Sárkányok tánca

Vagy nélküle. Ha Drogon a rajta lovagló Daenerys nélkül térne vissza Meereenbe, a város vérbe és t?zbe fulladna, Ser Barristannak efel?l semmi kétsége sem volt. Az asztalnál ül?k egy csapásra egymás ellen fordítanák a fegyvereiket. Fiatal lány vagy sem, egyedül Daenerys Targaryen volt képes ?sszetartani ?ket.

 

– ?felsége visszatér, amikor visszatér – mondta. – Behajtottunk ezer birkát Daznak Vermébe, megt?lt?ttük Ghrazz Vermét ?kr?kkel, az Arany Vermet pedig azokkal az állatokkal, melyeket Hizdahr zo Loraq gy?jt?tt ?ssze a viadalokra. – Eddig úgy t?nt, a sárkányok legjobban az ürühúst szeretik, mert rendszeresen látogatták Daznak Vermét, amikor megéheztek. Ser Barristan eddig még nem hallott róla, hogy bármelyik is emberre vadászott volna a városon belül vagy azon kívül. H?s Harghaz halála óta csak azokat a meereenieket ?lték meg, akik elég ostobák voltak ahhoz, hogy ellenszegüljenek, amikor Rhaegal megpróbált magának fészket kialakítani a Hazkar piramis tetején. – Sokkal sürget?bb kérdésekben kell d?ntenünk. Elküldtem a Z?ld Kegyet a yunkaikhoz, hogy tárgyaljon a túszok szabadon engedésér?l. Dél k?rül várom vissza a válasszal.

 

– Csak szavakat fog hozni – mondta az ?zvegy. – A Viharvarjak ismerik a yunkaikat. A nyelvük féreg, amely egyszer ide, egyszer oda tekereg. A Z?ld Kegy féregszavakkal j?n vissza, nem a kapitánnyal.

 

– Ha a Királyn? Segít?je nem felejtette el, a B?lcs Mesterek a mi H?sünket is fogva tartják – mondta Szürke Féreg. – Valamint Jhogót, a lovasurat, a királyn? vérlovasát.

 

– Vérének vérét – bólintott a dothraki Rommo. – Ki kell ?t szabadítani, ezt k?veteli a khalasar becsülete.

 

– Ki lesz szabadítva – felelte Ser Barristan –, de el?sz?r meg kell várnunk, mit sikerült elérnie a Z?ld Kegynek...

 

Tarfej? Skahaz ?klével az asztalra csapott.

 

– A Z?ld Kegy semmit nem ér el! Lehet, hogy mik?zben mi itt ülünk, ?sszeesküvést sz? a yunkaikkal! Tárgyal, azt mondtad? Tárgyal velük? Mir?l tárgyal?

 

– Váltságdíjról. Minden ember saját súlya aranyban.

 

– A B?lcs Mestereknek nem kell az aranyunk, ser – mondta Marselen. – Bármelyikük gazdagabb, mint a te westerosi uraid.

 

– A zsoldosaiknak viszont szükségük van aranyra. Mire mennek a túszokkal? Ha a yunkaik visszautasítják az ajánlatot, éket verek k?zéjük és a zsoldosaik k?zé. – Legalábbis ezt remélem. Missandei javasolta, hogy így tegyen, magától soha nem jutott volna eszébe. Királyvárban a lefizetések Kisujj hatásk?rébe tartoztak, míg Varys nagyúr a korona ellenségeit ugrasztotta egymásnak. Az ? feladata sokkal egyszer?bb volt. Missandei mind?ssze tizenegy esztend?s, mégis ravaszabb, mint az itt ül?k fele, és mindegyiknél b?lcsebb. – Utasítottam a Z?ld Kegyet, hogy csak akkor álljon el? az ajánlattal, amikor az ?sszes yunkai parancsnok ?sszegy?lt.

 

– így is visszautasítják – állította Csíkoshátú Symon. – Azt mondják majd, a sárkányok halálát és a király visszahelyezését akarják.

 

– Imádkozom, hogy tévedj. – és félek, hogy igazad lesz.

 

– Az isteneid nagyon messze vannak, Ser Nagyapa – mondta az ?zvegy. – Nem hiszem, hogy hallják az imáidat. és mi lesz, amikor a yunkaik visszaküldik az ?regasszonyt, hogy szemk?zt k?pj?n?

 

– T?z és vér – felelte halkan, nagyon halkan Selmy.

 

Egy hosszú pillanatig senki sem szólt. Végül Er?s Belwas a hasára csapott.

 

– Jobb, mint a máj és a hagyma – k?z?lte.

 

– Megszegnéd Hizdahr király békéjét, vénember? – kérdezte Tarfej? Skahaz a farkasmaszk m?gül.

 

– Darabokra zúznám. – Egyszer, nagyon régen egy herceg nevezte el ?t Bátor Barristannak. Annak a fiúnak egy része még mindig ott élt benne. – El?készítettünk egy jelz?máglyát a piramis tetején, ahol egykor a hárpia állt. Száraz fa, olajba áztatott rongyok, letakarva, hogy védve legyen az es?t?l. Ha elj?n az óra, és imádkozom, hogy ez ne t?rténjen meg, meggyújtjuk a tüzet A felcsapó lángok adják meg a jelet, hogy rontsatok ki a kapun, és támadjatok. Minden katonánknak részt kell vennie a kit?résben, ezért mindenkinek készenlétben kell állnia éjjel-nappal. Megsemmisítjük az ellenséget, vagy mi magunk semmisülünk meg. – Felemelte a kezét, és jelzett várakozó fegyverhordozóinak. – El?készítettem néhány térképet, hogy megmutassam ellenségeink elhelyezkedését, a táboraikat, ostromgépeiket és ostromvonalukat Ha sikerül megt?rnünk a rabszolgatartókat, a zsoldosaik magukra hagyják ?ket. Tudom, hogy vannak aggályaitok és kérdéseitek. Mire elhagyjuk ezt az asztalt, mindannyiunknak egyként kell gondolkodnunk, egy cél érdekében.

 

George R. R. Martin's books