– Azt nagyon megk?sz?nném, Ser Barristan. Kiszáradt a torkom a sok beszédt?l. Esetleg kérhetek gyüm?lcslét?
– Ahogy kívánod. – Intett Kezmyának, aki r?gt?n hozott a papn?nek egy kupa mézzel édesített citromlevet. Ahhoz, hogy megigya, a Kegynek le kellett vennie a fátylat, és Selmy csak most j?tt rá, menynyire ?reg. Húsz évvel lehet id?sebb nálam, tán még t?bbel is. – Ha a királyn? itt volna, biztosan velem együtt k?sz?nné meg neked mindazt, amit értünk tettél.
– ?méltósága mindig is nagyon nagylelk? volt. – Galazza Galare végzett az italával, és újra feler?sítette a fátylát. – Van új hír szeretett királyn?nkr?l?
– Még nincs.
– Imádkozni fogok érte. és mi van Hizdahr királlyal, ha lehetek oly bátor megkérdezni? Láthatnám ?fényességét?
– Talán nemsokára, de biztosíthatlak, semmi bántódása nem esett.
– Ezt ?r?mmel hallom. A yunkai B?lcs Mesterek kérdeztek róla. Biztosan nem lep meg, hogy szeretnék; ha haladéktalanul visszahelyeznéd az ?t megillet? helyre a nemes Hizdahrt.
– úgy lesz, ha bebizonyosodik, hogy nem próbálta meg?lni királyn?nket. Addig azonban h?séges és megbízható emberekb?l álló tanács kormányozza Meereent. Ebben a tanácsban neked is helyed van. Tudom, hogy nagylelk?séged sok mindent taníthat nekünk. Szükségünk van a b?lcsességedre.
– üres dicséretekkel hízelegsz nekem, Segít? uram – felelte a Z?ld Kegy. – Ha valóban b?lcsnek tartasz, hallgass rám. Engedd szabadon a nemes Hizdahrt, és helyezd vissza a trónra.
– Azt csak a királyn? teheti meg.
A Z?ld Kegy felsóhajtott a fátyol m?g?tt.
– A béke, melyért oly keményen dolgoztunk, most rezeg, akár a levél az ?szi szélben. Nehéz napok ezek. Halál jár az utcáinkon, a háromszor is átkozott Astaporból érkezett fakó kancán lovagol. Sárkányok szelik az eget, gyermekek húsán lakmározva. Százával hajóznak el az emberek Yunkaiba, Tolosba, Qarthba, bárhová, ahol befogadják ?ket és menedéket találhatnak. Hazkar piramisa füst?lg? rommá vált, az ?si vérvonalból sokan a megfeketedett k?vek alatt nyugszanak Uhlez és Yherizan piramisai sz?rnyek fészkeivé változtak, a mesterek pedig otthontalan koldusokká. Népem elvesztette minden reményét, szembefordultak isteneikkel, éjszakáikat a részegségnek és a paráznaságnak áldozzák
– és a gyilkosságnak. A Hárpia Fiai harminc embert ?ltek meg ma éjjel
– Szomorúan hallom. Még egy ok arra, hogy szabadon engedd a nemes Hizdahr zo Loraqot, aki egyszer már gátat szabott az ?ld?klésnek.
és azt vajon hogyan érte el ha nem ? maga a Hárpia?
– ?felsége a kezét adta Hizdahr zo Loraqnak, királlyá emelte, és visszaállította a halálos m?vészetet, amiért k?ny?rg?tt. Cserébe ? mérgezett sáskákkal kínálta.
– Cserébe békét adott. K?ny?rg?m, ne vesd el ezt a békét, ser! A béke felbecsülhetetlen érték? gy?ngyszem. Hizdahr egy Loraq, soha nem szennyezné be a kezét méreggel. ? ártatlan!
– Hogy lehetsz ilyen biztos benne? – Hacsak nem ismered a méregkever?t.
– Ghis istenei árulták el.
– Az én isteneim a Hetek és ?k ebben a kérdésben hallgattak. B?lcsesség, továbbítottad az ajánlatomat?
– Minden yunkai nagyúr és kapitány színe el?tt, ahogy parancsoltad... ám félek, nem fog tetszeni a válaszuk.
– Visszautasítottak?
– Igen. Azt mondták, nincs annyi arany, amiért vissza tudnád vásárolni az embereidet. Csak a sárkányok vére szabadíthatja ki ?ket.
Bár Ser Barristan más válaszban reménykedett, valójában erre számított, ?sszeszorította a fogait.
– Tudom, hogy nem ezeket a szavakat szeretted volna hallani – folytatta Galazza Galare –, ám valahol ?ket is meg tudom érteni. Ezek a sárkányok gonosz bestiák. Yunkai fél t?lük... és nem ok nélkül, ezt te sem tagadhatod. Históriáink a rettegett Valyria sárkányurairól szólnak, és a pusztításról, amit rászabadítottak ó-Ghis népére. Még a te ifjú királyn?d is, a szép Daenerys, aki a Sárkányok Anyjának nevezte magát... láttuk aznap égni a veremben... még ? sem volt védett a sárkány haragjától.
– ?felsége nem... ?...
–...halott. Az istenek adjanak neki édes álmot – K?nnyek csillantak a fátyol m?g?tt. – Hadd haljanak meg a sárkányok is.
Selmy a megfelel? választ kereste, amikor nehéz léptek dobbanását hallotta. Az ajtó kivágódott, és Skahaz mo Kandaq rontott be négy Bronz Bestia kíséretében. Amikor Grazhar megpróbált az útjába állni, félretaszította a fiút.
Ser Barristan felpattant.
– Mi t?rtént?
– A k?hajítók – morogta a Tarfej?. – Mind a hat.
Galazza Galare is felállt.
– így felelnek a yunkaik az ajánlatodra, ser. Figyelmeztettelek, hogy nem fog tetszeni a válasz.
Tehát a háborút választották. Legyen. Ser Barristan furcsa módon megk?nnyebbült. A háborút értette.
– Ha azt hiszik, k?vekkel meg tudják t?rni Meereent...
– Nem k?vekkel. – Az ?regasszony hangja tele volt gyásszal és fájdalommal. – Tetemekkel.
Daenerys