Mik?zben figyelte, ahogy gyakorolnak, Selmynek eszébe jutott, hogy talán ott helyben lovaggá kellene ütnie Tumcót és Larraqot, esetleg a V?r?s Bárányt is. A lovaggá ütéshez egy másik lovag kell, és ha ma éjjel valami rosszul sikerül, a hajnal már holtan találhatja ?t, vagy t?ml?cbe zárva. Akkor ki gondoskodik a n?vendékeir?l? Másrészt viszont a fiatal lovagok hírneve részben annak az embernek a becsületéb?l eredt, aki a lovagi címet adományozta nekik. A k?lyk?k
nek nem tenne jót, ha egy árulótól kapnák meg a sarkantyúikat, s?t, talán r?gt?n be is dugnák ?ket a szomszédos cellákba. Ennél jobbal érdemelnek. Jobb sokáig élni fegyverhordozóként, mint r?vid ideig becsületét vesztett lovagként.
Amikor a délután estébe olvadt, szólt a tanítványainak, hogy tegyék le a fegyvereiket, és gy?ljenek k?ré. Beszélt nekik arról, mit jelent lovagnak lenni.
– Az igazi lovagot nem a kard teszi, hanem az ?nzetlenség. Becsület nélkül a lovag nem t?bb egyszer? gyilkosnál. Jobb becsülettel meghalni, mint anélkül élni.
A fiúk furcsán néztek rá, de egy nap majd ?k is megértik.
Kés?bb, a piramis csúcsában rábukkant Missandeire, aki tekercsek és k?nyvek halmai k?zt olvasott.
– Ma éjjel maradj itt, gyermekem – mondta neki. – Bármi is t?rténik, bármit látsz vagy hallasz, ne hagyd el a királyn? lakosztályát
– Ez megértette – bólintott a lány. – Szabad megkérdeznem...
– Inkább ne. – Ser Barristan kilépett a teraszkertbe. én nem erre születtem, gondolta, ahogy végignézett a városon. A piramisok sorban életre keltek, lámpások és fáklyák gyulladtak meg, mik?zben odalent az utcákon ?sszegy?ltek az árnyak. Cselsz?vések, ármánykodások, suttogások, hazugságok, titkok a titkokban... és valahogy mégis a részévé váltam.
Mostanra talán már hozzászokhatott volna ezekhez a dolgokhoz. A V?r?s Toronynak is voltak titkai. Még Rhaegarnak is. Sárkányk? hercege soha nem bízott benne annyira, mint Arthur Dayne-ben. Erre Harrenhal volt a bizonyíték. A hamis tavasz éve.
Az emlék még mindig keser?séggel t?lt?tte el. A vén Whent nagyúr nem sokkal azután hirdette meg a lovagi tornát, hogy fivére, Ser Oswell Whent, a Királyi Test?rség tagja látogatóba érkezett hozzá. Varys suttogása meggy?zte Aerys királyt arról, hogy fia el akarja távolítani a trónról, és hogy Whent tornája csak álca, hogy Rhaegar minél t?bb nagyúrral találkozhasson. Aerys Alkonyv?lgy óta nem hagyta el a V?r?s tornyot, ám most hirtelen bejelentette, hogy csatlakozik Rhaegar herceghez Harrenhalban, és onnantól minden balul sült el.
Ha jobb lovag lettem volna... ha kivetem a nyeregb?l a herceget abban az utolsó ?sszecsapásban, ahogy el?tte oly sokakat, én választhattam volna meg a szerelem és szépség királyn?jét...
Rhaegar a deresi Lyanna Starkot választotta. Barristan Selmy mást
választott volna. Nem a királyn?t, aki nem is volt jelen. Nem Dorne-i Eliát, bár kedves és szép lány volt; pedig az ? választásával sok harc és gyász elkerülhet? lett volna. Hanem egy fiatal szüzet, aki nem olyan rég tartozott az udvarhoz, Elia egyik társalkodón?jét... bár Ashara Dayne mellett a dorne-i hercegn? holmi konyhai szolgálólánynak t?nt
Ser Barristan még ennyi év után is emlékezett Ashara mosolyára, nevetésének hangjára. Csak le kellett hunynia a szemét, hogy lássa maga el?tt, vállára omló hosszú haját, csábító, lilás szemét. Daenerysnek van ilyen szeme. Néha, amikor a királyn? ránézett, úgy érezte, mintha Ashara lánya volna...
Csakhogy Ashara lánya halva született, az ? szépséges h?lgye pedig nem sokkal azután levetette magát egy toronyból, mert bele?rült a gyászba – és talán a férfi miatt is, aki szégyent hozott rá Harrenhalban. Sosem tudta meg, hogy Ser Barristan szerette. Honnon is tudhatta volna? A Királyi Test?rség lovagjaként c?libátust fogadott. Semmi jó nem származott volna bel?le, ha elmondja neki az érzéseit A hallgatásból sem származott semmi jó. Ha legy?ztem volna Rhaegart, és Asharát koronázom a szerelem és a szépség királyn?jévé, talán inkább rám figyelt volna Stark helyett?
Sosem tudja meg. ám az ?sszes kudarca k?zül egyik sem kísértette úgy Barristant, mint ez.
Az ég borús volt, a leveg? forró, nyomasztó, mégis érzett benne valamit, amit?l bizsergett a gerince. Es?, gondolta. Vihar k?zeledik. Ha nem ma, akkor holnap. Vajon megéri a holnapot, hogy lássa? Ha Hizdahrnak is van saját Pókja, akkor már halottnak is tekinthetem magam. Ha arra kerül a sor, úgy akar meghalni, ahogy élt: kardjával a kezében.
Amikor nyugaton az utolsó fény is kihunyt a Rabszolga-?b?lben hemzseg? hajók vitorlái m?g?tt, Ser Barristan besétált a teraszról, hívott két szolgálót, és utasította ?ket, hogy melegítsenek fürd?vizet. A délutáni gyakorlástól izzadtnak és koszosnak érezte magát.