– Akkor küldess le némi italt és ennivalót – javasolta Csíkoshátú Symon. – Ez el fog tartani egy ideig.
Az egész délel?tt?t és a délután legnagyobb részét igénybe vette. A kapitányok és parancsnokok úgy vitatkoztak a térképek f?l?tt, mint a halaskofák egy v?d?r rákon. Gyenge és er?s pontok, a kis íjászegység megfelel? elhelyezése, az elefántok felhasználása – bevessék ?ket a yunkai vonalak átt?résére, vagy inkább maradjanak tartalékban –, kié legyen az els? csapás vezetésével járó megtiszteltetés, a lovasság a szárnyakon, vagy inkább az ékben elhelyezve hajt nagyobb hasznot
Ser Barristan hagyta, hogy mindenki elmondja a véleményét. Tal Toraq úgy vélte, tovább kellene menetelniük Yunkaiba, amint átt?rték a vonalakat; a Sárga Város szinte védtelenül maradt, így a yunkaiknak nem maradna más választásuk, mint felhagyni az ostrommal, és k?vetni ?ket. A Foltos Macska azt javasolta, ajánlják fel az ellenségnek, hogy állítson ki egy bajnokot, akit aztán párharcban legy?zhet. Er?s Belwasnak tetszett az ?tlet de ragaszkodott hozzá, hogy ? harcoljon, ne a Macska. Halálos Camarron azt mondta, foglalják el a folyóparton lehorgonyzott hajókat, és a Skahazadhanon szállítsák a yunkaik háta m?gé a háromszáz veremharcost Mindenki egyetértett abban, hogy a Makulátlanok a legjobb harcosaik, a bevetésükkel kapcsolatban viszont mindenki másként vélekedett. Az ?zvegy azt akarta, hogy az eunuchok képezzék a vas?kl?t, amely áthatol a yunkai védelem szívén. Marselen szerint jobb lenne ?ket a f? arcvonal két végén elhelyezni, ahol meghiúsíthatnák a szárnyak felg?ngy?lítését célzó támadásokat. Csíkoshátú Symon háromfelé osztotta volna ?ket, a felszabadítottak három kompániája mellé. Mint mondta, a Szabad Testvérek bátrak, és szomjaznak a harcra, de tartott t?le, hogy tapasztalatlan csapatai a soraikat meger?sít? Makulátlanok nélkül fegyelmezetlenül fognak szembeszállni a harcedzett zsoldosokkal. Szürke Féreg csak annyit mondott, hogy a Makulátlanok engedelmeskednek, bármire is kérik ?ket.
Miután mindent sorra vettek, átbeszéltek és eld?nt?tték, Csíkoshátú Symon el?hozakodott az utolsó dologgal.
– Yunkai rabszolgaként én segítettem mesteremnek megegyezni a szabad kompániákkal, és én gondoskodtam róla, hogy megkapják a fizetségüket. Ismerem a zsoldosokat, és tudom, a yunkaik k?zel sem fizetnek nekik annyit, hogy szembenézzenek a sárkánylánggal. Meg kell hát kérdeznem... ha a béke véget ér, és harcra kerül a sor, a sárkányok velünk tartanak? Csatlakoznak a harchoz?
J?nni fognak, mondhatta volna Ser Barristan. A zaj odavonzza ?ket, a kiáltások és sikolyok, a vér szaga. Mindez odacsalogatja majd ?ket, ahogy Daznak Vermének moraja is odacsalogatta Drogont a skarlát homokra. De ha j?nnek, vajon meg tudják majd kül?nb?ztetni egyik oldalt a másiktól? Nem nagyon hitte, ezért inkább csak annyit mondott:
– A sárkányok azt tesznek, amit jónak látnak. Ha j?nnek, talán már a szárnyuk árnyéka is elég lesz hozzá, hogy a rabszolgatartók megrémüljenek és elmeneküljenek.
Végül k?sz?netet mondott nekik, és mindenkit elküld?tt.
Szürke Féreg még ott maradt a t?bbiek távozása után.
– Ezek készen fognak állni, amikor felgyullad a t?z, de a Segít?nek tudnia kell, hogy amikor megindítjuk a támadást, a yunkaik végeznek a túszokkal.
– Mindent megteszek, hogy ezt megakadályozzam, barátom. Van egy... ?tletem. De kérlek, most bocsáss meg. A dorne-iaknak már rég tudniuk kellene hercegük haláláról.
Szürke Féreg fejet hajtott.
– Ez engedelmeskedik
Ser Barristan magával vitte két újonnan lovaggá üt?tt tanítványát. A gyász és a b?ntudat a legjobb embereket is képes ?rületbe hajszolni, márpedig Archibald Yronwood és Gerris Drinkwater mindketten komoly szerepet játszottak barátjuk elmúlásában. ám amikor odaért a cellához, mégis azt mondta Tumnak és a V?r?s Báránynak, hogy várjanak odakint, míg ? bemegy k?z?lni a dome-iakkal, hogy hercegük szenvedései véget értek.
Az óriás termet?, tar fej? Ser Archibald semmit sem szólt. Fekhelye peremén ülve bámulta bek?t?z?tt kezét Ser Gerris bele?kl?z?tt a falba.
– Mondtam neki, hogy ostobaság! K?ny?r?gtem, hogy menjünk haza! A ti szajhakirályn?t?k nem vágyott rá, ezt bárki férfiember láthatta! átkelt a fél világon, hogy felajánlja szerelmét és h?ségét, de a királyn? a képébe nevetett!
– Soha nem nevetett rajta – mondta csendesen Selmy. – Ha ismernéd ?t tudnád.
– Kikosarazta. Quentyn a szivét nyújtotta át neki, de ? visszadobta, és elment kefélni a zsoldosával!