– Kutya – felelte a dorne-i.
A két Bronz Bestia ?sszenézett. Quentyn három hosszú szívverésnyi ideig attól tartott, valami félresikerült, hogy Szép Meris és a Rongyos Herceg nem jó jelszót szereztek. Aztán a róka felmordult:
– Kutya, úgy van. Tiétek a kapu.
Távozásuk után a herceg fellélegzett.
Nem késlekedhettek. A valódi váltás hamarosan megérkezik.
– Arch! – szólt hátra, és a nagy ember máris odalépett a csillogó bikamaszkban. – A reteszt, gyorsan!
A vasrúd vastag volt, és nehéz, de jól beolajozták, Ser Archibaldnak nem okozott gondot félrehúzni. Quentyn azonnal kitárta a kapuszárnyakat, Gerris pedig a fáklyát lengetve kilépett az utcára.
– Gyertek, gyorsan!
A szekér odakint várakozott az utcán. A hajtó elindította az ?szvért, és a kocsi beg?rdült a kapun, vasalt kerekei hangosan z?r?gtek a téglaburkolaton. A szekérágyon egy négybe vágott ?k?r és két bárány teteme feküdt. Fél tucatnyian érkeztek a szekér m?g?tt, ?ten a Bronz Bestiák k?penyét és maszkját viselték, de Szép Meris nem t?r?d?tt az álcázással.
– Hol az urad? – kérdezte Quentyn a n?t
– Nekem nincs uram – felelte Meris. – Ha a hercegtársadra gondolsz, a k?zelben várakozik ?tven emberrel. Hozd ki a sárkányodat, és biztonságba visz titeket, ahogy megígérte. Itt Caggo a parancsnok.
Ser Archibald gyanakodva szemlélte a szekeret.
– Elég nagy ez, hogy elbírjon egy sárkányt? – kérdezte.
– Elégnek kell lennie. Két ?kr?t elbír. – A Hulla?l? is Bronz Bestiának ?lt?z?tt, forradásos arcát kobramaszk m?gé rejtette, de az oldalán lógó ismer?s, fekete arakh elárulta. – Azt mondták, ezek a sz?rnyetegek kisebbek, mint a királyn?é.
– A verem lelassította a fejl?désüket. – Quentyn olvasmányaiban az állt, hogy ugyanez t?rtént a Hét Királyságban is. A királyvári Sárkányveremben tartott sárkányok mérete soha nem érte el Vhagarét vagy Meraxesét, és meg sem k?zelítette a Fekete Iszonyatét, Aegon király hátasáét – Hoztatok elég láncot?
– Hány sárkányod van? – kérdezte Szép Meris. – A láncaink elegend?ek tízhez is, a húsok alá rejtettük ?ket.
– Nagyon jó. – Quentyn megszédült, az egész olyan valószín?tlennek látszott Az egyik pillanatban még játéknak t?nt, a másikban pedig már rémképnek, akár egy rossz álomban, ahol kinyit egy s?tét ajtót, pedig tudja, hogy a másik oldalán iszonyat és halál vár rá, mégsem tudja benne megakadályozni magát Tenyere nyirkossá vált az izzadságtól, belet?r?lte a nadrágjába. – A verem mellett is vannak ?r?k
– Tudjuk – felelte Gerris.
– Fel kell készülnünk rájuk.
– Felkészültünk – nyugtatta meg Arch.
Quentyn gyomra g?rcsbe rándult. Nagyon szeretett volna elvonulni az árnyékszékre, de most nem t?nhet el.
– Erre! – Ritkán érezte magát ennyire kisfiúnak, mégis k?vették; Gerris és a nagy ember, Meris és Caggo, valamint a t?bbi Szélfutta. Két zsoldos számszeríjakat szedett el? a szekér egyik rejtett zugából.
Az istállók m?g?tt a Nagy Piramis alsó szintje labirintussá vált, de Quentyn Martell már járt itt a királyn?vel, és emlékezett az útra. Három hatalmas tégla boltív alatt mentek át, aztán egy meredek k?rámpán leereszkedtek a b?rt?ncellákhoz és a kínzóhelyiségekhez, és elhaladtak két mély k?ciszterna mellett. Lépteik kísértetiesen visszhangoztak a falak k?z?tt, a kocsi ott z?rg?tt m?g?ttük. A nagy ember leemelt egy fáklyát a falról, és a menet élére állt.
Végül odaértek egy nehéz, rozsdaette, masszív vasajtóhoz, melyet karnyi vastag szemekb?l álló lánccal zártak le. Az ajtó mérete és vastagsága elég volt hozzá, hogy Quentyn Martell hirtelen megkérd?jelezze d?ntése b?lcsességét. Ráadásul mindkét ajtószárny meghajolt, látszott, hogy valami megpróbált kiszabadulni a túloldalról. A vaslemezek három helyen is megrepedtek és szétnyíltak, és a bal oldali szárny fels? sarka részben megolvadt.
Az ajtót négy Bronz Bestia ?rizte. Hárman hosszú dárdát tartottak, a negyedik – az ?rmesterük – r?vidkarddal és t?rrel fegyverkezett fel. Maszkját baziliszkuszfej formájúra kovácsolták, a t?bbiek rovarálarcot viseltek.
Sáskák ismerte fel Quentyn.
– Kutya – vakkantotta.
Az ?rmester izmai megfeszültek.
Ennyi elég volt Quentyn számára, hogy ráj?jj?n, valami nincs rendben.
– Kapjátok el ?ket! – adta ki a parancsot, mik?zben a baziliszkusz a kardja után nyúlt.