– Pontosan azokról a feladatokról szeretnék szót váltani veled. – A papn? már elindult lefelé, skarlátszín szoknyájának szegélye a lépcs?t s?p?rte. Szinte mintha lebegett volna. – Hol a vérfarkasod?
– A szállásomon alszik, ?felsége nem engedi a színe elé Szellemet, azt mondja, megrémíti a hercegn?t. Amíg Borroq és a vadkanja itt vannak, nem merem kiengedni. – A b?rváltó csatlakozni fog a K?kapuba induló Pajzst?r? Sorenhez, amint a Fókanyúzó klánt Z?ldlesbe szállító szekerek visszatérnek. Addig a vár temet?jének egyik ?si kriptájában helyezte el Borroqot. úgy t?nt, a rég halott emberek társaságát sokkal jobban kedveli, mint az él?két, a malaca pedig boldogan turkált a sírok k?z?tt, biztonságos távolságban a t?bbi állattól. – Az a sz?rnyeteg akkora, mint egy bika, kardnyi agyarakkal. Szellem azonnal megtalálná, ha elereszteném, és egyikük biztosan nem élné túl a találkozást.
– Borroq a legkisebb problémád. Ez a felderítés...
– Egyetlen szavaddal megingathattad volna a királynét.
– Selyse-nek igaza volt, Havas nagyúr. Hagyd ?ket meghalni. Nem mentheted meg ?ket. A hajóid elvesztek...
– Hat megmaradt. A flottának t?bb mint a fele.
– A hajóid elvesztek. Mindegyik. Egyetlen ember sem fog visszatérni, láttam a lángjaimban.
– A lángjaid hazudnak, ez már kiderült.
– K?vettem el hibákat, ezt el is ismertem, de...
– Egy szürke lány, haldokló lovon. T?r?k a s?tétben. Egy füstben és sóban született herceg. Nekem úgy t?nik, mást sem k?vettél el, csak hibákat, úrn?m. Hol van Stannis? Mi van Z?rg?vérttel és a lándzsaasszonyaival? Hol van a húgom?
– Minden kérdésedre választ fogsz kapni. Nézz az égre, Havas nagyúr, és amikor megvannak a válaszok, keress fel. A tél itt van a nyakunkon, és én vagyok az egyetlen reményed.
– Egy bolond reménye. – Jon sarkon fordult és távozott.
B?r?s az udvaron várta.
– Toregg visszaj?tt – jelentette, amint meglátta parancsnokát. – Apja letelepítette az embereit T?lgyfapajzsban, és ma délután visszatér nyolcvan harcossal. Mit mondott a szakállas királyné?
– ?felsége nem ad segítséget.
– Biztos túlságosan el van foglalva a sz?rszálai tépkedésével – morogta B?r?s. – Nem számít, Tormund emberei és a mieink elegend?ek lesznek.
Ahhoz talán elegend?ek, hogy odajussunk. Havas Jont inkább a visszaút aggasztotta. A sok ezer vad, akik k?zül rengeteg a beteg és az éhez?, lelassítja a haladást. Egy emberfolyam lassabban mozog, mint egy befagyott folyó. Ez nagyon sebezhet?vé teszi ?ket. él?holtak az erd?ben. él?holtak a vízben.
– Mennyi az az elegend?? – kérdezte B?r?st. – Száz? Kétszáz? Ezer? – T?bb embert kéne vinnem, vagy kevesebbet? Egy kisebb csapat gyorsabban elérné Rideghont... de mit érne a kardokkal élelem nélkül? Vakond Anya és a népe már saját halottaikat eszik. Ha ételt akar nekik adni, vinnie kell szekereket és igás állatokat – lovakat, ?kr?ket, kutyákat. Ahelyett, hogy átsuhannának az erd?n, inkább csak vánszorogni fognak. – Még sok kérdés eld?ntésre vár. Mindenesetre szólj az embereknek. Az ?sszes parancsnokot és vezet?t a Pajzsteremben akarom látni az esti ?rség kezdetekor. Addigra Tormund is visszaér. Hol találom Toregget?
– Valószín?leg a kis sz?rnyetegnél. úgy hallottam, megkedvelte az egyik szoptatós dajkát.
Vagy talán Valt. A lány n?vére királyné volt, ? miért ne lehetne? Tormund egykor azon gondolkodott, hogy Falon Túli Királlyá koronázza magát, miel?tt Mance legy?zte. Magas Toregg talán ugyanezt az álmot dédelgeti. Inkább ?, mint Királyvér Gerrick.
– Rendben, hagyd, majd kés?bb beszélek vele. – Felnézett a Király Tornyára. A Fal tompa fehérnek t?nt, az ég sokkal világosabb volt Havas égbolt. – Imádkozzunk, hogy ne kapjunk újabb vihart.
A kovácsm?hely el?tt Mully és a Bolha ?rk?dtek dideregve.
– Nem kéne bemennetek a szél el?l? – kérdezte Ion.
– Az nagyszer? lenne, uram – felelte Bolha Fulk –, de a farkasod ma nem kívánja a társaságot.
– Majdnem megharapott – bólintott Mully. – Bizony.
– Szellem? – kérdezte Jon d?bbenten.
– Hacsak nincs másik farkasod, akkor ? volt az, uram. Még soha nem láttam ilyennek. úgy értem, ilyen vadnak.
Nem tévedett, erre Jonnak is rá kellett j?nnie, amikor belépett az ajtón. A hatalmas, fehér rémfarkas nem a helyén feküdt. Nyugtalanul járkált fel és alá, újra és újra elügetett a hideg kovácst?zhely mellett.
– Nyugalom, Szellem – mondta Jon. – ül... Szellem, ül! – ám amikor megérintette az állatot, a farkas morogva villantotta ki a fogát. Biztosan az az átkozott vadkan. Szellem még itt is érzi a szagát.
Mormont hollója is izgatottnak t?nt.
– Havas! – rikácsolta megállás nélkül. – Havas. Havas. Havas!
Jon elhessegette, szólt Selyemnek, hogy gyújtsa meg a tüzet, majd elküldte az intéz?t Bowen Marshért és Othell Yarwyckért.
– Hozz egy kancsó forralt bort is.
– Három kupával, uram?