– Ez a gyáva most meg fog ?lni téged, ser. – Ellenfele nem volt lovag, de bátorsága megérdemelt egy udvarias gesztust. Khrazz nem tudta, hogyan kell páncélos ember ellen küzdeni. Ser Barristan látta a szemében a kételyt, a zavarodottságot, a kezd?d? félelmet. A veremharcos újra támadott, ezúttal üv?ltve, mintha a hangjával meg tudná ?lni ellenfelét, ha már az acéllal nem sikerül. Az arakh lent, fent, majd megint lent villant.
Selmy kivédte a fejére irányzott ütést, és hagyta, hogy a t?bbit a páncélja állítsa meg, mik?zben saját pengéje felhasította a harcos arcát fült?l szájig, majd v?r?s csíkot húzott a mellére. Khrazz sebeib?l ?ml?tt a vér, de ez csak tovább fokozta vadságát. Szabad kezével megragadta a parázstartót, és Selmy lábára d?nt?tte a forró széndarabokat. Ser Barristan átugrotta az akadályt. Khrazz k?vetkez? vágása eltalálta a karját, de csak a lakkréteget karcolta meg, miel?tt beleütk?z?tt az alatta lév? acélba.
– A veremben ez a karodba került volna, vénember.
– Nem a veremben vagyunk.
– Vedd le azt a páncélt!
– Még nem kés? eldobni a fegyvered. Add meg magad.
– Meghalsz! – k?pte Khrazz... ám ahogy felemelte az arakhot, a fegyver hegye beleakadt az egyik fali sz?ttesbe. Ser Barristannak ennyi elég volt. Felnyitotta a veremharcos gyomrát, és már védte is a kiszabaduló arakh csapását, majd egy gyors szívd?féssel végzett ellenfelével, mik?zben Khrazz belei olajos angolnákként omlottak a padlóra.
Vér és bels?ségek szennyezték a király selyemsz?nyegeit Selmy hátralépett. A kezében tartott kard a feléig v?r?s volt. A sz?nyeg néhány helyen füst?l?gni kezdett, ahol a szétszóródott széndarabok megállapodtak. Hallotta Qezza szipogását.
– Ne féljetek – mondta a lovag a gyermekeknek. – Nem bántalak titeket, csak a királyt akarom.
Az egyik függ?nyben tisztára t?r?lte a kardját, és besétált a hálószobába, ahol megtalálta Hizdahr zo Loraqot (tizennegyediket ezen a nemes néven). Az uralkodó az egyik sz?ttes m?g?tt kuporgott halkan nyüszítve.
– K?ny?rülj! – siránkozott. – Nem akarok meghalni!
– Kevesen akarnak. Mégis mindenki meghal. – Ser Barristan eltette a kardját, és talpra állította Hizdahr zo Loraqot. – Gyere, elkísérlek egy cellába. – A Bronz Bestiáknak mostanra le kellett fegyverezniük Acélb?rt. – A királyn? visszatéréséig fogoly leszel. Ha semmit nem tudunk rád bizonyítani, nem esik bántódásod, erre lovagi becsületszavamat adom. – Megfogta a király karját, és kivezette a hálószobából. Furcsán mámorosnak érezte magát, mintha ivott volna. A Királyi Test?rség tagja voltam. Most mi vagyok?
Miklaz és Draqaz id?k?zben visszatértek Hizdahr borával. A nyitott ajtóban álltak, a kancsókat a mellükh?z szorítva, és tágra nyílt szemmel meredtek Khrazz holttestére. Qezza még mindig sírt, de megjelent Jezhene is, hogy megnyugtassa. át?lelte a fiatalabb lányt, a haját simogatta. A t?bbi pohárnok is megérkezett.
– Hatalmasság – szólalt meg Miklaz –, a nemes Reznak mo Reznak azt ü-üzeni, j?jj azonnal.
A fiú úgy beszélt az uralkodóhoz, mintha Ser Barristan ott sem lett volna, és nem heverne a sz?nyegen egy halott teste, amelyb?l még mindig szivárog a vér, v?r?sre festve a selymet. Skahaznak le kellett volna fognia Reznakot, amíg meg nem bizonyosodunk a h?ségér?l. Valami balul sikerült volna?
– Hová menjen? – kérdezte Selmy a fiút. – Mit mondott az udvarnagy, hová kell mennie ?felségének?
– Ki. – Miklaz mintha csak most vette volna észre, hogy ? is ott van. – Ki, ser. A t-teraszra. Hogy lássa.
– Mit lásson?
– A s-s-sárkányokat. Valaki elengedte ?ket, ser.
A Hét k?ny?rülj?n rajtunk, gondolta az ?reg lovag.
A sárkányszelídít?
Az éjszaka lassú, fekete lábon vánszorgott. A denevér órája át adta helyét az angolna órájának, az angolna órája pedig a szellemek órájának. A herceg az ágyán feküdt, a mennyezetet bámulta, alvás nélkül álmodott, emlékezett, képzelgett, forgolódott vászontakaróján, gondolatait bet?lt?tte a t?z és a vér.
Végül, amikor már végképp lemondott az alvásról, átment a másik szobába, ahol t?lt?tt magának egy kupa bort, és a s?tétben megitta. Az íz édes megnyugvás volt a nyelvének, ezért gyertyát gyújtott, és t?lt?tt még egy adagot. A bor segít elaludni, mondogatta magának, de tudta, hogy ez hazugság.
Hosszú ideig bámulta a gyertyát, végül letette a kupáját, és tenyerét a láng f?lé tartotta. Minden csepp akaraterejére szüksége volt, hogy addig mozgassa lefelé a kezét, amíg a láng hozzá nem ér a b?réhez. Akkor fájdalmas kiáltással rántotta vissza.
– Quentyn, meg?rültél?
Nem, csak félek. Nem akarok megégni.
– Gerris?
– Hallottam, hogy mozgolódsz.
– Nem tudok aludni.
– és a megégés arra jó gyógyír? Némi meleg tej és egy altatódal jobb szolgálatot tenne. Vagy elvihetlek a Kegyek Templomába, és keresek neked egy lányt.
– úgy érted, egy szajhát.