A víz csak langyos volt, de Selmy addig hevert benne, amíg teljesen ki nem h?lt, és k?zben tisztára súrolta a b?rét. Makulátlanul állt fel, megszárította magát, és fehérbe ?lt?z?tt. Harisnya, alsóruha, selyemtunika, párnázott zeke, mindegyik tisztán és kifehérítve várt rá. Legf?lülre azt a páncélt ?lt?tte, melyet a királyn?t?l kapott megbecsülése jeléül. Az aranyozott láncszemeket gondos munkával ki
kovácsolták, és a hajlékonysága egy jó b?rvértével vetekedett. A lakkozott mellvért kemény volt, akár a jég, és csillogott, mint a frissen hullott hó. A t?r került az egyik oldalra, a kard a másikra, mindkett? aranyszegekkel kivert, fehér b?r?v?n függ?tt. Végül hosszú, fehér k?penyét is magára kanyarította, és a vállánál ?sszekapcsolta.
A sisakot a kampón hagyta. A keskeny szemnyílás korlátozta látását, márpedig most szüksége lesz rá, hogy mindent lásson. A piramis folyosói éjszaka s?tétek, az ellenség bármelyik irányból érkezhet. Emellett a sárkányszárny dísze szép látványt nyújt ugyan, de nagyon k?nnyen beleakadhat a fejsze vagy a kard. Majd a k?vetkez? lovagi tornán felveszi, ha a Hét megadja neki a lehet?séget.
Az ?reg lovag talpig fegyverben és páncélban üld?gélt a királyn? lakosztálya melletti kis szobában. A s?tétben megjelent el?tte az ?sszes király arca, akit eddig védett, és azoké a testvéreié is, akikkel együtt szolgált a Királyi Test?rségben. Vajon k?zülük hányan tették volna meg azt, amire most készül? Néhányan biztosan. De nem mindegyik. Némelyikük nem habozott volna lecsapni Skahazra, árulás vádjával. A piramison kívül eleredt az es?. Ser Barristan csak ült a s?tétben, figyelt. Mintha k?nnycseppek hullanának, gondolta. Mintha halott királyok sírnának.
Elérkezett az indulás ideje.
Meereen Nagy Piramisa a ghisi Nagy Piramis mintájára épült, melynek gigantikus romjait Hosszúlépt? Lomas egy alkalommal meglátogatta. Akárcsak ?si el?dje, melynek v?r?s márványcsarnokai ma denevéreknek és pókoknak adtak otthont, a meereeni piramis is három és harminc szinttel büszkélkedhetett, mert ez a szám valamiért szent volt a ghisi istenek szemében. Ser Barristan magányosan kezdte meg hosszú ereszkedését, fehér k?penye ?rvénylett a háta m?g?tt. Nem a széles, erezett márványlépcs?t használta, hanem a szolgálók útvonalát, a téglafalak k?zé rejtett keskeny, meredek lejárót.
Húsz szinttel lejjebb már várt rá a Tarfej?, durva vonásait a reggel is viselt vérszívódenevér-maszk m?gé rejtette. Hat Bronz Bestia volt vele, ?k teljesen azonos rovarmaszkot hordtak.
Sáskák, ismerte fel Selmy.
– Groleo – mormolta.
– Groleo – felelte az egyik sáska.
– Van t?bb sáskám is, ha szükséged van rájuk – mondta Skahaz.
– Hat elég lesz. Mi van az ajtóknál álló ?r?kkel?
– Az én embereim. Nem lesz problémád.
Ser Barristan megragadta a Tarfej? karját.
– Ne legyen vérontás, csak ha szükséges. Reggel ?sszeül a tanács, és k?zli a várossal, mit tettünk és miért.
– Ahogy akarod. Sok szerencsét, vénember.
Mindegyikük ment a dolgára. A Bronz Bestiák k?vették lefelé Ser Barristant.
A királyi lakosztály a piramis szívében helyezkedett el, a tizenhatodik és tizenhetedik szinten. Amikor Selmy elérte a megfelel? emeletet, a piramis belsejébe vezet? ajtót bezárva és leláncolva találta, és az átjárót két Bronz Bestia ?rizte. A k?peny csuklyája alatt az egyik patkány, a másik bika álarcot viselt.
– Groleo – mondta Selmy.
– Groleo – felelte a bika. – A harmadik folyosó jobbra.
A patkány kinyitotta a láncot, Ser Barristan és kísérete beléptek egy keskeny, fáklyafényes, v?r?s és fekete téglákból rakott szolgafolyosóra. Lépteik visszhangoztak a padlón, ahogy elhaladtak két folyosó mellett, és befordultak a harmadikon.
A király lakosztályának faragott keményfa ajtaja el?tt Acélb?r ?rk?d?tt, egy fiatal veremharcos, aki még nem tartozott a legjobbak k?zé. Arcát és homlokát bonyolult, z?ld-fekete tetoválás borította, ?si valyr varázslójelek, melyek rendeltetése az lett volna, hogy acélkeménnyé tegyék húsát és b?rét. Hasonló jeleket tetováltak a mellére és karjára is, bár hogy ezek valóban megállították-e a kardot vagy a fejszét, az még nem derült ki.
Acélb?r ezek nélkül is figyelemre méltó jelenség volt, a karcsú, inas harcos fél fejjel emelkedett Ser Barristan f?lé.
– Ki j?n? – kérdezte, és oldalra tolta hosszú nyel? csatabárdját, hogy eltorlaszolja az utat. Amikor meglátta Selmyt, és m?g?tte a bronz sáskákat, visszaeresztette a fegyvert – ?reg ser.
– Ha a királynak is megfelel, szeretnék szót váltani vele.
– Kés? van.
– Kés? van, de sürg?s a dolog.
– Megkérdem. – Acélb?r fegyverének nyelével megkopogtatta az ajtót Félrecsúszott egy kémlel?nyílás fedele, és egy gyermek nézett ki a folyosóra. Gyermeki hang kérdezett valamit Acélb?r válaszolt. Ser Barristan hallotta, ahogy félrehúznak egy nehéz reteszt. Az ajtó kitárult
– Csak te – mondta Acélbór. – A Bestiák itt várnak.