A hó már s?r?n hullott odakint.
– Déli szél fúj – jegyezte meg Yarwyck. – Egyenesen a Falhoz hordja a havat, látod?
Igaza volt. A lépcs?t már majdnem az els? pihen?ig betemette, a jégcellák és a raktárak ajtói elt?ntek a fehér hófal m?g?tt.
– Hány ember van a jégcellákban? – kérdezte Bowen Marsh.
– Négy él? és két halott.
A tetemek. Jon kis híján megfeledkezett róluk. Remélte, hogy megtud valami a varsafaligetb?l visszahozott testekr?l, de a halottak makacsul halottak maradtak.
– Ki kell ásnunk a cellákat.
– Tíz intéz? és tíz lapát elég lesz – mondta Marsh.
– Használjátok Wun Wunt is.
– Ahogy kívánod.
Tíz intéz? és egy óriás hamar elhordta a havat, de Jon még akkor sem volt elégedett, amikor az ajtók szabaddá váltak.
– Holnap reggelre megint betemeti ?ket a hó. Jobb lesz kihozni a foglyokat, miel?tt megfagynak.
– Karstarkot is, uram? – kérdezte Bolha Fulk. – Nem hagyhatnánk ott reszketni tavaszig?
– Bárcsak megtehetnénk! – Cregan Karstark mostanában üv?lt?tt éjszakánként, és fagyott ürülékkel dobált meg mindenkit, aki ételt vitt neki. Az ?r?k ett?l nem kedvelték meg. – Vigyétek a Parancsnok tornyába, a pincében jó helye lesz. – Bár részben ?sszeomlott, a Vén Medve egykori lakhelye még mindig melegebb volt a jégcelláknál, és a pincerész jobbára sértetlen maradt
Cregan megpróbálta megrúgni az ?r?ket, amikor beléptek az ajtón, tekergett és kapálózott a szorításukban, még harapni is próbált. ám a hideg legyengítette, Jon emberei pedig nagyobbak, fiatalabbak és er?sebbek voltak. Egyszer?en felkapták, és a combig ér? hóban új otthonába vonszolták.
– Mit tegyünk a holttestekkel? – kérdezte Marsh az él?k eltávolítása után.
– Hagyjátok ott ?ket – Ha a vihar betemeti a cellákat, nem baj. Egy id? után úgyis el kell égetnie ?ket, de egyel?re láncra verve hevertek az apró kamrákban. Halott voltuk, valamint a bilincsek gondoskodnak róla, hogy ne árthassanak senkinek.
óriásvész Tormund t?kéletesen id?zítette érkezését, a lapátolás végére futott be embereivel. Mind?ssze ?tvenen j?ttek, nem nyolcvanan, ahogy Toregg ígérte B?r?snek, de Tormundot nem véletlenül hívták Nagyot Szólónak. A vad vezér v?r?s arccal cs?rtetett be a várba, egy szaru s?rt és valami forró ételt k?vetelve. Szakállába és bajuszába jégszilánkok fagytak.
Valaki már szólt a Vihar?kl?nek Királyvér Gerrickr?l és új pozíciójáról.
– A vadak királya? – b?mb?lte Tormund kacagva. – Har! Sokkal inkább a Sz?r?s Segglyukam Királya!
– Királyi megjelenése van – mondta Jon. – Kis v?r?s p?cse, a hajához ill?, az van neki. V?r?sszakállú Raymund és fiai meghaltak a Hosszú-tónál, k?sz?nhet?en az átkozott Starkjaidnak és a Részeges óriásnak. Az ?ccse bezzeg életben maradt. Elgondolkodtál már rajta, miért hívták V?r?s Hollónak? – Tormund szája foghíjas vigyorra húzódott. – Mert els?ként menekült el a harcból, szinte repült Még éneket is k?lt?ttek róla. A dalnok nem talált megfelel? rímet arra, hogy beszaró, hát ezért... – Megd?rzs?lte az orrát. – Ha a királynéd lovagjai annyira akarják a lányokat, csak vigyék ?ket.
– Lányok! – rikoltotta Mormont hollója. – Lányok!
Tormund ismét nevetett.
– Tessék, itt egy okos madár. Mennyit kérsz érte, Havas? Adtam neked egy fiút, a legkevesebb, hogy nekem ajándékozod az átkozott madaradat.
– Lehetne róla szó – felelte Jon –, de nagy a valószín?sége, hogy megennéd.
Tormund ezen is harsányan kacagott.
– étel – k?z?lte gyászosan a madár, és meglebbentette fekete szárnyát. – Kukorica? Kukorica? Kukorica?
– Beszélnünk kell a felderítésr?l – mondta Jon. – Azt akarom, hogy a Pajzsteremben azonos véleményen legyünk, ezért meg kell... – Elhallgatott, mert Mully dugta be az orrát az ajtón, és komor arccal jelentette, hogy Clydas levelet hozott.
– Mondd meg neki, hogy hagyja nálad. Kés?bb elolvasom.
– Ahogy parancsolod, uram, de... Clydas nem fest valami jól... inkább fehér, mint rózsaszín, ha érted, mire gondolok... és reszket
– S?tét szárnyak, s?tét szavak – d?rm?gte Tormund. – Nem így mondjátok ti, térdepl?k?
– Azt is mondjuk, hogy a megh?lés ellenség, a láz barát – felelte Jon. – és hogy sose igyál dorne-ival, amikor telihold van. Sok mindent mondunk.
Mully is hozzátette a magáét.
– Id?s nagyanyám mindig azt mondta, a nyári barátok elolvadnak, akár a nyári hó, de a téli barátok ?r?kre barátok maradnak.
– Azt hiszem, elég volt mára a b?lcsességekb?l. Kérlek, bocsásd be Clydast.
Mully nem túlzott; az ?reg intéz? valóban reszketett arca olyan sápadt volt, mint a kinti hó.