Mióta kitaláltam.
– ?sid?k óta – hazudta. – Apám is állandóan ezt mondta Ismerted Tywin nagyurat, Kem?
– A Segít?t? Egyszer láttam fellovagolni a hegyre. Az emberei v?r?s k?penyt viseltek, és apró oroszlánt a sisakjukon. Tetszettek azok a sisakok. – ?sszeszorította a száját. – A Segít?t viszont nem kedveltem. Lerombolta a várost, aztán a Feketevízen is legy?z?tt minket.
– Ott voltál?
– Stannis oldalán. Tywin nagyúr hátba támadott minket Renly szellemével, és felg?ngy?lítette a szárnyunkat. Eldobtam a dárdámat, és futottam, de a hajóknál egy rohadt lovag megkérdezte: ?Hol a dárdád, fiam? Gyáváknak nincs hely!” Azzal otthagyott, és velem együtt még ezreket. Kés?bb azt hallottam, atyád a Falra küldi azokat, akik Stannisszel harcoltak, ezért inkább átkeltem a Keskeny-tengeren, és csatlakoztam a Második Fiakhoz.
– Hiányzik Királyvár?
– Egy kicsit. Hiányzik az egyik fiú... a barátom volt. és a testvérem, Kennet is, de ? meghalt a hajók hídján.
– Sok jó ember halt meg aznap. – Tyrion forradása viszketni kezdett, megvakarta a k?rmével.
– és az étel is hiányzik – mondta Kem vágyakozva.
– Anyád f?ztje?
– Anyám f?ztjét a patkányok sem ették volna meg. Volt ott egy kis kif?zde, sehol nem készítettek olyan jó p?rk?ltet, mint ott. Olyan s?r? volt, hogy megállt benne a kanál, mindenféle húsokból f?zték. Ettél ott p?rk?ltet, Félember?
– Egy-két alkalommal. én dalnokragunak nevezem.
– Miért?
– Olyan jó íze volt, hogy legszívesebben dalra fakadtam volna.
Ez tetszett Kernnek.
– Dalnokragu. Legk?zelebb így kérem, ha visszajutok Bolhavégre. Neked mi hiányzik, Félember?
Jaime, gondolta Tyrion. Shae. Tysha. A feleségem, hiányzik a feleségem, akit alig ismertem.
– A bor, a szajhák és a gazdagság – felelte. – Kül?n?sen a gazdagság. Ha az megvan, vehetsz bort és szajhát. – Valamint kardokat, és Kemeket, hogy forgassák ?ket.
– Igaz, hogy Casterly-hegyen aranyból vannak az éjjeliedények? – érdekl?d?tt Kem.
– Nem kéne mindent elhinned, amit hallasz, kül?n?sen, ha az a Lannister-házzal kapcsolatos.
– Azt beszélik, minden Lannister álnok kígyó.
– Kígyó? – nevetett Tyrion. – Nemes atyám forog a sírjában, ha ezt hallja. Mi oroszlánok vagyunk, vagy legalábbis szeretjük ezt mondani. De mindez nem számít, Kem. Akár egy kígyóra, akár egy oroszlán farkára lépsz, mindenképpen holtan végzed.
Addigra odaértek a fegyverraktárhoz. A kovács, a legendás P?r?ly a legfurcsább szerzet volt, akit valaha látott: az óriás termet? férfi bal karja kétszer olyan vastagnak t?nt, mint a jobb.
– Gyakrabban részeg, mint józan – mondta Kem.– Barna Bent nem érdekli, de egy nap szereznünk kell egy valódi fegyverkovácsot.
P?r?ly inasa egy vékony, v?r?s hajú ifjú volt, aki a Szeg névre hallgatott Hát persze, mi más lenne? A kovács részegen hortyogott, amikor odaértek, ahogy Kem megjósolta, de Szeg nem emelt kifogást az ellen, hogy a két t?rpe felmásszon a szekerekre.
– A jó része ócskavas – figyelmeztette ?ket –, de ha találtok valamit, az a tiétek.
A hajlított fából és keményített b?rb?l kialakított tet?k alatt a szekereket telehalmozták régi fegyverekkel és páncélokkal. Tyrion k?rülnézett, és keserves sóhajjal idézte fel az állványokba helyezett, fényesen csillogó kardokat, dárdákat és csatabárdokat a Lannisterek fegyverraktárában, Casterly-hegy mélyén.
– Ez eltarthat egy ideig – mondta.
– Van itt jó acél is, ha megtalálod – morogta egy mély hang. – Talán nem szép, de egy kardot megállít
Az egyik szekérr?l termetes lovag lépett le, tet?t?l talpig a kompánia páncéljába ?lt?zve. Bal lábvértje kül?nb?z?tt a jobbtól, nyakvéd?jét rozsdafoltok pettyezték, ugyanakkor alkarvéd?je el?kel? volt, és díszes, festett virágberakásokkal. Jobb kezén v?r?sacél keszty?t viselt, a balon rozsdás, ujjatlan félkeszty?t Bordázott kialakítású páncéljának mellbimbójába valaki karikákat f?z?tt. Sisakját kosszarvak díszítették, bár az egyik t?r?tt volt.
Amikor levette a sisakot el?t?nt alóla Jorah Mormont megviselt arca.
Minden ízében zsoldosnak látszik, alig hasonlít arra az emberroncsra, akit kihoztunk Yezzan ketrecéb?l, gondolta Tyrion. Mostanra a véraláfutások jó része elhalványult, a duzzanatok lelohadtak, így Mormont ismét emberre kezdett emlékeztetni... bár alig lehetett ráismerni. A démonmaszk, amit a rabszolga-keresked?k égettek a jobb arcába, hogy így jel?ljék meg a veszélyes és engedetlen foglyot, ?r?kre ott fog maradni. Ser Jorah-t soha nem lehetett jókép?nek nevezni, de a bélyeg kifejezetten ijeszt?vé tette az arcát.
Tyrion elvigyorodott.