A Pajzsterem a Fekete Vár egyik legrégebbi része volt, s?tét k?b?l épült hosszú, huzatos lovagterem, melynek t?lgyfa tartógerendái feketére fust?l?dtek az évszázadok folyamán. Amikor az éjjeli ?rség még jóval t?bb tagot számlált, a falakon színes fapajzsok lógtak. Ha egy lovag feketét ?lt?tt, a hagyomány el?írta, hogy félretegye családi címerét, és a testvériség egyszín?, fekete pajzsát használja. Az így eldobott pajzsok díszítették a pajzstermet.
T?bb száz lovag t?bb száz pajzsot jelentett. Karvalyok és sólymok, sárkányok és griffek, napok és szarvasok, farkasok és sárkánygyíkok, mantikorok, bikák, fák és virágok, hárfák, dárdák, rákok és krakenek, v?r?s, arany és pepita oroszlánok, baglyok, bárányok, n?i és férfisell?k, cs?d?r?k, csillagok, v?dr?k és csatok, nyúzott emberek, akasztott emberek és megégetett emberek, fejszék, kardok, tekn?s?k, unikomisok, medvék, lúdtollak, pókok, kígyók és skorpiók, valamint száz másik címer sorakozott a Pajzsterem falán, jóval t?bb színben, mint amir?l bármelyik szivárvány álmodhat.
ám amikor egy lovag meghalt, levették a pajzsát is, hogy azzal együtt temessék vagy égessék el, és az évszázadok során egyre kevesebb és kevesebb lovag ?lt?tte fel a feketét. Elj?tt a nap, amikor a Fekete Vár lovagjai már nem j?ttek le ide étkezni. A Pajzsterem elhagyatottá vált, az utóbbi száz évben alig használták. étkez?ként hagyott kívánnivalót maga után, mivel a pincét ellepték a patkányok, a vastag gerendákat megrágták a férgek és belepték a pókhálók.
Viszont elég nagy helyiség volt ahhoz, hogy ülve elférjenek benne kétszázan, szorongva pedig akár másfélszer annyian is. Amikor Jon és Tormund beléptek, a termet halk zsongás t?lt?tte be. A kevés fekete k?peny alapján a vadak k?rülbelül ?tsz?r annyian lehettek, mint a varjak. A falakon alig tucatnyi pajzs árválkodott, szomorú, szürke holmik megfakult festékkel, hosszú repedésekkel. A vas falikarokban viszont új fáklyák égtek, és Jon utasította az intéz?ket, hogy hordjanak be padokat és asztalokat. A kényelmesen ül? emberek jobban figyelnek, mondta neki egy alkalommal Aemon mester, míg az állók hajlamosak kiabálni.
A terem végében roskatag emelvény állt Jon óriásvész Tormunddal az oldalán fellépdelt rá, és keze felemelésével csendet parancsolt Tormund az ajkához emelte harci kürtjét, és belefújt. A hang megt?lt?tte a termet, visszaver?d?tt a gerendákról. Teljes csend támadt
– Azért hívattalak ide titeket, hogy terveket készítsünk a rideghoniak megmentésére – kezdte Havas Jon. – A szabad népb?l t?bb ezren rekedtek ott, csapdába esve és éhezve, és a jelentések szerint hemzsegnek az él?halottak az erd?ben. – Balra meglátta Marshot és Yarwyckot. Othellt k?rbevették épít?i, Bowen pedig magával hozta Botfaragó Wicket, Balkezes Lew-t és Hígiszapi Alfot. Jobbra Pajzst?r? Sorén ült karba tett kézzel. Valamivel távolabb Keresked? Gavint látta Jókép? Harle-lal sugdolózni. ?regapó Ygon feleségei k?rében ült, Vándor Howd pedig egymagában. Borroq az egyik s?tét sarokban támasztotta a falat. A vaddisznóját szerencsére nem hozta magával. – A Vakond Anya és népe megmentésére küld?tt flottát megtépázták a viharok. Szárazf?ld?n kell segítséget küldenünk nekik, kül?nben meghalnak. – Meglátta Selyse királyné két lovagját is. Ser Narbert és Ser Benethon az ajtó mellett álltak, de a t?bbiek távolmaradásukkal tüntettek. – Abban reménykedtem, hogy magam vezethetem a felderítést, és hazahozhatok annyi embert, amennyi kibírja az utat. – A terem hátuljában v?r?s villanás vonta magára a figyelmét. Melisandre úrn? is megérkezett. – ám az imént megtudtam, hogy nem mehetek Rideghonba. A felderítést óriásvész Tormund fogja vezetni, akit mindannyian ismertek. Annyi embert ígértem neki, amennyire szüksége van.
– és te hol leszel, varjú? – mennyd?r?gte Borroq. – Itt rejt?zk?dsz majd a Fekete Várban a fehér kutyáddal?
– Nem. Délre lovagolok. – és Jon felolvasta nekik a Havas Ramsay-t?l kapott levelet.
A Pajzsteremben elszabadult a pokol.
Mindenki egyszerre kiabált. Az emberek talpra ugrottak, az ?klüket rázták. Ennyit a kényelmes ül?helyek megnyugtató erejér?l
A vadak a kardjukat rázták, fejszék csapódtak pajzsoknak. Havas Jon Tormundra nézett, óriásvész újra belefújt a kürtjébe, kétszer olyan hangosan és kétszer olyan hosszan, mint az els? alkalommal.
– Az éjjeli ?rség nem vállal szerepet a Hét Királyság háborúiban – emlékeztette ?ket Jon, amikor valamennyire helyreállt a rend. – Nem nekünk kell szembeszállnunk Bolton Fattyával, megbosszulnunk Stannis Baratheont vagy megvédenünk ?zvegyét és lányát. Ez a f?rtelem, aki n?k b?réb?l varr k?penyt, megesküd?tt, hogy kivágja a szivemet, és feltett szándékom, hogy kérd?re vonjam szavaiért... de nem kérem testvéreimet arra, hogy szegjék meg esküjüket.