– Ahogy kívánod. – Ser Barristan bólintott a sáskáknak. Egyikük viszonozta a biccentést. Selmy egyedül lépett be az ajtón.
A s?tét, ablaktalan, minden oldalról nyolc láb vastag téglafallal k?rbevett lakosztály, amit a király kiválasztott magának, nagy volt, és gazdagon berendezett. A magas mennyezetet vastag, fekete t?lgyfa oszlopok tartották, a padlót qarthi selyemsz?nyegek borították A falakon felbecsülhetetlen érték? sz?ttesek lógtak, az ?si és kifakult sz?veteken Ghis ?si birodalmának dics?sége elevenedett meg. A legnagyobb azt ábrázolta, amint a legy?z?tt valyr hadsereg utolsó túlél?it megláncolják. A királyi hálószobába vezet? átjárót szantálfából kifaragott, simára csiszolt, beolajozott szerelmespár vigyázta Ser Barristan gusztustalannak találta ?ket, bár vágykelt? hatásukat nem vitathatta. Minél el?bb elmegyünk err?l a helyr?l, annál jobb.
A fényt magányos vas parázstartó szolgáltatta, mellette ott állt a királyn? két pohárnoka, Draqaz és Qezza.
– Miklaz elment felkelteni a királyt – mondta Qezza. – Hozhatunk neked bort, ser?
– Nem, k?sz?n?m.
– Foglalj helyet – mutatott egy padra Draqaz.
– Inkább állnék. – A hálószobába vezet? ajtó m?gül hangokat hallott. Az egyik a királyé volt.
Hosszú id?be telt, mire Hizdahr zo Loraq király – tizennegyedik ezen a nemes néven – ásítozva, k?nt?se ?vével bajlódva el?bukkant. A ruhadarab z?ld szaténból készült, igazgy?ngy?k és ezüstszálak díszítették. Alatta a király teljesen meztelen volt. Ez jó. A meztelen emberek sokkal sebezhet?bbnek érzik magukat, és kevésbé hajlamosak ?ngyilkos h?siességre.
A n?, akit Ser Barristan az ajtót takaró függ?ny félrehúzódásakor megpillantott, szintén meztelen volt, mellét és csíp?jét csak részben takarta vékony selyem.
– Ser Barristan – ásította Hizdahr. – Melyik órában járunk? Híreket hoztál az én drága királyn?mr?l?
– Nem, felség.
Hizdahr sóhajtott.
– Hatalmasság ha kérhetlek. Bár ebben az órában az ?álmosság” talán jobban illene rám. – A király az egyik kis szekrényhez lépett, hogy t?lts?n magának egy kupa bort, de a kancsó alján alig l?ty?g?tt valami. Ingerültség suhant át az arcán. – Miklaz, hozz bort, tüstént!
– Igenis, méltóság.
– Vidd magaddal Draqazt is. Egy kancsó arborit és egyet abból az édes v?r?sb?l. A mi sárga pisánk nem kell, k?sz?n?m. és ha legk?zelebb üresen találom a kancsót, kapsz egyet a csinos, rózsaszín kis arcocskádra. – A fiú sietve távozott, a király pedig Selmyhez fordult. – Azt álmodtam, megtaláltad Daeneryst.
– Az álmok néha hazudnak, felség.
– A ?fényesség” is megteszi. Mi hozott ide ilyen kés?i órán, ser? T?rtént valami a városban?
– A városban nyugalom van.
– Valóban? – Hizdahr zavartnak t?nt. – Akkor miért j?ttél?
– Feltenni egy kérdést. Hatalmasság, te vagy a Hárpia?
Hizdahr ujjai k?zül kicsúszott a kupa, leesett a sz?nyegre és elgurult
– Elj?ssz a hálótermembe éjnek évadján, és ezt kérdezed? Netán elment az eszed? – A király csak most vette észre, hogy Ser Barristan páncélt és láncinget visel. – Mi a... miért... hogy merészelsz...
– A méreg a te m?ved volt, hatalmasság?
Hizdahr király hátrált egy lépést.
– A sáskák? Azt... azt a dorne-iak tették! Quentyn, az az úgynevezett herceg! Kérdezd meg Reznakot, ha nekem nem hiszel!
– Van rá bizonyítékod? és Reznaknak?
– Nincs, máskül?nben már ?rizetbe vetettem volna ?ket. Talán így is meg kellene tennem. Marghaz majd kihúzza bel?lük a vallomást, ez nem kétséges. Ezek a dorne-iak mind méregkever?k. Reznak szerint kígyókat imádnak
– Kígyókat esznek – javította ki Ser Barristan. – A te vermed volt, a te páholyod, a te székeid. édes bor és puha párnák, füge, dinnye és mézes sáska. Te készítettél el? mindent Te biztattad ?felségét, hogy kóstolja meg a sáskákat, de te magad nem ettél bel?lük.
– én... nem bírom az er?s f?szereket. A feleségem volt, a királyn?m! Miért akartam volna megmérgezni?
Azt mondta, ?volt”. Halottnak hiszi.
– Erre csak te tudsz válaszolni, hatalmasság. Talán egy másik asszonyt akartál a helyére ültetni. – Ser Barristan a hálószobából kikandikáló lány felé intett a fejével. – Esetleg éppen ?t?
A király idegesen nézett hátra.
– Hogy ?t? ? senki, csak egy ágyasrabszolga. – Felemelte a kezét. – Félrebeszélek, nem rabszolga. Szabad n?, ?r?mszerzésre kiképezve. Még egy királynak is vannak igényei, és ?... ez nem a te dolgod, ser! Soha nem bántanám Daeneryst, soha!
– Kérted a királyn?t, hogy kóstolja meg a sáskát. Hallottam.
– Azt hittem, ízleni fog neki. – Hizdahr még egy lépést hátrált –Egyszerre édes és csíp?s.
– édes, csíp?s és mérgezett. A saját fülemmel hallottam, amikor parancsot adtál az embereidnek a veremben, hogy ?ljék meg Drogont. Ezt kiáltottad nekik.