– A királyn? tanácsa, nem az enyém. – Seimy száraz k?penyre cserélte a nedveset felk?t?tte kard?vét, és k?vette a Tarfej?t a lépcs?h?z.
Az oszlopos csarnokban ma reggel nem voltak kérelmez?k. Bár ? birtokolta a segít?i címet, Ser Barristan nem akart meghallgatást tartani a királyn? távollétében, és Skahaz mo Kandaqnak sem engedte. Hizdahr groteszk sárkánytrónusát a lovag parancsára eltávolították, de nem hozatta vissza az egyszer?, párnázott padot, melyet Dany annyira kedvelt. Inkább egy kerek asztalt állíttatott a terem k?zepére magas támlájú székkel, ahol az emberek leülhettek, és nyugodtan, egyenrangú félként beszélgethettek.
Mindannyian felálltak, amikor Ser Barristan Skahazzal az oldalán megérkezett. Ott volt Marselen az Anya Gyermekeit?l, Csíkoshátú Symonnal, a Szabad Testvérek parancsnokával együtt. A Bátor Pajzsok új parancsnokot választottak, a Tal Taraq nev?, fekete b?r? nyár-szigeteki személyében; régi kapitányukat, Mollono Yos Dobot elvitte a fakó kanca. A Makulátlanokat Szürke Féreg képviselte, ? három csúcsos bronzsisakos eunuch ?rmestert is hozott magával. A Viharvarjaktól két tapasztalt zsoldos érkezett, egy Jokin nev? íjász és a sebhelyes, komor, csatabárdos harcos, akit mindenki csak ?zvegy néven emlegetett. Daario Naharis távollétében ?k ketten vezették a kompániát. A királyn? khalasarjának jó része távozott Aggóval és Rakharóval megkeresni Daeneryst a dothraki tengeren, de a kancsal, karikalábú jaqqa rhan Rommo elj?tt beszélni a megmaradt lovasok nevében.
Ser Barristannal szemben foglalt helyet Hizdahr király négy egykori test?re: óriás Goghor, Csontt?r? Belaquo, Halálos Camarron és a Foltos Macska. Selmy ragaszkodott a jelenlétükh?z, hiába tiltakozott Tarfej? Skahaz. Egykor segítettek Daenerysnek elfoglalni a várost, és ezt nem volt szabad elfelejteni nekik. Lehet, hogy vérmocskos és kegyetlen gyilkosok voltak, ám a maguk módján h?ségesek... igen, Hizdahr királyhoz, de ugyanakkor a királyn?h?z is.
Utolsóként Er?s Belwas bicegett a terembe.
Az eunuch belenézett a halál szemébe, olyan k?zelr?l, hogy akár szájon is csókolhatta volna. és a halál megjel?lte ?t. Harminc fontot veszített a súlyából, és a s?tétbarna, száz halovány forradással borított b?r, amely egykor szorosan feszült a masszív hasra és mellkasra, most lazán l?ty?g?tt, mint egy három mérettel nagyobbra szabott k?peny. Léptei is lelassultak, és kissé bizonytalannak t?nt.
Látványa azonban még így is felderítette az ?reg lovag szívét. Er?s Belwasszal együtt kelt át a fél világon, és tudta, hogy ha harcra kerül a sor, mindig számíthat rá.
– Belwas! ?rülünk, hogy csatiakozol hozzánk.
– Fehérszakáll – mosolyodott el Belwas. – Hol a máj és a hagyma? Er?s Belwas már nem olyan er?s, mint azel?tt, ezért ennie kell, hogy újra nagy legyen. Beteggé tették Er?s Belwast. Valakinek meg kell halnia.
Valaki megfog. S?t valószín?leg t?bben is.
– Foglalj helyet, barátom. – Ser Barristan megvárta, hogy az egykori veremharcos leülj?n, és karba fonja a kezét. – Quentyn Martell ma reggel, napkelte el?tt meghalt.
Az ?zvegy felnevetett.
– A sárkánylovas.
– én inkább ostobának nevezném – mondta Csíkoshátú Symon.
Nem, csak egy fiú volt. Ser Barristan nem felejtette el saját ifjúkora bolondságait.
– Ne szóljatok rosszat a halottról. A herceg rettenetes árat fizetett azért, amit tett.
– és a t?bbi dorne-i? – kérdezte Tal Taraq.
– Egyel?re foglyok. – A dorne-iak nem tanúsítottak ellenállást. Archibald Yronwood a herceg ?sszeégett, füst?lg? testét dédelgette, amikor a Bronz Bestiák odaértek, err?l megperzsel?d?tt keze is tanúskodott. Azzal oltotta el a Quentyn Martellt elnyel? lángokat. Gerris Drinkwater karddal a kezében állt f?l?ttük, de eldobta a fegyvert abban a pillanatban, amikor a sáskák megjelentek. – Osztoznak egy cellán.
– Osztozhatnának a bitófán is – morogta Csíkoshátú Symon. – Rászabadítottak a városra két sárkányt.
– Nyisd meg a vermeket, és adj kardot a kezükbe – javasolta a Foltos Macska. – Meg?l?m mindkett?t, mik?zben egész Meereen a nevemet harsogja.
– A küzd?vermek zárva maradnak – sz?gezte le Selmy. – A vér és a zaj csak odavonzaná a sárkányokat.
– Talán mind a hármat – vetette fel Marselen. – A fekete sz?rnyeteg egyszer már elj?tt, miért ne j?nne újra? Ezúttal a királyn?nkkel együtt.