H?s, Jhogo és Daario.
– Jhogo a királyn? vérlovasa, vér a véréb?L Együtt j?ttek ki a v?r?s pusztaságból H?s Szürke Féreg helyettese. Daario pedig... – Szereti Daariót. Látta a királyn? szemében, amikor a zsoldosra nézett, hallotta a hangján, amikor beszélt hozzá. – Daario hiú és meggondolatlan, de ?felsége számára kedves. Meg kell menteni, miel?tt a Viharvarjak úgy d?ntenek, saját kezükbe veszik az ügyet. Egyszer kihoztam a királyn? atyját Alkonyv?lgyb?l ahol egy lázadó nagyúr tartotta fogva, de...
–...soha nem jutnál át észrevétlenül a yunkaik k?z?tt. Mostanra mindenki ismeri az arcod.
Az arcomat elrejthetem, akárcsak te, gondolta Selmy, de tudta, hogy a Tarfej?nek igaza van. Alkonyv?lgy egy ember?lt?vel ezel?tt t?rtént, ilyen h?sies tettekhez már túlságosan ?reg.
– Akkor kell valamilyen más módot találnunk. Egy másik meg-ment?t. Valakit, akit a yunkaik ismernek, akinek a jelenléte nem kelt felt?nést a táborukban...
– Daario Ser Nagyapának hív téged – emlékeztette Skahaz –, és hogy engem minek, azt inkább ki sem mondom. Ha mi volnánk foglyok, kockára tenné értünk a b?rét?
Nem valószín?, gondolta a lovag, de nem ezt felelte.
– Talán.
– Daario lehugyozna minket, ha lángolnánk, de más segítséget ne várj t?le. Hadd válasszanak a Viharvarjak másik kapitányt, aki tudja, hol a helye. Ha a királyn? nem tér vissza, a világ kevesebb lesz egy zsoldossal. Ki fogja gyászolni?
– és ha visszatér?
– Sírni fog, megszaggatja a haját, és átkozza a yunkaikat. Nem minket. A mi kezünkh?z nem tapad vér. Te megnyugtathatod, mondhatsz neki egy t?rténetet a régi id?kr?l, azokat nagyon szereti. Szegény Daario, az ? bátor kapitánya... nem, soha nem fogja elfelejteni... de mindannyiunknak jobb, ha meghal, nem igaz? Még Daenerysnek is.
Jobb Daenerysnek, jobb Westerosnak. Daenerys Targaryen szerette a kapitányát, de az a benne lév? kislány érzelme volt, nem a királyn?é. Rhaegar herceg is szerette Lyanna úrn?t, és ezrek haltak meg miatta. Daemon Blackfyre szerette az els? Daeneryst, és amikor megtagadták t?le, felkelést szított. Keser?acél és Vérholló szerették Tengercsillag Shierát, és kivéreztették a Hét Királyságot. A Szitak?t?k Hercege annyira szerette ódonk?i Jennyt, hogy eldobta a koronát, és Westeros halottakban fizette ki a nászajándékot. Az ?t?dik Aegon mindhárom fia szerelemb?l házasodott, atyjuk akarata ellenére. és mivel az az esélytelen uralkodó is a szívére hallgatott, amikor megjel?lte királyn?jét, engedélyezte fiainak, hogy szabadon válasszanak, és ezzel gyors barátságok helyett keser? ellenségeket szerzett magának. árulás és z?rzavar uralkodott el, ahogy az éjszakát váltották a nappalok, és a t?rténet Nyárodúnál ért véget, varázslatban, t?zben és gyászban.
A Daario iránti szerelme méreg. Lassabb méreg, mint ami a sáskákon volt, de a végén ugyanolyan halálos.
– Ott van Jhogo is – mondta Ser Barristan. – ? és H?s. ?felsége számára mindketten sokat érnek.
– Nekünk is vannak túszaink – emlékeztette Tarfej? Skahaz. – Ha a rabszolgatartók meg?lnek egyet, mi is meg?lünk egyet.
Ser Barristan egy pillanatig nem tudta, kikre gondol. Aztán eszébe jutott
– A királyn? pohárnokai?
– Túszai – felelte nyomatékosan Skahaz mo Kandaq. – Grazdar és Qezza a Z?ld Kegy vérei. Mezzara Merreq, Kezmya Pahl, Azzal pedig Ghazeen. Bhakaz Loraq, Hizdahr rokona. Mindannyian a piramisok gyermekei. Zhak, Quazzar, Uhlez, Hazkar, Dhazak, Yherizan, a Hatalmas Mesterek sarjai.
– ártatlan lányok és kedves kisfiúk. – A lovag jobban megismerte ?ket, amíg a királyn?t szolgálták. Grazdart a dics?ségr?l sz?tt álmaival, a szégyenl?s Mezzarát, a lusta Miklazt, a hiú és csinos Kezmyát, a nagy szem?, angyalhangú Qezzát, a táncos Shazzart és a t?bbit. – Gyermekek.
– A Hárpia gyermekei. Vért csak vérrel lehet kifizetni.
– Ezt mondta a yunkai is, aki elhozta nekünk Groleo fejét.
– Nem tévedett.
– Nem engedélyezem.
– Mi értelme a túszoknak, ha hozzájuk sem lehet érni?
– Talán felajánlunk három gyermeket Daarióért, H?sért és Jhogóért – mondta engedékenyen Selmy. – ?felsége...
–...nincs itt. Neked és nekem kell elvégeznünk, amit kell. Tudod, hogy igazam van.