A nagy ember kinézett a teraszra.
– Tudtam, hogy esni fog – jegyezte meg gyászos hangon. – A csontjaim sajogtak múlt éjjel. Mindig sajognak es? el?tt. A sárkányoknak ez nem fog tetszeni. A t?z és a víz nem j?nnek ki jól egymással, ezt mindenki tudja. Raksz egy jó tábortüzet, aztán elkezd esni az es?, a fád átázik, és a tüzed elhal.
Gerris kuncogott
– A sárkányok nem fából vannak, Arch.
– Némelyik igen. Az a vén kéjenc Aegon király fasárkányokat épített, hogy azokkal hódítson meg minket. Rossz vége lett.
Lehet, hogy ennek is az lesz, gondolta a herceg. Méltatlan Aegon ostobaságai és kudarcai nem érdekelték, de még így is tele volt kételyekkel és félelmekkel. Barátai finom élcel?dése pedig csak fejfájást okozott. Lehet, hogy ?k is dorne-iak, de én magam vagyok Dorne. évek múltán, amikor már halott leszek, ezt a dalt fogják rólam énekelni. Hirtelen mozdulattal felállt
– Itt az id?.
Barátai is k?vették példáját Ser Archibald megitta maradék kecsketejét, és hatalmas kézfejével let?r?lte fels? ajkáról a fehér bajuszt.
– Hozom a jelmezeinket.
Azzal a csomaggal tért vissza, melyet a Rongyos Hercegt?l kaptak második találkozásukkor. Három hosszú, csuklyás k?peny volt benne számtalan kis sz?vetdarabból ?sszevarrva, három husáng, három r?vidkard és három csiszolt bronzmaszk: egy oroszlán, egy bika és egy gorilla.
Mindegyiküknek Bronz Bestiává kellett válnia.
– Lehet, hogy jelszót fognak kérdezni – figyelmeztette ?ket a Rongyos Herceg a felszerelés átadásakor. – A jelszó kutya.
– Biztos vagy benne? – kérdezte Gerris.
– Elég biztos ahhoz, hogy kockáztassak érte egy életet
A herceg figyelmét nem kerülte el a válasz kétértelm?sége.
– Az én életemet.
– én is arra gondoltam.
– Honnan tudtad meg a jelszót?
– Véletlenül találkoztunk néhány Bronz Bestiával, és Szép Meris kedvesen megkérte ?ket, hogy árulják el. Egy hercegnek t?bb eszének kellene lennie annál, semhogy ilyen kérdést feltegyen, dorne-i. Pentosban van erre egy mondásunk: sose kérdezd a péket, mit tett a lepénybe. Csak edd meg.
Csak edd meg. B?lcs mondásnak t?nt.
– én leszek a bika – jelentette ki Arch.
Quentyn odaadta neki a maszkot.
– Az oroszlán az enyém.
– Vagyis nekem jut a majom. – Gerris az arca elé emelte a gorilla-álarcot. – Hogyan lélegeznek ezekben?
– Csak tedd fel. – A herceg nem volt tréfás kedvében.
A csomag egy korbácsot is tartalmazott – régi b?rb?l készült, réz-és csontnyel?, csúf szerszámot, mellyel egy ?k?r b?rét is le lehetett nyúzni.
– Az minek? – kérdezte Arch.
– Daenerys korbáccsal szelídítette meg a fekete sz?rnyeteget. – Quentyn az ?vére akasztotta a fegyvert. – Arch, hozd a p?r?ly?det is. Lehet, hogy szükségünk lesz rá.
Nem volt k?nny? dolog éjszaka bejutni Meereen Nagy Piramisába. A kapukat minden napnyugtakor becsukták és elreteszelték, és egészen hajnalig úgy is maradtak. Minden bejárathoz ?r?ket állítottak, és az alsó teraszokon is folyamatosan jár?r?ztek, ahonnan le lehetett látni az utcákra. Ezek az ?r?k korábban Makulátlanok voltak, de a Bronz Bestiák átvették a helyüket. Quentyn reménykedett benne, hogy ez a segítségükre lehet.
Az ?r?ket napkeltekor váltották, de a hajnaltól még fél óra választotta el ?ket, amikor a három dorne-i elindult lefelé a szolgálók lépcs?jén. A falakat félszáz kül?nb?z? színárnyalatú tégla alkotta, de az árnyak mindegyiket szürkévé változtatták, amíg meg nem érintette ?ket a Gerris kezében tartott fáklya fénye. Hosszú ereszkedésük során senkivel sem találkoztak, az egyedüli zajt a kopott lépcs?n csosszanó lábak keltették.
A piramis f?kapuja Meereen k?zponti terére nézett, de a dorne-iak az egyik sikátorra nyíló mellékbejáratot vették célba. Régen ezt használták a mestereik ügyeit intéz? rabszolgák, és itt k?zlekedtek a k?zemberek és a keresked?k is.
Az ajtószárnyak t?m?r bronzból készültek, és egy vastag vasrúd biztosította ?ket. A bejáratnál két Bronz Bestia posztolt husánggal, dárdával és r?vid karddal felfegyverkezve. A fáklyafény megcsillant csiszolt bronzmaszkjukon – egy patkány és egy róka. Quentyn intett a nagy embernek, hogy húzódjon be az árnyékba, ? pedig Gerrisszel el?relépett.
– Korán j?ttetek – mondta a róka.
Quentyn megvonta a vállát.
– El is mehetünk, ha akarod. Szívesen átadjuk nektek az ?rségünket. – Tudta, hogy a kiejtése nem ghisi, de a Bronz Bestiák fele felszabadított rabszolga volt, kül?nféle anyanyelvekkel és nyelvjárásokkal, így az akcentusa nem keltett felt?nést.
– Még csak az kéne – horkantott a patkány.
– Kérjük a jelszót – mondta a róka.