A bolond tehát meghalt? – kérdezte k?sz?nés helyett
– Quentyn herceg a hajnal els? fénye el?tt távozott. – Selmyt nem lepte meg, hogy Skahaz tudja. A szó gyorsan terjedt a piramison belül. – A tanács ?sszegy?lt?
– Lent várják a Segít?t.
Nem vagyok Segít?! – kiáltotta volna legszívesebben. Egyszer? lovag vagyok a királyn? védelmez?je. Soha nem akartam ezt a posztot. ám mivel a királyn? elt?nt, a királyt pedig t?ml?cbe zárták, valakinek uralkodnia kellett, és Ser Barristan nem bízott meg a Tarfej?ben.
– J?tt üzenet a Z?ld Kegyt?l?
– Még nem tért vissza a városba. – Skahaz nem értett egyet a papn? elküldésével, és maga Galazza Galare sem szívesen vállalta a feladatot. Végül beleegyezett, hogy a béke érdekében elinduljon, de rámutatott, hogy Hizdahr zo Loraq sokkal alkalmasabb lett volna rá, hogy tárgyaljon a B?lcs Mesterekkel. Ser Barristan azonban nem engedett, így a Z?ld Kegy végül fejet hajtott, és megesküd?tt, hogy mindent meg fog tenni, ami t?le telik.
– Mi a helyzet a városban? – kérdezte Selmy a Tarfejüt.
– Az ?sszes kaput bezártuk és elreteszeltük, ahogy parancsoltad. Vadászunk a zsoldosokra, akiket a yunkaik hagytak a városban, kitoloncoljuk vagy letartóztatjuk, akit elkapunk. A legt?bben elrejt?ztek, nagy valószín?séggel a piramisokban. A falakon és a tornyokban Makulátlanok ?rk?dnek, készen állnak bármilyen támadásra. Kétszáz nemesi származású polgár gy?lt ?ssze a téren, állnak az es?ben a tokarjukban, és üv?ltve k?vetelnek meghallgatást. Hizdahr szabadságát akarják, és az én halálomat, valamint azt, hogy ?ld meg a sárkányokat. Valaki azt mondta nekik, a lovagok ebben nagyon jók. Hazkar piramisából még mindig hordják ki a halottakat. Yherizan és Uhlez Hatalmas Mesterek elmenekültek saját piramisaikból, átengedték ?ket a sárkányoknak.
Ser Barristan ezt már tudta.
– A halottak száma? – kérdezte, és el?re félt a választól.
– Kilenc és húsz.
– Kilenc és húsz? – Ez sokkal rosszabb volt, mint amire számított. A Hárpia Fiai két nappal ezel?tt újrakezdték árnyékháborújukat. Három gyilkosság az els? éjjelen, kilenc a másodikon. De kilencr?l kilenc és húszra ugrani egyetlen éjszaka alatt...
– Délre átlépi a harmincat. Miért vagy ilyen szürke, vénember? Mire számítottál? A Hárpia szabadon akarja tudni Hizdahrt, ezért visszaküldte a fiait az utcára, késsel a kezükben. A halottak mind felszabadítottak és tarfejüek, mint korábban. Az egyik az én emberem volt, Bronz Bestia. A Hárpia jelét ott hagyták a holttestek mellett, krétával az utcak?re rajzolva, vagy belevésve a falba. üzenetet is írtak. ?A sárkányoknak halniuk kell” és ?Halál Deanerysre” feliratok voltak, miel?tt az es? elmosta ?ket.
– A véradó...
– Huszonkilencszer száz arany minden piramistól, igen. – Skahaz felmordult. – Begyüjtjük, de egy kis pénz elvesztése nem tartja vissza a Hárpia kezét. Azt csak vérrel lehet elérni.
– Mondod te. – Megint a túszok. Ha engedélyezném, képes lenne mindegyiket meg?lni. – Hallottam az el?z? száz alkalommal is. Nem!
– A Királyn? Segít?je – morogta undorral Skahaz. – Sokkal inkább egy ráncos és reszketeg vénasszony. Imádkozom Daenerys miel?bbi visszatéréséért. – Feltette a bronz farkasmaszkot – A tanácsod türelmetlenül vár.