A hegy k?sziget volt a z?ld tengerben.
Danynek a fél délel?ttre ráment, hogy leereszkedjen róla. Mire leért, kapkodva szedte a leveg?t Izmai fájtak, és úgy érezte, mintha kezd?d? láza lenne. A sziklák kid?rzs?lték a kezét Még így is jobb állapotban vagyok, mint korábban, gondolta egy kifakadt vízhólyagot piszkálva. B?re rózsaszín volt és érzékeny, felrepedezett tenyeréb?l halvány, tejszín? váladék szivárgott de az égési sebek már gyógyultak
A hegy lentr?l sokkal nagyobbnak látszott. Dany elkezdte Sárkányk?nek hívni az ?si citadella után, ahol született. Arra a Sárkányk?re nem emlékezett, de ezt soha nem fogja elfelejteni. Az alját durva f? és bozótos borította, feljebb kopár sziklák meredeztek az ég felé. Drogon odafent, a t?hegyes szirtek a leomlott k?vek és a pengeéles gerincek k?z?tt alakította ki fészkét, az egyik sekély üregben. Amikor Dany megpillantotta a magaslatot, ráj?tt, hogy a sárkány egy ideje már itt tanyázhat. A leveg?ben hamu kavargott, minden k? és fa megperzsel?d?tt és elfeketedett, a talaj tele volt megégett és t?r?tt csontokkal. Ez volt Drogon otthona.
Dany ismerte az otthon vonzását.
Két nappal ezel?tt az egyik sziklaszirtre felkapaszkodva vizet pillantott meg délen, egy keskeny szalagot, amely csillogva verte vissza a lenyugvó nap sugarait. Egy patak, gondolta Dany. Kicsi, de talán elvezeti egy nagyobbhoz, amelyik egy folyóba ?mlik, és a világnak ebben a részében minden folyó a Skahazadhan vazallusa. és ha megtalálja a Skahazadhant, már csak k?vetnie kell a Rabszolga-?b?lig.
El?bb jut vissza Meereenbe sárkányszárnyon. ám ezt a vágyát Drogon mintha nem osztotta volna.
Az ?si Valyria sárkányurai megk?t? varázslatokkal és varázskürt?kkel irányították hátasaikat Daenerys ugyanezt szóval és korbáccsal érte el.
A sárkány hátán ülve gyakran érezte úgy, mintha újra lovagolni tanulna. Amikor rásuhintott ezüstkancája jobb oldalára, az balra ment, mert a ló az els? ?szt?nnek engedelmeskedve menekült a veszély el?l. Amikor viszont Drogon jobb oldalára üt?tt, ? jobbra kanyarodott, mert a sárkány els? ?szt?ne a támadás volt. Néha viszont mintha egyáltalán nem számított volna, hová üt; Drogon id?nként arra ment, amerre a kedve tartotta, és ?t is vitte magával. Ha nem akart fordulni, akkor sem szóval, sem korbáccsal nem lehetett kényszeríteni. Dany lassanként ráj?tt, hogy a korbácsütések nem okoznak neki fájdalmat, sokkal inkább bosszantják; pikkelyei a szarunál is keményebbek voltak.
ám akármilyen messzire repült is a sárkány mindennap, valamiféle ?szt?n alkonyatra mindig hazahozta Sárkányk?re. Az ? otthona, nem az enyém. Dany otthona Meereenben volt, a férjével és a szeret?jével. ? oda tartozott.
Menj tovább! Ha visszanézel, elvesztél.
Az emlékek vele j?ttek. A felülr?l látott felh?k. A f?ben vágtázó, hangyányinak látszó lovak. Az ezüst hold, amely olyan k?zelinek látszott, hogy szinte megérinthette volna. A fényesen és kéken kanyargó, napfényben csillogó folyók. Vajon látok még valaha hasonlót? Drogon hátán teljesnek érezte magát. Odafent az égben nem érinthette a lenti világ szomorúsága. Hogyan is képes ezt maga m?g?tt hagyni?
Az id? azonban elj?tt. Egy lány talán elt?ltheti az életét játszadozással, ? azonban feln?tt n?, királyn?, feleség, ezrek anyja. A gyermekeinek szüksége van rá. Drogon meghajolt a korbács el?tt, és neki is azt kell tennie. újra fel kell tennie a koronáját, és visszatérni ébenfa padjára, nemes férje karjába.
Hizdahr, és az ? lagymatag csókjai.
A nap forrón süt?tt ezen a reggelen, az ég kék volt, és der?s. Jó jel. Dany ruhái voltaképpen csak rongyok voltak, nem sok meleget adtak. Egyik szandálja leesett a meereeni vad repülésben, a másikat pedig fent hagyta Drogon barlangjában, mert inkább gyalogolt mezítláb, mint fél pár lábbeliben. Tokarját és fátylait a veremben hagyta, vászon alsótunikáját pedig nem arra tervezték, hogy ellenálljon a dothraki tenger forró nappalainak és hideg éjszakáinak. Izzadság, f? és kosz rakódott rá, és Dany is letépett egy csíkot a szegélyéb?l, hogy bek?t?zze a sípcsontját. éhez? koldusnak nézek ki, gondolta, de ha a nappalok melegek maradnak, nem fogok megfagyni.
Magányos vándorlás várt rá, sajgó tagokkal és éhesen... mégis, kül?n?s módon boldogságot érzett. Egy kis fájdalom, üres gyomor, hideg éjszakák... mit számit, amikor tudsz repülni?Másodszor is megtenném!