– Az éjjeli ?rség útra kel Rideghonba. én egyedül lovagolok Deresbe, hacsak... – R?vid szünetet tartott. – Hacsak nincs itt néhány ember, aki kiáll mellettem!
Ahogy reménykedett is benne, fülsiketít? üv?ltés csapott fel, a hangzavar olyan er?s volt, hogy két régi pajzs leesett a falról. Pajzst?r? Soren felpattant, akárcsak a Vándor, Magas Toregg, Brogg, Vadász Harle és Jókép? Harle, ?regapó Ygon, Vak Doss, még a Nagy Rozmár is. Itt vannak a kardjaim, gondolta Jon, és elmegyünk érted, Fattyú!
Látta, hogy Yarwyck és Marsh kisurrannak, és velük együtt az ?sszes emberük. Nem számított. Már nem volt rájuk szüksége. Nem is akarta a segítségüket. Senki nem mondhatja, hogy az esküjük megszegésére kényszerítettem testvéreimet. Ha ez esküszegés, akkor egyedül én vagyok a vétkes. Tormund fült?l fülig ér?, foghíjas vigyorral az arcán veregette hátba.
– Jól beszéltél, varjú! Most pedig j?het a s?r! Szerezd meg, aztán itasd le ?ket, ez a dolgok menete! A végén még rendes vadat faragunk bel?led, k?ly?k! Har!
– Hozatok s?rt – mondta Jon szórakozottan.
Melisandre elt?nt, és a királyné lovagjai is. El?sz?r Selyse-hez kellettvolna mennem. Joga lett volna tudni, hogy a férje meghalt.
– Bocsáss meg, rád hagyom a feladatot, hogy leitasd ?ket
– Har! Erre a munkára alkalmas vagyok, varjú! Menj csak!
Ló és Rory csatlakoztak Jonhoz kifelé menet. A királyné után beszélnem kell Melisandréval, gondolta. Ha meglátott egy hollót a viharban, biztosan megtalálja nekem Havas Ramsay-t is. Ekkor hallotta meg a kiáltásokat... és egy olyan hangos morajt, amibe még a Fal is beleremegett.
– Hardin Tornyától j?n, uram! – mondta Ló. Mondott volna mást is, de egy sikoly félbeszakította.
Val! – Ez volt Jon els? gondolata. Csakhogy ez nem n?i sikoly volt Ez egy haláltusáját vivó férfi sikolya. Futásnak eredt, Ló és Rory utána. Jon nem tudta, mi t?rténhetett. Talán a halottak kiszabadultak a láncaikból?
A sikolyok elhallgattak, mire odaértek Hardin Tornyához, de Wun Weg Wun Dar Wun továbbra is üv?lt?tt. Az óriás egy véres holttestet lóbált az egyik lábánál fogva, ahogy annak idején, kiskorában Arya hadakozott a babájával, amikor z?ldséget akartak megetetni vele. Viszont Arya soha nem tépte darabokra a babáját A halott ember kard-tartó keze jóval odébb hevert, a hó v?r?sre színez?d?tt alatta.
– Engedd el! – kiáltotta Jon. – Wun Wun, engedd el!
Wun Wun nem hallotta vagy nem értette. Az óriás maga is vérzett, hasán és karján vágott sebek húzódtak. újra és újra és újra a torony szürke k?véhez csapta a halott lovagot, amíg áldozata feje olyan v?r?ssé és pépessé nem vált, mint egy túlérett g?r?gdinnye. A lovag k?penye lobogott a hideg szélben. Eredetileg fehér volt, ezüstszegéllyel és kék csillagokkal. Vér és csontszilánkok repkedtek mindenfelé.
A k?rnyez? épületekb?l és tornyokból emberek ?z?nl?ttek ki. északiak, a szabad nép tagjai, a királyné emberei...
– Alakítsatok sort! – adta ki az utasítást Jon. – Tartsátok vissza ?ket, kül?n?sen a királyné embereit!
A halott Királyhegyi Ser Patrek volt; a feje jórészt elt?nt, de a címere ugyanolyan jellegzetes volt, mint az arca. Jon nem akarta kockáztatni, hogy Ser Malegom, Ser Brus vagy valamelyik másik déli lovag megpróbáljon bosszút állni.
Wun Weg Wun Dar Wun ismét felüv?lt?tt, majd megcsavarta Ser Patrek karját, és nagyot rántott rajta. A végtag élénkv?r?s vért spriccelve szakadt ki a helyéb?l. Ahogy egy gyermek tépkedi ki a százszorszép szirmait, gondolta Jon.
– B?r?s, beszélj vele, nyugtasd meg! Az ?si nyelven, azt megérti! A t?bbiek hátra! Tegyétek el a fegyvert, csak megijesztitek! – Nem látják, hogy az óriás megsebesült? Azonnal véget kell vetnie ennek, kül?nben még t?bben fognak meghalni. Fogalmuk sem volt Wun Wun erejér?l. Egy kürt, szükségem van egy kürtre! Acél villanását látta, odafordult
– El a pengékkel! – üv?lt?tte. – Wick, tedd el azt a...
...kést, akarta mondani, de amikor Botfaragó Wick a torka felé suhintott, az utolsó szóból csak egy elfojtott morgás lett. Jon kitért a penge el?l, az alig karcolta meg a b?rét. Megvágott! Nyakához kapta a kezét, ujjai k?z?tt vér csordult.
– Miért?
– Az ?rségért! – Wick újra támadott. Jon ezúttal elkapta a csuklóját, és hátracsavarta a kezét, amíg el nem ejtette a t?rt. A hórihorgas intéz? elhátrált, és felemelte mindkét kezét, mintha azt akarná mondani: ?Nem én voltam, nem én voltam!” T?bben kiabáltak. Jon Hosszúkaromért nyúlt, de ujjai merevvé és nehézkessé váltak. Valahogy nem tudta kiszabadítani a kardot a hüvelyéb?l.
A k?vetkez? pillanatban már Bowen Marsh állt el?tte, arcán k?nnyek csorogtak.
– Az ?rségért! – Jon gyomrába mélyesztette az ?klét. Amikor visszahúzta a kezét, a t?r ott maradt, ahová d?fte.